• Hasznos tudnivalók Rómáról, például melyik napon egyél halat
• Olaszország fővárosa, ami sose volt Nápoly
• Miért éppen Róma, emlékek tinikorból
• Szex és Róma, egy napos turistaprogram szexuális túlfűtöttséggel
• Étterem ajánló – Róma, nempuccos, nemdrága, de kockás abroszos
• Világszám peepshow

Gyerünk Rómába!

photo credit: Chodaboy

• Hasznos tudnivalók Rómáról
• Szex és Róma
• Étterem ajánló – Róma
• Egy nem mindennapos eset

“Á, csak gondoltam megosztom, h kvázi-harminc évesen, harmadmagammal szurkolás címén infantilis visítozással egybekötött nyáladzást folytatni , “Gergőőőőőőőő” kiabálással egybekötve a vízilabdavébén…. Priceless.”

28-án is megyünk, minden info azoknak akik a hajrára még kinéznének ha arra járnak www.roma09.it

• Konditerem a köbön
• Szex és Róma
• Madonna koncert Romaban
• Angyalok és démonok olaszul

A filmről mit is mondhatnék? Kéremszépen, nem értem miért tartják unalmasnak sokan – én megfeszült figyelemmel követtem minden szót :-) Értékeltem a filmben a szép új Lancia Deltákat, amiből tényleg futkos az utcán jópár, az Alfákat, az ismerős helyszíneknek látszó helyszíneket.

Jól szórakoztam, mert csütörtök este győzködtem Katicát, hogy puó darsi ugyanazt jelenti, mint a forse (talán) és segítségemre sietett a film. De a legnagyobbat akkor nevettem (talán egyedül a teremben), amikor egy pörgős helyzetben a rendőröket gyors cselekvésre biztató Tom Hanks kibukik: persze, még beszéljétek is meg! (hülyeamcsi ;-)
photo credit: zunardu

• Én és Montalbano
• Hogyan nem lettem pornósztár
• Vízállásjelentés
• Szex és Róma

Benvenuti/Welcome/Isten hozott mindenkit egy teljesen szubjektív és remélem picit különleges short programban. Szeretnék megosztani néhány részletet arról, milyen szépségek vannak Rómában, és miután már láttatok peep showt, gondoltam lépjünk szintet.

Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki nyitott a vad kalandokra, pl. van mersze kettőt jobbra lépni, mégha az útikönyv nem is úgy írja.

Mikor? Mindegy, de legjobb ha már egy letudott kötelező program után (megint egy korcsolyás terminus, biztos a hidegtől van :-)

Miért? Mert ez a város nem egy Leonardo Da Vinci festmény, hanem egy Michelangelo Buonarrotti szobor. Nem egy színes képeslap, hanem sok hang- illat- ízélmény. Róma él, lélegzik és körülvesz ha hagyod. Egy festménynél mindig kívülálló maradsz, a szobor lehetőséget ad, hogy része légy a történetének. Lehet, csak az én mániám, de szeretem megérinteni a régi köveket, a házak falát, a szobrokat – van ebben valami különleges perverzió, ha belegondolok némelyik már hány száz és ezer éves…

Reggel

Kezdjük korán, mondjuk egy szép parkban. A reggelit jó, ha már a Piazza di Spagnán vagy a Popolon megejtjük, attól függ, honnan közelítjük meg a Villa Borghesét. Miután megnéztük a kacsákat a tavon, az irányt a Galleria Borghese vesszük. 8.30-kor nyitnak reggel, de csak előzetes foglalás esetén fognak beengedni. Jegyekről és a foglalásról itt.

Mivel ez egy short program, nem fogok arról értekezni, hogy Róma talán legcsodásabb múzeumában vagyunk, azért is kezdtünk korán, hogy legyen idő mindenre azoknak, akik úgy érzik maradnának (na és ki nem?). Aki nem, annak a lélegzetelállító Proserpina elrablása így is kötelező, merthogy első állomásunk.

Cérész istennő (római nevekkel dolgozunk) lányát Plútó rabolja el, hogy feleségévé és az alvilág úrnőjévé tegye. Bernini műve meghatározó élmény, olyan kb hogy az ember azt mondja – na ilyen nincs…

Délben

Amint kiérve a múzeumból magunkhoz térünk a sok szépségből, elmegyünk ebédelni. Az étterem, amit Katica leírt egy korábbi római látogatásával kapcsolatban, a közelben lesz.

A következő állomásunk a via XX. Settembre 17, ahol korának legellentmondásosabb alkotása kapott helyet, és még Dan Brown Angyalok és démonok c könyve is említést tesz róla. (Apropó – tudtátok, hogy van ilyen, hogy Angyalok és démonok tour? )

Bernini az egyik római kardinálistól kapott megbízást, hogy elkészítse a családi (temetkezési) kápolnát a Santa Maria della Vittoria templomban. Munkájának része a Szent Teréz extázisa, melyről már korában többféle értelmezés látott napvilágot. Bernini nem titkoltan, Szent Teréz vallomásából kiindulva alkotta meg a szoborcsoportot, melyben a Szent egy angyalt említ, aki tűzhegyű lándzsáját a szívébe meríti, s ő a fájdalomtól csak nyög(décsel)ni tud. Ugyanakkor a fájdalom édes és a Szent nem akarja, hogy elmúljon, s amikor az angyal mégis kihúzza a lándzsát (sic!), csak valami nagy szeretet marad benne Isten iránt…

Nna. Akkor az orgazmus eme szemléletes leírása után, szenteljük figyelmünket a 3,5 méter magas márványszobornak, Szent Teréz arcának és az egész együttes kifejező erejének.

(A templom nyitvatartása: reggel 7-től délig, majd délután 15.30-tól 19.00 óráig.)

Séta

Tovább a via Barberinin megyünk, nem csak azért mert lejtős, hanem mert útba ejtjük a Trevi kutat, mert miért ne. A Trevinél lehet fagyizni és/vagy forró csokit inni, időjárástól függően. Valamint ne hagyjuk ki a pólós bácsit, akinek a sarkon van üzlete, és 5-10 euróért szuper Rómás pólókat lehet beszerezni.

Innen már csak egy ugrás a Piazza Venezia, ahol a Haza Oltárát azért ejtük útba, hogy egy eddig méltatlanul elhanyagolt részletét most alaposabban megfigyeljük. A hat ideát, értékét megjelenítő szoborcsoport közül az Áldozatkészség Leonardo Bistolfi munkája.

Innen egy 1,5 kilométeres séta következik következő állomásunkig. A Bocca della Veritá felé kanyarodunk, elhaladunk a Teatro Marcello mellett és átmegyünk a folyó túlpartjára, méghozzá az Isola Tiberinán keresztül.

Este

Megérkeztünk a méltán népszerű Trastevere negyedbe, ahol a nap utolsó szexuális indíttatású műemlékét nézzük meg. A via Anicia végén, pontosabban a piazza San Francesco d’Assisin találjuk A San Francesco a Ripa templomot, ide 19.00 óráig be is mehetünk.

Egy Bernini szobrot találunk (már meg sem lepődtök), az alkotás La Beata Ludovica Albertoni munkacímen fut.

Nem is nehéz felfedezni a párhuzamot a halálos ágyán az istenivel spirituális egybekelést átélő Ludovica és a korábban látott Szent Teréz között.

E szép nap végén megérdemlünk egy jó vacsorát! Itt a Trasteveren nincs is nagyon értelme ajánlgatni, bármit ki lehet próbálni, általában bejön.

Én, ha elvesztettem volna a fogadást, Ambyt és Katicát a Cave canem-be vittem volna, ami a via San Francesco a Ripa végén van, tehát kb 50 méterre a templomtól. (Piazza San Calisto).

Kiálts Szatírt!

A szabadprogramban merjünk bevállalósak lenni és felkutatni például a Szatírok lelőhelyeit (vagy lehet éppen Faunnak is nevezni őket), szobrokat, szökőkutakat, stb.

Mondjuk nekem pl. ő nagyon tetszik…

Kár, hogy nem Rómában van…

És íme az útvonal is:
Visualizzazione ingrandita della mappa

• Látnivalók Nápolyban és környékén
• Étterem ajánló – Róma
• Bella regá!
• 7 dolog, amit feltétlenül meg kell tenned Milánóban

Éjjel egykor tetőzött a római belvárosi szakaszon a Tevere. A ma reggeli felmérések szerint az északi városrészen milliós károkat okozott az áradás, a belvárosi helyzetjelentések alapján viszont a turisták élvezték a „látványosságot”. Valóban impozáns látvány volt a medret majd’ teljesen kitöltő folyó, a Tiberina-sziget szinte teljesen víz alá került, a rajta lévő kórház mint egy hajó emelkedett ki a barnán hömpölygő folyóból. Este még kaptuk a telefonokat, hogy menjünk mi is tetőzést nézni; nekem Firenzébe kellett mennem, úgyhogy Ale nézett körül, sajna fotót nem csinált…

Firenzében nagyjából rendben volt az Arno belvárosi szakasza, amennyit futtában láttam belőle. Velencei kolléga viszont nem örült, hogy egy héten belül másodszor is víz alá került a város. Először sajnálkozva hívtam fel, hogy együttérezzek kicsit meg ilyesmi, de kiderült, hogy nem élik meg tragikusan a dolgot, sőt. A velenceiek együtt élnek az „acqua alta” jelenséggel, mindenkinek van jópár gumicsizmája, combközepes horgászcsizmája, és egyik kollégának sem rebbent szempillája mikor ugyanúgy gályázni kellett menni a nagy vízben, és az irodát is elöntve találták reggel.

Ma reggel pedig hallottam, hogy egyes szállodák „special offer”-eket hirdetnek esőköpennyel, gumicsizmával – borsos áron – a víz alatt lévő Szent Márk tér vonzerejére apellálva.

Nézzetek Teverét, bár Dunához – Tiszához szokott szeműeknek nem lesz sokkoló élmény. http://it.youtube.com/watch?v=aThs9hG1zuM&feature=related

• Angyalok és démonok olaszul
• Hasznos tudnivalók Rómáról
• Világszám peepshow
• Ma Donna!

Nem zavarunk sok vizet, nem vagyunk otthonülő típusok, általában 24 órából 25-öt dolgozunk. Félig erős római akcentussal beszélünk, félig meg változó – néha affekta velencei, néha volgárrómai és néha debrecenies színezettel.

Különös ismertetőjegyünk (azon túl, hogy idióta többesszámban beszélünk), hogy szeretjük Rómát és nem vagyunk Róma drukkerek. Szeretünk utazni, beszélgetni, hallgatni, enni meg nevetni; szenvedélyünk a nyelv. Szeretjük a filmeket, a könyveket, a jó társaságot és a tengert.

Megbeszéltük, és lelkesedünk azért, hogy hozzajárulhatunk kis életöröm-parányokkal a társasház életéhez. Nem vagyunk gyakorlott tollforgatók, de ígérjük hogy próbálkozni fogunk – illetve én próbálkozom, Ale meg majd mondja a magáét a fülembe közben… (Mi nem olasz fiú – magyar lány kombó vagyunk, hanem római fiú – magyar lány változat. Gondolom, sokaknak ez csak részletkérdés, de talán majd sikerül bizonyítanom, hogy annyira nem is…)

From Rome With Love,
Henna
photo credit: Pensiero

• Világszám peepshow
• Vízállásjelentés
• Szex és Róma
• Madonna koncert Romaban

1. Tengeri herkentyűs halvacsorát kedden vagy pénteken érdemes megejteni, ugyanis ezeken a napokon érkezik friss halászzsákmány Rómába.
2. A Colosseum-ot leginkább idegenvezetővel („guided tour”) érdemes bejárni. Egyrészt a bent elhelyezett táblákból nagyon kevés van, és azok sem túl informatívak. Másrészt a „guided tour” csak 4 euróval kerül többe, viszont nem kell végigállni az időnként akár egy órás sort.
3. A standard turistaprogramban ugyan nem szerepel, mégsem szabad kihagyni a kulcslyukba kukucskálást!
4. A Palatino-nak az összes be- és kijárata a Colosseum oldalán van. Akármilyen csábítóan hangzik átvágni rajta és akármennyire is azt sugallja a térkép, hogy van kijárat a másik oldalon, felejtős.
5. Az egynapos metrojegy csak az érvényesítés napján éjfélig érvényes (akkor is, ha este 8-kor vásároltad és csak egyet utaztál vele)
6. Rómában éjfélkor is csúcsforgalom van. Sőt, hétvégén éjszaka nagyobb a forgalom, mint nappal.
7. Sok ugyanolyan nevű utca és tér van, ezért a címen kívül azt is érdemes kideríteni, hogy Róma melyik kerületében van, vagy pontosan beazonosítani előre a térképen.

photo credit: said&done

• 1 hónap távol a hétköznapoktól
• Goldenblogos wellness hétvége
• Szex és Róma
• 6 bejegyzésben az ismeretlen Rómáról

Update: a blogban használt fotóinkat a Share on Ovi rendszerbe szoktuk feltöltögetni (usernév: Amby).
A legfrissebb képek-videók-egyebek a http://share.ovi.com/browse/mostrecent/member/amby címen érhetőek el mindig.

Plusz megjegyzés: leginkább azért tértünk át a Share on Ovira, mert korlátlan tárhely van ingyen és mert egy helyen lehet képeket-videókat-zenéket-doksikat tárolni.

• Ma Donna!
• Hold your breath
• Hasznos tudnivalók Rómáról
• Egy nem mindennapos eset

Sőt, mert mostanában olyan inaktív életet éltünk, elmegyünk Arezzoba is, mert ottan banzáj lesz, Giostra del Saracino fedőnévvel. Én komolyan nem értem, hogy mire jó a munka, amikor a tudomány olyan nagyszerű újításokkal ruccola elő, mint az utazás, a koncertek és a fesztiválok.

Work baaaaad, travel gooood.

photo credit: phoosh

• Madonna koncert Romaban
• 6 bejegyzésben az ismeretlen Rómáról
• Angyalok és démonok olaszul
• Étterem ajánló – Róma

A kollégák vittek el az alábbi kis étterembe, ami állítólag híres a helyiek körében. Igazi olasz hangulata van: kockás abroszok, egyszerű székek, a falon fa polcokon borok és grappák.

Étlap nincsen, a menü fix áras. 25 EUR-ért annyit eszel, amennyi belédfér (és állítólag még senki nem tudta végigenni az összes felszolgált ételt). Ráadásul ebben a víz, a bor és a végén digestivo is benne van.

Először jönnek az előételek, szépen sorban egymás után. Én már itt kifeküdtem, pedig igyekeztem nem mindent megkóstolni (mozzarella di buffala, sonkák, fűszeres ricotta, saláták, grillezett zoldség, szalámik, bruschetta). Az asztalunkon egymás hegyén hátán landoltak a tálak a különböző finomságokkal. A szalámikat pedig egy kis kosárkában hozták ki, és a vágódeszkán saját magad vághattad le amit és amennyit éppen kívántál.

Aztán érkeznek az első fogások. Mi esteünkben ez tészta volt rucolával és friss paradicsommal („Háromszínű, mint Olaszország!” – mondta nekem a pincér mosolyogva, amikor letette elém a tányért), majd a pasta alla ragú.

A második fogást kihagytuk, mert addigra már mindannyiunk kipurcanásig ette. Ha valakinek sikerül ideáig eljutnia, akkor szintén kétfajta főfogással kell megküzdenie. Ottjártamkor valami sült hús féle és rákragu volt, amit serpenyőben hoztak ki az asztalokhoz. Az se lehetett rossz :-)

Utolsóként négyféle édességből választottunk egy karamellás csodát, valahogy azt azért még magunkba tuszkoltuk.

Az egészet pedig megkoronáztuk a saját készítésű digestivo-jukkal (csak hogy rendben legyen az emésztésünk). 6 féle üveget raktak elénk, amiket szépen végigkóstoltunk. Az Amaro-juk aratta a legnagyobb sikert, de az Amarena likőr és a grappa is kiváló.

Igazi élmény ez az étterem, szívből ajánlom, ha valaki Rómában jár!

Piccolo Abruzzo
Roma – Via Sicilia 237
Tel: +39 06 42820176

• Olasz vendéglátóhelyek
• Étterem ajánló – Párma
• Vacsora a villamoson
• Szex és Róma

(ez 15 perce volt, azóta nem tudom elérni.)

• Világszám peepshow
• Hasznos tudnivalók Rómáról
• Zen praktikák
• 6 bejegyzésben az ismeretlen Rómáról

• Cipőmánia
• Eragon
• Szerinted léteznek földönkívüliek?
• Hét dolog, amitől jobb a theitalianjob blog

Már eleve meglepő volt, hogy nem a szokásos kis csini stewardess lányok, hanem kizárólag fiúk szolgálták ki az utazóközönséget. Mindegyik másmilyen stílusú, de mindegyik megnyerő. Most kivételesen végignéztem érdeklődéssel a veszély esetén teendőkről szóló oktatást is :-)

Az egyik steward igazi latinos stílusú, sűrű, hullámos, fekete hajjal, fekete szemekkel és kis George Michael szakállal. Persze az összes női utashoz volt egy kellemes szava és segített mindegyiknek felpakolni a poggyászát.

A másik egy inkább északi típusú, magas, világosabb barna hajú, kék szemű fickó férfias vonásokkal.

A harmadik olyan fiatalka volt, kicsit alacsonyabb, állandóan mosolygós, szép arccal.

A negyedik ugyan idős is volt, meg nem is volt olyan jóképű, dehát kell valami az öreg nénikéknek is :-)

Most már értem, hogyan éreznek általában a férfi utasok és miért szeretnek repülővel utazni. Viszont most már sérelmezem is a diszkriminációt a női utasok iránt! Csak így tovább, Alitalia, hajrá nemi egyenjogúság!

• A néni harap?
• Kémnők kézikönyve északolasz küldetéshez – Lesson 004
• Legal alien
• Pico Pecora kalandjai

Itt van példaul ez a mostani. Tegnap reggel érkeztem Rómába. A gép 1,5 óra késéssel indult Milánóból, ahogy mondták, a római reptér időjárási viszonyai miatt. Ebben csak az az érdekes, hogy megérkezéskor Rómában napsütés fogadott, esőnek nyoma sem volt, kicsit fújt a szél. Taxiba be, irány az iroda. A napsütéses órákat végig meetingeltem. Délutánra elfeketedett minden, elkezdett esni az eső, pár percig még havazott is. Munkaidő végén taxiba be, irány a hotel. Végre volt egy kis alkalom városnézésre. Vagyis lehetett volna, ha nem esik olyan rettentően, ami aztán át is váltott kemény havazásba (mintha aprócska manócskák aprócska hógolyókkal záporozták volna a várost).

Így lőttek is az estére tervezett kellemes vacsis programnak, semmi kedvem nem volt kidugni az orrom a szobából. Reggelre ismét kisütött a nap. Én meg taxiba be, irány az iroda. Róma még Milánól is rosszabb közlekedési dugók szempontjából. Ha ehhez még hozzávesszük azokat az eseteket – mint a mai -, amikor pápa áldást oszt a népnek és ezért a keresztény turisták elözönlik a várost, akkor ez egy jó órás taxizást eredményez az irodáig. (Igaz, ebben volt egy kis élvezet, ugyanis a Gianicolo-n keresztül mentünk, ahonnan gyönyörű a kilátás az egész városra.)

Most meg egész nap az irodában, aztán taxiba be, irány a reptér.

Végül is két hét múlva újra jövök, akkor kis szerencsével talán tudok majd lopni legalább egy igazi római estét.

• Hírek a házunk tájáról
• Elfelejtett kincsek – 5. fejezet
• Miből menjünk nyaralni?
• Sivatagba költözni egy hétre

Kezdjük ott, hogy a programot VZsu ajánlotta nekünk, amikor mentünk Rómába. Az ajtó és a kulcslyuk a Máltai Lovagok terén a templomok és parkok között a Circus Maximustól és a Piramistól egyaránt megközelíthető helyen van egy dombtetőn. Mind a rend temploma, mind az előtte lévő kisudvar csodálatos, nem beszélve a parkokról és a kilátásról, ami este a legjobb (még mielőtt kirug a biztonsági őr záráskor, de erről majd máskor).

Megéri felgyalogolni (bár kocsival is megközelíthető) és bekukkantani a 1,5 centi átmérőjű kulcslyukon, aminek különlegessége, hogy mögötte egy lugas nyílik, ami a kaputól egyenesen a domb széléig vezet. A lugas vonala a kulcslyukon keresztül a dombon túl egészen a Szent Péter bazilikáig mutat, így aki beles, az összeboruló zöld bokrok között egyenesen a bazilika kupoláját pillanthatja meg. Hurrá!

Mi is megörültünk a látványnak és próbáltunk fotót készíteni – háromszor áltam sorba, hogy két sorozat normális fotót sikerüljön készíteni a felhős időben. Az eredmény így sem világszám (ellentétben a kulcslyukkal), de legalább látható miről is beszélünk. (A teljes mérethez kattintsatok a fotóra!)

• Az étellel nem játszunk, kisfiam!
• Sirmione és Garda-tó
• Capri – Campania régió
• Ausztrál kalandok 8. nap

Még 1990ben jártunk ott egyhónapos wartburgos, sátorozós cirkusz keretében Anyu, Apu, Hugica és jómadárságom. Talán egy hetet töltöttünk kempingben, küzdve az állandó hangyainvázióval (valami hangyapályára települtünk) és végiglátogatva minden létező turistahelyszínt. A hangyák imádtak minket, a beszerzett ZigZag fantázianevű hangyaholocaust por hatása alatt produktívabbak, agresszívabbak és kitartóbbak lettek, így hajnalig hallgattuk a gumimatracok alatt zajló rave partit és figyeltük a pilótakekszek vándorlását.

A múzeumbajárást már akkor sem bírtam, de mégis rengeteg emlékkel sikerült távozni Rómából – Apuék sokat nem vacakolnak, ha egyszer eljutottunk valahova, akkor ott nem volt megállás, míg fel nem göngyölítettük a teljes történelmi hátteret. Róma esetében ebben van kihívás, de mindezzel együtt is bejövős volt a gladiátoros-szenátoros-római fantázia, a város hangulata és karaktere.

A Colosseum – Vittorio Emanuel emlékmű – Forum Romanum – Spanyol lépcső klasszikusok mellett oda voltam a kazamatákért, a rengeteg szökőkútért és a hihetetlen mennyiségű robogóért. Apu ráadásul – aki szerintem összehozott millió kilométert hivatásos sofőrként, mindenféle szabálytalanság és büntetés nélkül és aki a kölcsönkapott Tatu (szürke Peugeot 306 kombi) autónkból két literrel alacsonyabb átlagfogyasztást hozott ki – a harmadik méregzsák olasz után "Ha Rómában, akkor mint …" felkiáltással áttért a közlekedési táblák és lámpák kreatív figyelembevételére, amiről Magyarországon csak többszöri felszólításra tudott lekattanni ("Tudjuk, hogy nem jött senki, dehát a piros lámpa…").

Teljesen nem ide tartozik, de tinifejjel az egyik legemlékezetesebb autós jelenetünk az volt, amikor valahol egy Porsche hosszasan döcögött mögöttünk, átérezve a kétütem kékes ködét és lelkesen integetve a két fura gyereknek a hátsó ülésen, két zárovonalas előzés közben dudált és visszaintegetett nekünk – majd Apu, alapos kérlelésre megfuttatta a Wartburgot és visszaelőzte a Porschét, hogy mi is integethessünk neki és dudáljunk.

Visszatérve az egyéb motivációkhoz, hozzá tartozik a történethez, hogy nekem nagyon tetszettek a Dan Brown könyvek, abból is leginkább az Angyalok és Démonok – ami Rómában játszódik. El is határoztuk Katival, hogy végigjárjuk a helyszíneket, amihez valamikor Katica kapott egy könyvet, ami az Angyalok és Démonok részleteiről szól. Az 50 oldalas pápaválasztásról szóló részt hamar ugrotta, így kiderült, hogy van benne rendes római helyszínleírás, a terv ezeknek a teljesítése. Így már egy kicsit izgalmasabb a turistáskodás ;-)

Róma, baby!

• iviv játék – Katica listája
• Miért gesztikulálnak az olaszok?
• Amit nem akartál tudni rólam
• A vágy lámpája