A freskó a Santa Maria delle Grazie templomban található, 1495-98 között festette Leonardo Da Vinci. Itt a Cenacolo Vinciano-ban a világhíres freskó árnyékában vacsoráztak a szerzetesek, akik lusták voltak kerülőt tenni a szállásuktól az étkezőig, hát vágattak egy átjárót bele a freskó közepébe. A második világháborúban  ráadásul bombatalálat érte a templomot és csak néhány fal maradt állva, köztük az  “Utolsó vacsora”.

Mivel a festmény meglehetősen könnyen sérül a Leonardo által választott festési technikának köszönhetően, a freskót egy hermetikusan zárható, állandó hőmérsékletet biztosító szobával vették körül, melyben egyszerre legfeljebb 25 látogató tartózkodhat. Egy-egy látogatás 15 perces. Ezért van az, hogy bizony felejtős a “holnap ugorjunk el megnézni az Utolsó vacsorát!” típusú akció.

Jegyet online vagy telefonon lehet megrendelni a vivaticket.it oldalon. A jegy ára 8 EUR. A  szabad jegyeket villámgyorsan elkapkodják, így akár több hónapot is kell várni (főleg a nyári időszakban). Itt is persze szemfülesnek áll a világ, például, ha tudod, hogy mikor nyitják meg adott időszakra a rendeléseket. Hát tessék:

2010. június 10-én árusítás kezdődik 2010. szeptemberre

2010. július 6-án 2010. október-novemberre

2010. szeptember 7-én 2010. decemberére

2010. október 5-én 2011. januárra

2010. november 9-én 2011. februárra

Ha a foglalás nem jön össze az utazás időpontjára, akkor sincs még minden feltétlenül veszve,  a következő alternatívákkal lehet próbálkozni.

Például be lehet fizetni, egy milánói városnézésre valamelyik tour guide-on keresztül, amely ezt a nevezetességet is magába foglalja. Másik lehetőség, amely kevésbé biztos eredményt ígér ugyan, de már két ismerősömnél is bejött, hogy az ember egyszerűen odamegy és próbálkozik. Merthogy mindig vannak olyanok, akik foglalás ide vagy oda, nem jelennek meg a megadott időpontban.

• Szex és Róma
• Milánói egy napos program turistáknak
• Kriwi Milánója
• 6 bejegyzésben az ismeretlen Rómáról

Már régóta vágyakozva néztük az esténként a városon átsuhanó, kivilágított régi villamost, és abban a fehérterítős asztaloknál üldögélő és látszólag jóízűen falatozó párocskákat. Addig-addig mondogattuk, míg szót tett követett és bejelentkeztünk az ATMosfera-ra keresztelt rendhagyó városnézésre.

És igen, nem tévedés ezt a programot a BKV (vagyis az ATM) üzemelteti. Mondjuk a bejelentkezés nem volt egyszerű, két hónapig próbáltam helyet foglalni, de mindig elhajtottak, hogy “nincs hely, próbáljam meg jövő héten, két hét múlva” stb. Na, de ha én egyszer valamit a fejembe veszek..! Végül mégiscsak sikerült egy négyfős asztalt szerezni egy csütörtök estére.

Igazi békebeli villamos, az ablakokon elkötött selyemfüggöny, a padok közt abroszos asztalkák. Mikor felszálltunk, az aszatalon már várakozott ránk egy-egy pohár pezsgő, előétel és a rengeteg villa, kés, kiskanál és pohár előrevetítte, hogy aznap estére bizony lőttek a fogyókúrának. 

A társaságunknak hamar jókedve kerekedett. Nem is csoda, hiszen Milánó legszebb részein robogtunk lassan keresztül, összehaverkodtunk a szomszédos nyugdíjas asztaltársasággal, közben térült-fordult a mosolygós hostess kisasszony, egymás utána hordta a finomságokat és az általunk választott borokból is kaptunk mellé két üveggel. A villamos pedig időnként álmában csöngetett picit az odakint esőben ázó bámészkodó járókelőkre. 

Két és fél órát töltöttünk el így nosztalgikus hangulatban, de észre sem vettük, ahogy elrepült az idő. (Talán csak abból, hogy hólyagunk kezdett a sok bor és ásványvíz miatt szorítani, ugyanis a szolgáltatás egyetlen bökkenője, hogy a villamoson nincsen mosdó.)

Nagyon ajánlom ezt a programot romatikus estékhez vagy baráti vacsorákhoz vagy egyszerűen csak városnézéshez. 

Helyet foglalni egyelőre csak telefonon, kizárólag Olaszországból hívható zöld számon lehet. (Viszont ebben szívesen segítek az otthonról programszervezőknek, ha valakit érdekel, mert ez olyan móka, amit érdemes kipróbálni!)

Az ár viszonylag borsos (65 EUR/fő), de ha figyelembe vesszük az étel-ital mennyiséget és a milánói étterem árakat, akkor már nem is kerül sokkal többe, de az élmény mindenképpen túlszárnyal bármilyen vendéglátó egységet.

• Magyar vacsi, május 23, Milánó
• Lucky Seven (sri-lankai) étterem
• Olasz vendéglátóhelyek
• 7 dolog, amit feltétlenül meg kell tenned Milánóban

Az Észak-Olasz kémnő tökéletes álcázásához elengedhetetlen a napbarnított bőr. Általános elterjedéséhez valószínűleg erősen hozzájárult a híres Sandra Mondaini és Raimondo Vianello páros(a képen) Sandrája aki a tipikus olasz feleséget játsza egy nagyjából a Szeszélyes Évszakokkal egyidős, Szeret nem szeret jellegű sorozatban. A mellékelt ábrán is látható “majdnem-odaégetett-virsli” szín kőkemény munka eredménye, ezért általában az átlag olasz (kém)nők színe csak távolról közelíti a mítikus Sandráét.

Kézikönyvünk jelen állításának igazolására, Berlusconi is elismerően jegyezte meg Obama amerikai elnökkel kapcsolatban: fiatal, jóképű és napbarnított azaz abbronzato. Hozzátenném, mint ő maga is, elég egy pillantást vetni bármelyik fotójára.

Bónuszként Edoardo Vianello napbarnítottságot éltető eredeti ’60-as évekből származó videója:

Kapcsolódó bejegyzéseks:

• Kémnők kézikönyve északolasz küldetéshez – Lesson 001
• Kémnők kézikönyve északolasz küldetéshez – Lesson 002
• Amit Olaszországban tanultunk a divatról
• Divatblogok éjszakája – október 29.

Tetszik ez a sorozat? Iratkozz fel az RSS csatornára és értesülj azonnal az új bejegyzésekről!

Ébredj időben! Nem tervezünk végighajszolni 50 látnivalón, de maximalisták vagyunk. Neked már pedig látnod kell az igazi Milánót! :-) Komolyabban vesszük ezt a küldetést, mint Uri Geller a cigiről leszoktatást, így indítsuk ezt a vidám napot a legjobb helyen: a temetőben!

Bemelegítés

A Cimitero Monumentale nem a hagyományos értelemben vett temető. A parcellák elfogytak, temetkezni már csak a meglévő kriptákba lehet. Az itt lévő családok nevei ismerősek lehetnek, híres költők, iparmágnások nyugszanak a szoborparkra hasonlító helyszínen. De micsoda építmények ezek! Szeretnéd megnézni az Utolsó vacsorát életnagyságú szoborként? Esetleg egy aprólékosan kifaragott tíz méteres Bábel tornya érdekel? Egy órás séta keretében sok meglepetésben lesz részed.
(Keddtől – vasárnapig, 8-18 óráig, a Porta Garibaldihoz közel)

Folytassuk a sétát a Porta Garibaldi és a Corso Como felé. Kukkants be a Corso Como 10 alá, de ne is próbálj itt leülni egy italra – a 10 eurós sör valószínűleg elrontaná a hangulatos kis belső udvar varázsát. Ha napközben jársz erre nehéz elképzelni, ahogy este a kis sétálóutcát elöntik az olaszok, hangosan társalogva koktéllal kezükben. A hihetetlen kétszáz méteres táv teljesítése utána Porta Garibaldihoz érkezünk. Ha már ebédidő van, ajánlom neked egyik kedvenc étterem-párosunkat balra két utcával.

Az Antica Birreria, valamint az igazi kincset rejtő Carlsberg sörözőnek álcázott étterem egyazon blokkban a via Solferino és a Piazza 25 Aprile sarkán állnak. Az Antica Birreriaban korrekt aperitivo, a Carlsbergben pedig nagyszerű pizza van – mindkettő a földfelszín alatt, az ötven éve megszüntetett csatornarendszer boltívei között rendezkedett be kitűnő étlapjával és söreivel. A pizza elfogyasztása után térjünk vissza a Porta Garibaldihoz.

Mindig a sárga úton

Eddig sikerült többet álldogálnunk, mint haladni, vágjunk bele egy hosszabb sétába! A Corso Garibaldin végighaladva számtalan bárt és fagyizót hagyunk magunk mögött, a Moscova-n megcsodáljuk a robogógyűjteményt – kis szerencsével pedig jóízűt kuncoghatunk, ahogy egy Ferrari próbál lemászni a félelmetes magasságú tízcentis padkáról. Miután megnyugtattuk magunkat, hogy pontosan ezért nem vettünk eddig Ferrarit, jutalmazzuk meg magunkat egy fagyival.

Az 55. szám alatti fagyizó szintén egy jól álcázott kellemesség, különösen ajánljuk a valódi pisztáciát és a cukormentes fagyikat (ehetőek!). Folytassuk a sétát, míg a Corso Garibaldi végéig nem érünk. Jegyezzük fel magunknak a Posta Garibaldi sárga épületét – nagyszerű aperitivojuk van, bár ezt az estét máshol töltjük majd. A következő programot bátran kihagyhatod, de feketeöves turisták és időmilliomosok bevállalhatják.

Kitérő

Balra fordulva a via Pontaccion sétálj el a via Breraig. egyik oldalon pár turistalehúzós bárt találsz, a másik oldalon “eredeti” Gucci és Armani napszemüvegekkel lehetsz boldog 10 euróért. Veszélyes környék. A Chiarin ne nézz rá az eredeti Louis Vuitton táskákat árulókra, mert az egyet jelent a vásárlással – ennek ellenkezőjéről csak hosszas kommunikációval tudod meggyőzni az afrikai kommandóst. Miután nem vettél a helyi művészek tucatfestményeiből és nem jósoltattál magadnak, igyekezz átsurranni két újabb napszemüveggel jól felszerelt mobil harcoson és menekülj a via Madonnina irányába. Jobb oldalon újabb fagyizót pillantasz meg. Ha eddig vásárlás nélkül kibírtad, jutalmazd meg magad egy újabb fagyival!

Betérő

A Foro Buonapartét keresztezve sétálj a Castelloig, majd a bejárat előtt fotózkodj egy jót a Wedding Cake-nek nevezett szökőkútnál. A kastély mögött egy hatalmas park lapul, ahol mindig történik valami érdekes – hol nyugdíjasklub tart táncnapot, hol műanyagból összeállt jégpálya, néhanapján pedig koncert van. Hogy ne csak eldugott, titkos helyekre vigyünk, itt az idő ellátogatni a Duomohoz. A kastélytól egyenes vonalban a via Dantén, majd a folytatásán könnyed sétával negyed óra alatt becserkészheted Milánó fő látványosságát.

A Duomo, városunk büszkesége

A Duomo 2008. július 26-án “lett készen”: az elmúlt öt évben alapos tisztításon esett át és az utolsó takaróelem is lekerült a homlokzatról. Essél túl a kötelező fotózáson, nézz be balra a Galériába – ha pedig van kedved szörnyülködni, akkor sétálj végig rajta, hogy a túlsó végén eléd táruljon a világszerte híres, fantasztikus Scala … tökéletesen lehangoló dobozalakú épülete. (A lényeg belül van.) A Galéria közepénél az egyik oldalágon a földön látsz majd egy bikát, aminek a tökénél apró lyukat vájt magának a sok sarok. Állj bele te is és pördülj meg háromszor! Szerencsét hoz.

Mostanra talán megéheztél a sok fagyizásban, így a Galéria bejáratánál lévő Autogrillben vegyél magadhoz egy szendvicset (Capri, Rampollo, Buffalino az ajánlottak), meg innivalót. Ha nem vagy az éhhalál küszöbén, akkor még ne fogyaszd el őket, m’kay?

Node vissza a Duomohoz! Ha láttál már bazilikát belülről, akkor be se menj. Ugyanolyan, csak nagy. Bal oldalt keresd meg inkább a liftet (sportosaknak a lépcsőt) és menj fel a Duomo tetejére. Erről van itt szó kérem. Amikor azt mondják, hogy a Duomo gyönyörű, akkor sosem a belsejéről van szó. Vízköpők, szentek, cirádák, minden ahogy kell. Ráadásul nagyon jó üldögélős teteje van, így itt az ideje előszedni az Autogrillben igen okosan beszerzett szendvicseket és szusszanni egyet. További megnyugvást szerezhetsz magadnak azzal, hogy már csak egy helyszínünk van, utána pedig mulatunk.

Ha leereszkedtél a Duomoból, akkor ügyes mozdulattal kerüld el az afrikai árusokat, akik free! free! kiáltásokkal akarnak a karodra adni egy cérnaszálnyi fonott karkötőt. Nézz be a Rinasciente árkádja alá, mindig jó kirakatuk szokott lenni, majd sétálj végig a Corso Vittorio Emanuele-n. Pár száz méter után a San Babila kúpjához érkezel, tapizd meg, mert vizes.

Ha továbbsétálsz a Corso Venezia-n, akkor két utca múlva balra meglátod a via della Spiga bevásárlóutcát, a pesti Váci utca megfelelőjét. Kítűnő helyszín szörnyülködni, így ha van kedved, nézz be oda. Utána folytasd az utad a Venezian, majd a Serbellonin térj le jobbra, aztán a via Capuccinin balra. Tudod már hol jársz? Már csak pár lépés és megpillantod a rózsaszín flamingókat! Ha végeztél, folytasd az utat egyenesen, majd balra az első utcán, de közben ne felejtsd el magasra emelni a tekinteted! (Kidöntött lámpaoszlopokért felelősséget nem vállalunk!) Ezek a homlokzatok megérnek egy-két fényképet, ahogy visszasétálsz a Palestro metrómegállóhoz.

You will sleep when you die

Ha minden jól ment, akkor van még 1-2 szabad órád az este előtt. Pakolj le a szálláson és öltözz át bulihoz. Hét órára gyere a Cadorna metrómegállóhoz, a Chocolatban rendelj egy überfagyit (erről egy-két hét múlva külön bejegyzésben is beszámolok), majd kényelmes sétával vágj át a parkon. Itt két verziót ajánlunk.

Esti program Milánóban nyáron

• a parkban lévő Bar Biancoban fogyasszd el az aperitivodat
• (vagy sétálj a Corso Sempionehoz és válassz egy helyet ott)
• majd a szintén a parkban lévő Just Cavalliban, vagy a mellette lévő Old Fashion-ben bulizz egy jót anorexiás modellekkel

Esti program Milánóban nem nyáron

• a park túloldalán induló Corso Sempionén végigsétálva juss el a jobboldalon lévő Via Piero delle Francesca utcáig
• egy sarokkal beljebb a bal oldalon fogyaszd el az aperitivodat a Roialtoban
• majd pár száz méterre vissza térj be a Gattopardo cafe nevű mulatóhelyre

Ez lenne hát Milánó, egy napban elmesélve. E bejegyzést két dolog miatt is kiemelten ajánljuk. Egyrészt ez az indítója a Milánót bemutató sorozatunknak (a fenti helyek közül többet részletesen is elmesélünk majd), illetve ilyen bemutatásra gondoltunk a harmadik Blogkarnevál fordulóban.

• Kriwi Milánója
• Az utolsó vacsora
• Rózsaszínű álom Milánóban
• Slava’s Snowshow Milánóban

Tetszik ez a sorozat? Iratkozz fel az RSS csatornára és értesülj azonnal az új bejegyzésekről!

Egyik kedvenc helyemen ülök a via V. Foppa lakásunk alatti buszmegállójának padján. Gyakran jövök le ide elalvás előtt egy csésze kamillateával a kezemben, és nézem az álmos város ásítozó utcáit. Lara már édesen alszik odafenn, anyu mellette a fotelben szendereg. Csörög a telefon, a repülő késett és az autópályán – bármennyire is hihetetlen – megint dugó van éjféltájt is.

Trrrrr. A mellettünk lévő étterem, ahol Roberto ma is mennyei ízű kagylós spagettit főzött és a pincér a deres falú kancsóban hozta a ház gyümölcsös illatú finom borát, most húzza le a redőnyzárat. – Ciao Bella, kiállt felém Roberto és felül a scooterjere, amelynek a műanyag szélvédőjét már megint valaki összekarcolta. A kötelező szitkozódás után, amely már szinte mindennapivá vált, elrobog…

Ülök tovább, kortyolok nagyokat és hagyom, hogy magával ragadjon az utca éjszakai hangulata. Szép nap volt ez a mai. Megint turistát játszottunk, mint minden egyes alkalommal, amikor jön hozzánk valaki.

Reggelünk indult a korai forgalom zajával, a dudáló autósokkal, ahogy türelmetlenül kiabáltak ki a lehúzott ablakon – Defficente, ma dai! A sarki Tavola Calda-ból már áradt a friss kávé illata, felkúszott egészen az orrunkig és lecsalt, hogy a szokásos albicocca izű brioche-om társaságában felhörpintsem.

A bárban a reggeli illata összeolvadt a férfiak friss aftershave-jének illatával és az elegáns hölgyek sáljáról érződő szolid parfümmel. Az újságokon a croissant morzsái hevertek, – forza Milan!-, kiáltott fel az egyik öltönyös, rózsaszín inges férfi a címlap láttán.

Könnyű ebédet készítettünk. Pasta in bianco, salsiccia-val és olivaolajjal, parmezán sajttal meghintve. Másodikként spinaci párolva, kevés fokhagymával, prosciutto di Parma-val es mozzarella-val. Egy kis pihenés után jöhetett a kávé és irány a milánói délután!

A Duomo környéke sosem maradhat ki séta-térképünkről, mint ahogy a bevásárló utcák kirakatai, a kastély, és a kora esti órákra időzített Naviglio sem. A Duomo környékén elidőztünk kicsit, elnézegettük a koreai fiatal lányok legújabb olasz divat szerinti lookját, a Dóm hatalmas vaskos kapuján lévő “nehéz kis emberfigurákat”, a Vittorio Emanuele Galleria-ban nyugisan kávézgató olaszokat és turistákat. Elmosolyodtunk, ahogy Lara kristálytiszta tekintete visszatükrözte a Vittorio Emanuele Galleria színes üvegablakát. Mintha azt akarta volna mondani: hej, én itt születtem!

A Castello felé véve az irányt a virágzó tulipánfák illatától bódultan andalogtunk, hogy átszeljük a kastélyudvart és megnézzük a kedvenc parkunkban labdázó gyerekeket, focizó fiúkat és lányokat.

Ideje volt útnak indulni a Naviglio felé, amely nemcsak a naplementenézés kötelező helyszíne, de a koraesti órákban itt érdemes elkölteni az aperitivot is. Buschetta-k széles választéka, kis paninok, pizzaszeletek, tésztaköltemények, csipszek fogadnak ha betérsz egy italra valamelyik bárba.

Mondhatni, hogy jó magyar szokás szerint mi jól be is vacsoráztunk, így végigsétáltunk a naviglio-i kis utcákon levezetőként. Ezekben az utcákban tucatnyi kis csodát lehet felfedezni, amely újból- és újból elvarázsolja az arra sétálókat. A házak külső fala mind-mind egy külön kis belső világot takar. Megálltunk játszani. Vártuk, hogy mikor nyílik ki a nagykapu és vajon mi rejlik odabenn. Gazdag növényzet, a kert közepén Madonna szobor, vagy a művészet jegyében megépített elegáns udvar. Az egyik leágazó utca keskeny sikátorába még egy kis patakocskát is besuvasztottak, kanyargó-tekergő indákkal körülvéve.

Sétálsz a Naviglio mentén, nézed a naplementét, átmész a kis hidakon, hallgatod az olasz hölgyek “halk” csevegését a legújabb szerelemről, végignézel a jellegzetes olasz épületeken, beleszippantasz a vacsorára készülődő éttermekből kiáradó spaghetti illatú levegőbe és eltelít egy kellemes életérzés, amit én “olaszos életérzésnek” nevezek, mások la dolce vita-nak.

A pincérek keresztül-kasul rohangálnak egy-egy tálca étellel, itallal, viszik a szomszédos üzletbe. A hajó-étteremben egymast túrják-fúrják a turisták a feltálalt étvágygerjesztő falatokért sorbaállva. A hajó külső részénél elsétáló férfi egy könnyed szökkenéssel fordul egyet, levesz egy pizzaszeletet, majd elégedetten beleharap és továbbmegy. A pincér, aki éppen fordul az üres tálcával, elmosolyogja magát ahogy utánanéz.

Ezek a képek villannak át az agyamon. Költözni készülök innen. Vegyes érzelmekkel jöttem, de három új élet kezdődött itt. Az én új életem, egy szerelmespár közös új élete, és egy kis vadiúj élet, aki mélyen alszik odafenn és álmodja az ő kis világát. Bármit is takar a múlt, bármit is hoz a jövő, egy biztos: Milánó hiányozni fog!

írta: Kriwi
(Kriwi a tIJ.Bp szerzője)

• Milánói egy napos program turistáknak
• Az utolsó vacsora
• Új úticélok Olaszországban
• Rózsaszínű álom Milánóban

Tetszik ez a sorozat? Iratkozz fel az RSS csatornára és értesülj azonnal az új bejegyzésekről!

Születésnapomra kaptam a két jegyet a Slava’s Snowshow-ra. A társaság orosz és a nagy sikerre való tekintettel jártak másodszor is Milánóban a szívmelengető előadásukkal. Az a típusú élmény, amikor az „És milyen volt?” kérdésre először egy sóhajt, majd tizenhét másodperces napközis mosolyt és ködösödő tekintetet kapsz válaszul.

A magyarázat bonyolult. Adott egypár bohóc. Nem cirkusziak, mert nem neveted magad halálra a spriccelő virágokon, a váratlan fenékberugáson vagy a ballisztikus habostortán. Nem is pantomimesek, mert nem minden a színészet és nem kell értened az alaphelyzetet. A Slava’s Snowshow inkább maga az élet.

Időnként hatalmas felszabadult kacagás, néha abszurd helyzet, gyakran váratlan fordulat, helyenként kicsattanó katarzis, pár hősies lépés, sok intermezzo és pár szívszorongató csalódás. De két helyzet között mindig a szád sarkában bújkáló mosoly.

És persze a labdák. A csodálatos fehér, kék, piros és sárga labdák. A fél méterestől a hatalmas hatméteresig. Ahogy kirepülnek, összeütköznek a levegőben és lassan fordulva rádkacsintanak, hogy aztán pár perc alatt 25 évet zuhanj az időben, átmássz a melletted ülőkön és másik húsz emberrel egyszerre ugorva próbáld megérinteni őket.

Sikerül eltalálni és tátott szájjal, kikerekedő gyerekszemekkel nézem, ahogy ismét emelkedni kezd és mások felé veszi az irányt. A lábam vinne utána, hogy végigkergessem a téren a többi gyerek között, míg anyukám ebédelni nem hív.

Düsseldorfban fekszem hotelszobámban és színes labdákkal álmodom.

A Slava’s Snowshow-t még április 30-ig játszák a Piccolo Teatroban. (Ha mész, a 12. sor elé próbálj meg jegyet venni.) Magyarországon mostanában nem járnak. Jót tenne a te csídnek is.

• Jó reggelt mindenkinek
• Vacsora a villamoson
• Kriwi Milánója
• Milánói egy napos program turistáknak

Mi másfél éve hallottunk egy alkalmi ismerőstől róla – azóta kérdezgetjük a
hitetlenkedő helybelieket. Végül az olasz tanárom lebbentette fel a fátylat
először róla, s hónapok óta tervezzük, hogy megkeressük. Most, hogy
meglátogattak minket mimkéék, egy másik többéves elmaradással együtt ezt is
pótoltuk.*

Megtaláltuk Milánó rózsaszín flamingóit, ahogy féllábon álldogálnak,
peckesen lépdelnek egy paradicsomi kertben egy eldugott kis utcában. Szárnyaik
megvannak, misztikum, hogy miért nem repülnek el – de láthatóan jól érzik
magukat.

Ha a Duomo felé jársz, tégy egy kis kitérőt a via Capuccini felé és less be
a zöld sövény mellett a kerítésen. Egy tucat flamingó kiváncsi tekintetével
találkozhatsz pár száz méterre onnan, ahol évente többmillió ember fordul meg
mit sem sejtve.

*Megnéztük az Utolsó vacsorát! :-)

• Milánói egy napos program turistáknak
• Kriwi Milánója
• Slava’s Snowshow Milánóban
• Kémnők kézikönyve északolasz küldetéshez – Lesson 007

Tetszik ez a sorozat? Iratkozz fel az RSS csatornára és értesülj azonnal az új bejegyzésekről!