Aztán rájöttem, hogy ha még ott laknánk, nem írnánk blogot Olaszországról és nem ismertük volna meg Gust sem. Ördögi kör, én mondom.

• Látogatóban a lila szobában
• ió, ció, vakáció!
• Piperkőc vallomás
• Cannolo

IÓ

Mimke szinkronblogolást hirdetett a Tandem blogger-kávézó “bezárásával” kapcsolatban. Már megírtam a bejegyzésemet korábban, így szombaton délben az enyém is megjelenik – csatlakozz Te is és szikronblogolj arról, hogy jelentett-e valamit neked a Tandem. Vajon van-e értelme egy blogger-kávézónak, amikor a virtuális ismerősök 99 százalékával nem találkozunk élőben? Ha az új tulaj továbbviszi a Tandemet, de nem blogger, milyen lesz a hely? Írj egyet és időzítsd szombat délre!

CIÓ

Gus indított egy ki a dögösebb szavazást már két hete, amin jelenleg csúfos eredménnyel szerepelek. (Nem, nem szomorít el! ;-))) Nézve a többi srác fotóit, azt értem, hogy a nyilvánvaló szépségek miért kapnak több szavazatot, de a hatos számú fess fiatalemberről annyit érdemes tudni, hogy éppen Pamplonában a bikafutást várja a fotón. Márpedig van-e dögösebb egy olaszos, kétszeres bátorságrenddel kitüntetett hősnél? Ne gondolkozz, nincs! Szavazz hát lelkiismereted szerint!

VAKÁCIÓ

A hét végén lejár a Hely szelleme Blogkarnevál augusztusi fordulója, még nem késő bejegyzést írnotok hozzá! Azt még összerakom, de a szeptemberi forduló témájára és szervezésére keresek vállalkozó szellemű külföldön élő bloggert, amolyan vándor-karnevál módjára. Valaki? :-)

photo credit: greg.turner

• Ördögi kör
• Egyperces Tandem
• Szinkronblogolás Magyarországról
• Blogkarnevál – Az étkezés rendje

Még nem töltök egy órát a tükör előtt reggelente, mint egyesek (nem utalok én semmire, merek olyat? ;-), de este vagy hétvégén már nem vagyok olyan bevállalós, hogy a tus alól egy szál semmiben másszak vizesen az ágyba. Kell a smink, na.

Adunk a szájápolásra, mert egy réges-régi exem is megmondta, hogy gyönyörűek a fogaim (miközben lókupecként mutatott be a szüleinek) meg szem alá is elkel valami krém, mert az éjszakázós sablonhegesztés kistáskában szállítja másnapra a nyomokat. Idáig még határeset, de amikor ősszel itt járt Zslatkó és Gus, akkor hangos pihegéssel és szempillarebegtetéssel ajánlották a Body Shop-ot – és nem volt megállás. (No meg Milánóban még az utcaseprők is Prada csizmában és Gucci parfümfelhőben dolgoznak.)

Kellett nekem olivás tusfürdő, mert attól gerjed az asszony és lehet megint egyszál semmiben igénytelenkedni keresztül a lakáson, anélkül, hogy megjegyzést kapnék a neveltetésemre. Meg kellett körömápoló, arckrém, borotválkozás utáni krém, mogyorós krém, kerek krém, szögletes krém. És máris itt állok egy női fürdőszobapolcot megszégyenítő készlettel; pár darabbal amit inkább meg sem nevezek és zavaros nemi identitással.

Engem, kérem, mások vittek rossz útra!

• Látogatóban a lila szobában
• Ördögi kör
• Cannolo
• ió, ció, vakáció!

Mielőtt duzzogva elkanyarodnék az önsajnálat felé (csí rendben), meg kell jegyeznem, hogy jó volt, bevágtunk 4 bögre kávét, kaptam melegszendvicset és rengeteg sztorit, (kitárgyaltuk Anyuhat, akit szombaton meglátogatunk majd együtt) és megtudtam, hogy jófajta siralomházhoz közelít a bejegyzéseim szórakoztató értéke. Mivel jobban szeretem a kézzelfogható definíciókat (figyeld a következő elrejtett utalást), Gus kedvesen rendelkezésemre bocsátott egyet, ami rövidített formában (ez még nem az, bár lehetne) így hangzik: nem írsz olyan vidámat, amire azt lehet kommentelni, hogy fasz. (Ez volt az. De komolyan vidáman.)

Vitatkoztunk nagy adagot arról, hogy illendő-e egy levélben agresszívkodó ember iwiw-es adatlapját belinkelni, hogy mindenki vizualizálhassa az elítélendő személyt. (Szerintem nem. De igyekeztem ennél árnyaltabban fogalmazni.) Megdícsértem sokadszorra az egérszürke falat, megismertem a Portishead zenekart és csábítgattam Gusékat, hogy egy hosszú hétvégét töltsünk Berlinben. (Én már sokadszorra, mert jó és mert Blue Man Group. Ők meg még soha, pedig jó.)

Dícsértük Katicát, meg megállapítottuk, hogy milyen szerencsés vagyok – és elbeszélgettünk arról, hogy mennyire pozitív hatással van a párkapcsolatra, ha végre leszakadunk a 300 blog olvasásáról és a napi 3 bejegyzés kitermeléséről. Például beszélgethetünk is esténként otthon. (Persze ezt inkább Zslatkóval beszéltem meg, Gus nem ért rá ;)

Itt következne a világ legviccesebb lezáró mondata, de közben eszembe jutott, hogy duzzogok, így csakazértse. A bejegyzésben található szókimondó szövegért utólag is elnézést, pedig ez nem is egy olyan blog.

Akkor most írok egy olyat is, aminek a címe hüjjemagyar, lesz benne csúnya szó kicsillagozva és péklapát. ;)

• Piperkőc vallomás
• Ördögi kör
• Cannolo
• ió, ció, vakáció!

• Látogatóban a lila szobában
• Piperkőc vallomás
• Ördögi kör
• ió, ció, vakáció!

Gus fotói, Zslatko fotói

• horvát képek
• Farsang képek (MMBK)
• Két kutya és egy esküvő
• Álarcosbál – képek

A Body Shop, nevének ígéretével ellentétben, nem szervkereskedelemre specializálódott üzletlánc, hanem természetes és minőségi testápolási termékeket forgalmazó cég. (Hihi, nekem akkor is mindig a szervkereskedelem jut eszembe.)

Ha Gus és Zslatkó nincs, akkor én soha be nem mentem volna egy ilyen puccos boltba. Merthogy a termékek nem olcsók, de legalább jó drágák. Először Amby mérgeződött meg, és vásárolt magának olivás tusfürdőt és sampont, aminek annyira finom illata van, hogy minden alkalommal, kedvem támad megrágcsálni kicsit fürdés után. (Hiányzó fülekért, vállakért, vádlikért stb. nem vállalok felelősséget!)

Engem elég érzékeny bőrrel áldott meg a sors. Ha beköszönt a hideg, akkor minden testrészem viszketősre szárad és hiába kenegetem mindenféle krémekkel reggel-este, semmi eredmény. Az arcbőröm nem állhatja a kozmetikumokat és mindenre csinos kis pattanásokkal reagál. Ergo vagy száraz, vagy pattanásos. Miután Zslatkó olyan lelkesen ecsetelte, hogy mennyire nagyszerűek és hatékonyak a Body Shop termékek, gondoltam, adok nekik én is egy esélyt.

A boltban majd egy órát töltöttem, végigszagolgatva a finomabbnál finomabb illatú krémeket, tusfürdőket, lemosókat, miközben a kosaramban egyre csak gyülekeztek a cuccok. “Jé, sminkszerek is vannak!” Oops.

A pénztár felé menet bűnbánóan kiraktam néhány nem annyira szükséges dolgot. Végül azért így is sikerült elkölteni… nem, ezt mégsem merem elárulni… szóval jó sokat :-) És szereztem törzsvásárlói kártyát is.

Kétnapi tesztelés után az eredmény tökéletes. Szupersima, illatos, puha bőr mindenféle nemkívánatos hatások nélkül.

Azt hiszem, csapdába estem. Mondtam már, hogy utálom a Gusékat?

• Roadtrip to Cinque Terre
• Crespi d’Adda – A Diesel gyár
• Piperkőc vallomás
• Látogatóban a lila szobában

Vagy mint Pantellerián, vízbefordulni búvárszemüveggel a fejeden, szuszogni a pipába és halspottingot játszani. Így hát amikor a két srác kijelentette, hogy tengerhez megyünk, már ment is a levél G.I.Jonnak: egy nap szabi jól jönne!

Reggel bepattantunk MaxiTaxiba, irány Genova és Cinque Terre, ahol még én sem jártam. Volt kétség, hogy október elején mit kezdünk magunkkal ott, de ha tenger, legyen fürdés, úszónaci bepakolva.

Genovánál az autópálya az az igazi hánytatós szerpentinfajta, mi meg siettünk, hogy habtestünket mihamarabb sós vízbe mártsuk… legyen annyi elég, hogy megúsztuk. Épphogy, köszönhetően annak, hogy épp rallibajnoknak képzeltem magam. :-) Amikor már eléggé sikerült megmozgatni a gyomrokat, akkor átvette Gus a vezetést és kifinomultabb stílusban vitt minket tovább. :-)

Így érkeztünk meg verőfényes napsütésben Monterossoba, a tengerhez. A nemi sztereotípiának megfelelően sikoltozva vetettük rá magunkat a tengerparti korzóra (beleértve engem is), napsütötte házak, kávézó. Láttunk mindent ott, legnagyobb meglepetésünkre például Pamela Andersont, fürdőző embereket és frizbit örző kutyát.

Miután ráhangoltuk magunkat egy újabb kávéval a helyszínre megkerestük az öltözőkabint és átvedlettünk (egyesével), hogy megmutassuk Magyarország legszebb férfifelsőtesteit az olaszoknak.

A víz meglepően használható volt az őszi időjáráshoz képest, így Gus-szal jókat lebegtünk meg hívogattuk Zslatkot a (majdnem) meleg vízbe. Napozóágy, víz, színes kavicsok gyűjtögetése, halak üldözése, napozóágy, víz. Amikor lement a nap, akkor szépen felkerekedtünk egy gyors átöltözés után (becsszóra siettem, gusék voltak türelmetlenek!) letekert ablakkal nekivágtunk a hegyeknek ismét.

Hazafelé aztán sokat nevettünk meg kielemeztük a párkapcsolatokat, kitárgyaltuk a harmincéves szingliket, megtudtam hogyan jött össze Gus és Zslatko, cserébe megtudták hogyan jöttünk össze Katicával és persze eszmecserét folytattunk arról, hogyan lehet egy kapcsolatot egybetartani hosszútávon :-)

Jól éreztem magamat, kifejezetten és hogy milyen volt nekik… azt meséljék el ők. Vagy a mellékelt (enyhén cenzúrázott) képek!

• The Body Shop
• Crespi d’Adda – A Diesel gyár
• Piperkőc vallomás
• Cannolo

A hely, Crespi d’Adda, Milánótól 40 km-re található, ma az egész falu múzeum (bár lakik még ott néhány remeteségre ítélt őslakos), az UNESCO világörökség része.

Signore Cristoforo Crespi egy szép nap a 19. század végén, arra ébredt Bergamo közeli kastélyában, hogy milyen csodás is lenne megvalósítani az Utópiát. Pénznek, birtoknak nem volt híján, hát felépített egy textil üzemet, mellé házakat veteményes kertekkel, a szülővárosa reneszánsz templomának másolatát, kórházat, színházat, közfürdőt és egy iskolát. Majd pedig meginvitálta a nagyérdemű közönséget, hogy dolgozzanak a gyárában, lakjanak a házaiban és használják a közintézményeit. És persze mindezt ingyen. Így is történt és boldogan éldegéltek így a nagy közösségben amíg meg nem haltak (és amíg a Crespi család csődbe nem ment a ’20-as évek vége táján).

A textilgyár egészen 2004-ig még folytatta a működést, és – többek között – a Diesel farmerek gyártását.

A gyárat, a hol az eredeti berendezések érintetlenül megtalálhatóak majdnem sikerült is megnéznünk (ha nem éppen ebédidőben érkeztünk volna, amikor az idegenvezetés és a látogatás pár óráig szünetel).

Azért sétáltunk egyet “Utópiában”, tiszteletünket tettük a temetőben, fényképeztünk furábbnál furább virágokat és kertitörpéket (meg Zslatkó fenekét :-)

Néhány info, amit akkor még mi sem tudtunk:

- Crespi d’Adda volt az első falu Olaszországban, ahol bevezették az Edison-féle elektromos közvilágítást
- a közfürdőt meleg folyóvízzel látták el már a 20. század első éveitől
- Crespi d’Adda, habár Bergamo vonzáskörzetében van, mégis a milánói (02) körzetszámmal rendelkezik, ami onnan ered, hogy a 19. sz. végén a Crespi család közvetlen telefonvonalat telepített a villájuk és Milánó között
- A Versailles-i Egyezményen az I. világháború végén Olaszországot Silvio Benigno Crespi, az utopisztikus falu alapítójának fia képviselte
- a kastélyt és reneszánsz-másolat templomot úgy tervezték meg, hogy a kastély alakából egyenesen a templomkapura és azon át az oltárra lehet látni

• Roadtrip to Cinque Terre
• The Body Shop
• Szállj le a Facebookról és mozdulj ki Fiat 500al!
• A hét képe – mennyei Diesel kanapé

Miért is? Magyarázzuk a bizonyítványt, vagyis izé, sokmindenkit be kellett volna eddig is mutatnunk, de ahelyett, hogy visszaszaladnánk az elmúlt egy év látogatóihoz… mesélek inkább Gusról és Zslatkoról.

Nem nagy kihívás bárkivel megtalálni a közös pontot, s még kevésbé volt az a két fiúval. Életöröm, egy kis hedonizmus, sok mosolygás – ki ne kedvelne két jószívű embert?

Gus tavaly kezdett el blogolni és szinte azonnal megjelent a tIJ-n mint kommentelő. Mi is olvasgattuk lelkesen, de idén júniusig nem találkoztunk vele. A Tandemben tartott blogtalálkozóra jött el kis könyörgés után és hozta az időnként Édespofa fedőnév alatt rejtőző Zslatkot. A rövid találkozás elég volt ahhoz, hogy mégjobban megkedveljük őket.

Gus szereti a zenét és három mondatban képes felsorolni 74 előadót, albumokat, kibocsátási dátumokat valamint a róluk alkotott véleményét. Kereszteslovagként küzd üzletében a vevők kiszolgálásáért, de nem szereti ha a vevők visszaélnek a helyzetükkel. Gus igencsak jóképű, szereti a divatot, szeret ápoltan kinézni és nem szereti az igénytelen embereket. Az új szakállas stílussal úgy néz ki mint egy megszelidített oroszlán :-)

Zslatko szeret fotózni, pozitívan hozzáállni mindenkihez, mosolyogni és csillogó szemekkel nézni a világra. Nem szereti az igazságtalanságot, a nagyképűséget és a hatalommal visszaélőket. Szereti nézni az embereket és megismerni a világot. Zslatko szereti a divatot, jól öltözködik és mosolya mindenkit felolvaszt.

Ők ketten voltak az elsők, akik kedvelték Milánót a divatért és napokig áradoztak mindarról, amit a város adhat. Ők ébresztettek rá arra, hogy még rengeteget adhat nekünk ez a város, mielőtt ráunnánk.

• Zslatko feneke
• Hogyan oldjunk meg párkapcsolati problémákat matematikai úton?
• Megyek a VITre, Katinkám!
• Gus és Zslatko képek

De aztán elnézegetve a mellékelt képet, meg felidézve Gus és Zslatko látogatását az motoszkál a fejemben, hogy milyen jó lenne megöregedve is egymással karöltve küzdeni a dombokkal.

Aztán az is eszembe jutott, hogy hányszor nem volt kedvem felmászni mindenféle látnivalókhoz. Ilyenkor mindig jön a kisjelenet Katicával, amolyan se nem komoly, se nem hosszú formában – engem vigyen fel a padlásra!

Ott Crespi d'Adda-ban sem történt semmi extra, csak Gusnak nem volt kedve felgyalogolni (nekem se ;) és segítségül hívta Zslatit. Nos, aki azt hiszi, hogy két fiú kapcsolata természetellenes, az tapasztaljon meg egy hasonló jelenetet. És akkor majd meglesz, hogy ők ugyanolyan pár, mint mi Katicával.

Same, same but different - ahogy Thaiföldön mondják.

• Crespi d’Adda – A Diesel gyár
• Öt könyv 2007-ből
• A három tévé éjszakája
• Éjszakai fürdőzés

• Italian Job moblog
• Januári blogfincsiskedés
• Nyuggerfelvonó
• Akár golfozhatnánk is egyet

• Itt a tavasz! Rajzanak…
• Komment-mánia
• Hova ülsz a repülőn?