- Úristen, Davide, mi történt?

Mire ő komoly, világfájdalmat tükröző arccal:

- Á, ne is kérdezd… vesztett a Lazio.

• Valentino és a foci
• Olasz fociszótár
• Olasz Modellek Nemzeti Fociklubja
• Forza Azzurri!

A rádióban hallottam a főoldalra kívánkozó hírt: nemrégen bemutatták a Nazionale Italiana Modelle 2010-es naptárját! Ez még nem annyira híres, mint a Pirelli, de már majdnem. A NIM nemes céljai között karitatív tevékenység, értékei között a szolidaritás és persze a foci szeretete. Ja, mondtam már, hogy minden játékos olasz fotómodell?

A lányok úgy tűnik, hogy többet szerepelnek vonatok avatásán, diszkókban és a kifutón, mint a pályán, de ez talán megbocsátható. Próbáltam keresni képet vagy videót, ami tényleg fociznak, kevés szerencsével – találtam viszont Facebook csoportot, mindenki legnagyobb örömére. (Van ott focis is: például a csatár vizet kér – a polójára kapja, meg jól nyomják az olaszos feldobjuk magunkat jelenetet is.) Jó szórakozást!

• Olasz fociszótár
• I will sleep when I die – Portofino
• Valentino és a foci
• Tipikus olasz

Tegnap még valahol Marseille és Cannes között autóztunk, amikor elkezdődött a nagy meccs, így már csak a visszavágóra jutunk ki, de kárpótlásul íme 4 gól a megsemmisítő házi derbiről:

Szerintetek kinek szurkoljak majd 2010. január 24-én? Milan vagy Inter?

• Olasz fociszótár
• Forza Azzurri!
• Valentino és a foci
• Olasz Modellek Nemzeti Fociklubja

1. A fantasztikus éjszakai közlekedés. (Milánóban éjfél után nincs tömegközlekedés és csak reggel 6 után indulnak az első járatok. Holdfényes remény a RadioBus megrendelése – ami éjjel kettőig hívásra jön – ha három nappal előre jelzed!)
2. A budapesti metró tisztasága és az állomások állapota – távoli emlék csak a 30 éves gumiborítású milánói peronon
3. A megállót esetleg kihagyó busz még semmi ahhoz képest, hogy Milánóban focimeccs idején a buszvezetők a végállomáson néznek meccset, gyakran 2-3 járatot is kihagyva
4. A havonta egy sztrájk, ami szolidaritási hullámként söpör végig a teljes közlekedési rendszeren, még mindig ismeretlen Budapesten
5. Öt percenként közlekedő villamos és busz Milánóban elképzelhetetlen, leginkább 15-30 percre lehet számítani

• Amikor a benzinkutak sztrájkolnak
• 5 dolog, amit a BKV tanulhatna a milánói ATMtől
• Még egy dolog, amit a BKV tanulhatna az ATM-től
• Marhavagonba a bevándorlókkal!

Odatekertünk a vizibicajjal majd beugrottunk az azúr csillogásba.
“Hitted volna?” – nevetett rám, tempóztunk a kristálytiszta víben. A szempilláin vízcseppek, szeme színét a nap és a tenger játéka melegbarnából zöldre varázsolta.
Arra gondoltam, hogy senki mással nem akarnám megosztani ezt az élményt. Arra gondoltam, hogy Itt és Most – tökéletes.

A Valentin-nap számunkra inkább csak külsőség, de mivel a csapból is ez folyik, én bele-bele gondolok a mi kis történetünkbe. Háttérzenének hallgassunk Jovanottit .
Ha hosszú kapcsolatról van szó, előbb-utóbb minden szóról eszedbe jut már egy sztori, most egy fórral indítva, legyen ez a szó a foci.
Megismerkedésünk elhíresült mondata: “Sono di Roma e della Lazio.” Biztos voltam benne, hogy ennek a hülyén hangzó mondatnak van jelentősége, de igen korlátozott olasztudásom, és méginkább az érdeklődés teljes hiánya a foci mint olyan iránt, nem tette lehetővé a dekodifikálást. Akkor még.
(Hogy mit jelentett? Római vagyok és Lazio drukker. Legjobb barátja bemutatkozása hasonló volt, “So’ de Roma e della Roma” Úgy látszik, ezt valamiért muszáj előre tisztázni…)
“Emlékszel az első csókunkra?” “Hmmm, persze. A Lazio a Chelsea-vel játszott aznap este. Remélem, átérzed milyen fontos voltál már akkor. A meccs helyett a kocsiban pizzáztam veled.”
“És Orvieto, az első romantikus hétvégénk?” “Igen, november volt, hideg és egy hentesüzletből kiszűrődött a közvetítés hangja. Egy taxistól kérdeztem meg az állást, mennyit nevettünk!”
Aztán elvitt a Stadio Olimpicoba, a Lazio a Bresciaval játszott. Csak azért mondtam igent, mert Robi Baggiot is láthattam. Az utolsó negyedórára lógtunk be, olyankor már kinyitják a kapukat, kisebb tömeggel sodródtunk a lelátók felé.
Meg volt egy meccs Torinóban, valami döntő lehetett, mindenképpen menni akart. Ez asszem 2004-ben volt, vonattal vitték a Lazio drukkereket, visszafelé a kalaptartón aludt. (Nem vicc.) Ahogy visszaért Rómába telefonált, hogy találkozzunk. Ráfért volna egy zuhany, borostás volt és gyűrött. Én meg boldog.
Azóta pedig Derbyk, teremfoci-bajnokságok, világbajnokság és a magyar-olasz… Ma solo l’amore rimane, tutto il resto un gioco :-)

Buon San Valentino a tutti! Éljen a szerelem és a foci! :-)

photo credit: Leonard John Matthews

• Forza Azzurri!
• Tipikus olasz
• Olasz fociszótár
• Olasz Modellek Nemzeti Fociklubja

Míg az első két meccsen inkább a káromkodós szótáram bővült, most jutott bőven grande, elfért egy-két fenomenale és felszabadultan nevettek minden Ciao, Domeneche bekiabálás után. Az első holland gól után befigyelt a Po-Poroppo-popopo is, az pedig teljesen mellékes volt, hogy négyszer öntöztek meg sörrel a nagy ugrálásban. :-)

Aki azt hiszi, hogy mindez a szerencsén múlt, az nem ért a focihoz. Meséltem már Darioról a játékot minden porcikájával átérző focidrukkerről? A helyzeteket szakértő véleménnyel kommentálja (innen a szótár) – a bárban lévő ötven ember legnagyobb audióvizuális megelégedésére – és a szurkolást már olyan magas szintre emelte, hogy semmit nem bíz a véletlenre.

Az első meccs után kifejtette, hogy figyelmetlenségből nem a világbajnokságon hordott pólóját vette fel. Bűnös hiba, 3:0. Sőt mi több – és ezt az utca közepén be is mutatta nekünk – még csak nem is a megfelelő alsónadrág volt rajta! Mint később kiderült (túl egyszerű lett volna) a világbajnoki szerencsepóló nem működik egy Európa-bajnokságon és a hitetlen külföldiek is elszívják az energiát az igazi szurkolóktól. 1:1.

Ez volt az a pont, amikor a túl sok paraméter kalkulálása közben Dario rendszerhibával összeomlott. Azzurro halál, mondhatnánk, de nekünk jól jött: kedd délután megkaptuk a beletörődött bólintást, hogy szurkolhatunk együtt az olaszokkal. A történet innentől ismert: az olaszok minden baljós előjel ellenére továbbjutottak.

Lezárásként pedig egy történet azoknak, akik még mindig nem értik, hogy lehet szeretni az olasz focit.

2006. július 3, két napja érkeztem Olaszországba. A hosszabbítás utolsó percében egy szöglet után Pirlo a 16-oson belül keresztirányban vezette a labdát, Grosso elé passzolt, aki jobbról a hosszúsarokba csavart. Egy pillanat múlva arra ébredek, hogy egy teljesen ismeretlen lány lóg a nyakamban, szorít magához és csillogó szemekkel arconcsókol. Odafordulok Katicához (a lány még extázisban rajtam) és egymásra vigyorgunk. Benvenuto in Italia.

Hát ezért szeretem én az olasz focit.

• Olasz Modellek Nemzeti Fociklubja
• Olasz fociszótár
• Valentino és a foci
• Tipikus olasz

Amit érdemes csinálni, azt megéri jól csinálni, így íme egy kocsmai kollekció az elmúlt két EB meccsen tanultakból. (Tessék gyakorolni, kedd este lehet az utolsó lehetőség lesz használni ezen kedves szavakat!)

Ha az olaszok jók

bravo és bello – a kettő között nincs nagy különbség, nem olaszként nem is fontos, csak az, hogy használjuk :-)

bravissimo és grande – nagyszerű cselekre, szép védésre, ügyes megoldásokra fokozzuk a bravo-t, dicsérjük a csapatot ;)

bella finta – szép csel

Ha bénák az azzurrik

porca miseria – az összes porca-s káromkodás közül talán az egyik legenyhébb, valahol a francba és a szánalmas környékén lebeg, kiválóan alkalmazható például Grosso bénázására, akit most éppen nem szerettek az olaszok. :-)

Madonna! vagy mamma mia! – élvezettel alkalmazható kimaradt helyzetekkor, az n és m betűket megnyomva, öblös hangon, elnyújtva. Madonnát ne keverjük semmivel (főleg ne porca-val), de az ellenfél óriási (de kimaradt) helyzeténél a mamma mia!-t nagyon szépen kiegészíti egy porca miseria.

Merda vagy cazzo – szimplán csak francba, univerzális, mindenhova elhelyezhető, nagyszerűen kombózható a többi kifejezéssel

Ha épp lenyomják a szegény olaszokat

figlio di puttana – egyértelmű utalás az ellenfél játékosának rokoni szálára a nem éppen tisztességes foglalkozású édes anyukájához. Gyakran használt, kifejezetten egy személyre irányul (a bíróra is bármikor ráhúzhatjuk).

che cazzo – amikor valami hihetetlen történik ijedelem után az első levegőkifújással már mehet is. Nagyszerűen alkalmazható mi a franc történik jelentéssel, benézett lesre, elszúrt passzra is, sőt, bármilyen irritáló dologra. A che cazzo-val nem égsz be akkor se, ha mindenki más hallgat, kifejezheted általános elégedetlenségedet a meccs menetével. (Három gólos olasz vezetés esetén már illetlenség alkalmazni. ;-)

che stronzo – mekkora szemétláda (köcsög, g*** és a többi verzió), elsősorban az ellenfél játékosára, aki letalpalta, felrúgta, leharapta a fülét valamelyik hőn szeretett olaszunknak. Szerintem elég erős, csak felhevült közegben, vagy tényleg durva vélt vagy valós szabálytalanságnál érdemes elsütni – mindenképpen az ismétlés előtt.

Ha hülye a bíró

alzati, che ti prendo io a calci in culo – ha a földön fetrengő ellenfelet látunk. A kifejezés feltételezi, hogy a játékos szimulál, de ez nem gond, hiszen az olaszok senkit nem bántanak, tehát mi más lehetne az ok ;-)

testa di cazzo – a bíró, olaszul. ;-))) (Ha lebukik egy olasz, vagy a bíró nem veszi észre, hogy csak rájátszott az ellenfél, esetleg túl erős a büntetés. Konkrétan f*szfejet jelent.)

porca puttana – a magyar k*rvaanyádhoz legközelebb álló kedves kifejezés.

vaffanculo – ezt pedig mindenki tudja, igaz?

Pár további szó

fuorigioco (les), incapaci (bénák), dai (gyerünk), avanti (előre), gomito (könyök), mano (kéz)

(Tessék, őslakosok nyugodtan segíthetnek finomítani a szótárat!)

photo credit: Seeding-Chaos

• Forza Azzurri!
• Olasz Modellek Nemzeti Fociklubja
• Tipikus olasz
• Valentino és a foci

• A hét képe
• A hét képe
• A hét képe
• A hét képe

Miközben a napsütötte udvart bámulom az ablakon keresztül vágyakozva, eszembe jut, hogy ma este megyek kocsmázni 40 emberrel, AC Milánnak szurkolni. Vörös-fekete. Ha esetleg váratlanul mégiscsak nyernének, akkor erről nem akarok lemaradni, mint a VB döntőről tavaly. Biciklivel megyek. Kék. Van egy gyönyörű kék kis autó, helyes fehér csíkokkal az udvaron. Kék-fehér. Ki kellene mosnom a kék-fehér pólóimat. Katica imádja őket. Hétpöttyös. Vörös-fekete.

Két napos megbeszélésen vagyok. Unatkozom.

• Egy nem mindennapos eset
• Pico Pecora kalandjai
• Magyar sikerek Szófiában
• Tavasz van!

• Inter – Milan 4:0, gólok videón
• Pico Pecora kalandjai
• Hogyan lehet gyönyörű Freeblogos sablonod?
• Hogyan lesz tiszta a konyha egy pulitol?

Így jár aki hirtelenjében ír blogbejegyzést. Visszatérek a korábbi – kéthetente egy bejegyzés, de az is fél évvel ezelőtti eseményekről – stílushoz. :-)

• Kedves Olvasó!
• Segítség, nyuszi jelmez kell!
• Itáliát látni jó
• Ne felejtsd: blogtalálkozó 16-án!

Jó dolog szerencsemalacnak lenni!

Ui.: azt hiszem ma este tesztelem a Twittert – online jelentkezem a San Siroból.
(A Twitter ablakot a vélemények alatt találjátok jobbra – Flash v9 szükséges!) 

• Szinkronblogolás a Twitterről – május 4
• Inter – Milan 4:0, gólok videón
• Miért érdemes Twitterezni?
• AC Milan – Roma

A BBC honlapján főoldalon a hír: "Puskás, a magyar legenda 79 éves korában meghalt". A cikk jellemzése szerint Puskásnak komoly szerepe volt a Félelmetes Magyarokról kialakuló képben, Anglia történelmi vereségeiben (az első csapat, amelyik legyőzte otthonában az angol válogatottat), de sérülése révén az 1954-es svájci világbajnokság döntőjének elvesztésében is.

Mind a Kispestben, mind a Real Madridban átlagosan meccsenként egy gólt lőtt, számtalan kupát nyert focistaként és edzőként is.

A Corriere della Sera (kb. a Népszabadság megfelelője) ezt írja a weben főoldalon:

A cikkben az egyik valahavolt legjobb támadóként említik, külön kiemelve a magyar csapat olimpiai aranyérmét és Puskás játékát, meccsenkénti egygólos átlagát, illetve edzői pályafutását. Amikor 56-ban Spanyolországból nem tért vissza Magyarországra, először Olaszországba szeretett volna szerződni, de ott kora miatt már nem szerződtették. Ezután csatlakozott a Real Madridhoz, ahol több szezonban is spanyol gólkirály lett. Tavaly az előző évszázad 4. legjobb játékosának választották a FIFA szavazásán.

• Busójárás
• Valahol Európában 2
• Frequent Flyer
• Mi történt a theitalianjob-osokkal?

Kezdődött úgy a dolog, hogy már régóta motoszkált a fejemben, ha már itt vagyunk, jó lenne kimenni egy igazi meccsre, több tízezer ember közé, valódi focit nézni. Odahaza már rég elvesztettem az érdeklődésemet a grundfoci kiskirályai iránt, de az olasz, német, spanyol vagy angol foci még minden problémájával együtt is vonzóbb, mint az otthoni szerencsétlenkedés.

Teljesen nem ide tartozik, de tényleg mindenhol ismerik Puskás nevét és ha megemlítjük anyaországunkat, akkor szeptember előtt mindenfelé (pl. Olaszország, Thaiföld, Ibiza, Milánó) szinte ez az első dolog, ami eszükbe jut. (A második a gulas :-)

Aztán folytatódott úgy, hogy Taky megtalálta a Skype-on ismeretlenül és segítséget kért jegyvásárlásban, vagy legalábbis az olasz oldalak fordítgatásában. Ennek következtében körbe is jártam a témát, meg el is határoztuk, hogy mi is kimegyünk meccsnézőbe ugyanakkor. A jegyet végül a neten vettük meg és a stadionnál vettük át meccs előtt. Persze, hogy semmi ne legyen egyszerű, még korábban átrakták a meccset vasárnapról szombatra, így végül egy éjszakára mi adtunk szállást Takynak és két barátjának, cserébe kaptunk Piros Mogyorósat, Tibi és Boci-csokit, no meg egy üveg Vilmos pálinkát! ;)

Miután mi egy hete nem láttuk egymást Kittivel, szombaton elfoglaltuk magunkat és úgy volt, hogy majd a meccs előtt találkozunk Takyékkal. Még korábban bejelentkezett David Ausztriából a Couchsurfingen, hogy barátjával Andreas-szal szállás kéne nekik szombat éjszakára, mert jönnek megnézni a meccset, így őket fogadtuk 5kor, majd együtt felkerekedtünk a stadionhoz.

Még útközben találkoztunk egy magyar sráccal, aki 3 busznyi szurkolóval együtt jött ki és erőteljes kihívásokkal nézett szembe intelligencia terén, meg valószínűleg elég részeg is volt, így aztán már a Dómnál elvesztette a társaságát. Szerencsére helyjegy van, így őt nem kellett egész meccsen hallgatni ;-) David és Andreas időközben kisoktatást tartottak a magyar bajnokság állásáról (MTK vezet, de a Zalaegerszeg nagyon jó, át is járnak meccset nézni Ausztriából), meg az amszterdami stadionról is (nekünk ez majd két hét múlva lesz érdekes), meg megleptek minket azzal, hogy simán bejutottak az Utolsó vacsorát megnézni, mert felszabadult pár hely az egyik csoportban.

A stadionnál szétváltak útjaink, ők máshova kapták a jegyet, Takyék nem érkeztek meg a találkozóhelyre, telefonra nem válaszoltak – így végül elmajszoltunk egy csokit meg két szendvicset és nekiláttunk a bejutásnak.

Többen cipeltek magukkal székpárnát, így rövid úton beszereztünk egy-egy példányt 5 eurókért magunknak, beálltunk a sorba és túljutottunk a biztonsági ellenőrzéseken. (A vállról indítható rakétát nem tiltják, minden mást igen ;) Már menet közben hangolták a népet (másfél órával a kezdés előtt már kintről hallhatóan jó volt a hangulat) zenékkel, beolvasásokkal, játékosok bevonulásával, így mire mi a helyünkre értünk, addigra már zengett a stadion a szurkolástól.

Helyet foglaltunk naccerű székpárnánkon, hogy aztán együtt üvöltsük a játékosneveket a másik 30000 (?) emberrel – a keresztnevet bemondják, a családnevet a stadion kiáltja utána. Hamar belelendültünk a dologba, a fölöttünk ülő olasz lányról megtudtuk, hogy hangosabb bárkinél, felfedeztük, hogy körülöttünk a fele szektor magyar, aztán döbbenten néztük, ahogy a Milan (saját városunknak szurkoltunk) játékosai nem futnak, a labda elpattan tőlük, a Roma viszont egy rendes csapathoz méltóan játszadozik a zöld gyepen. Ekkor kifejezetten a 7-es számú játékost találtam bénának (állandóan elpattant tőle minden), a kedvencem pedig a 32-es volt, aki legalább futott, küzdött.

Nem telett sajnos sok időbe és pont az orrunk előtt zajlott az első gól – védői szerencsétlenkedés, Totti (10) jó helyen, 1:0 a Romának. Lehangoló bénázás, lehangolóan gyors büntetés érte, cserébe gyorsan megtanultunk 54 fajta káromkodást a felettünk pattogó olasz lánytól.

A meccs persze mindvégig élvezetes volt, leszámítva, hogy a láthatóan vesztes csapatnak szurkoltunk, kimaradt helyzetek, hatalmas kapufák, a 7es és a 10es játékos állandó tétovázása… de végül kedvencem, a 32-es Brocchi gyönyörű gólja! (Ismét előttünk premierplánban.) A szektorban őrjöngés, mindenki beleszeret mindenkibe, többen papírrepülőt hajtogatnak és a székpárnáikat repítik a levegőbe (mi nem, még új ;).

A mellettem ülő magyar lánytól egy hatalmas csókot is kaptam a nagy ölelkezésben, részemről a meccs jobb nem is lehetett volna! ;-)

Aztán persze minden vissza a régibe, pár perccel a gól után a Milan ismét saját térfelén játszik, béna passzok, eladott labdák…. Pont azon gondolkoztunk, hogy a fő hátránya az élőben történő meccsnézésnek az, hogy a jó momentumok is csak pár pillanatig tartanak. Gól, aztán kész. Míg a tivuban még ötször megnézhetünk minden jól sikerült helyzetet, lövést, ezzel megtöbbszörözve az élményt, addig itt már a következő eladott labdát nézhettük. Persze volt visszajátszás, a 10es játékos például kétszer is ugyanúgy laposan adta be a szögletet, amire Kitti kétszer is felháborodott (isteni vele szurkolni, együtt duzzogunk a csapat bénaságán, hozzánemértésünk teljes erejével, ha meg jól játszik a csapat, kapok tőle csókot :) és én kétszer is kötelességtudóan helyeseltem.

Persze együtt énekeltünk a többiekkel, együtt kiabáltuk, hogy hajrá (dai, dai), gyerünk, előre, meg mindent amit kell – és ugyanúgy együtt bosszankodtunk a kihagyott helyzeteken, szidtuk a bírót (finom verzióban cazzo), no meg a csapatunk falábú tagjait. Ezek után már csak apróság volt, hogy Totti ismét gólt lőtt (eladott labda után könnyedén játszották át a Milan védelmét) és a meccs végül egy újabb lehangoló vereséggel ért véget. Mi még jót fotózkodtunk a stadionban a kis székpárnákkal, nézelődtünk, aztán hazafelé indultunk azzal a szent elhatározással, hogy még máskor is jövünk meccsre a San Siroba, de ha lehet inkább az Intert nézzük meg ;)

• Inter – Milan 4:0, gólok videón
• AC Milan – Roma
• Come sopravvivere in Italia
• Lost in Milan epizód

• AC Milan – AS Roma 1:2
• Inter – Milan 4:0, gólok videón
• Megyek Bayern-Milan meccsre ma
• Útvonaloptimalizáció

Kezdődött tehát minden ott, hogy akkor már pár napja kint vidultam
Olaszhonban, így ideje volt vmi összejövetelt szervezni. Kati neki is látott
lelkesen és egykettőre összeszedett egy tucat vendéget a Portugál – Francia focivb
meccsre, közös nézegetésre. Kis popcorn, nagy vidámság volt amivel készültünk.
Fél órával kezdés előtt Kati bekapcsolta TiVut,
de rövid gondolkodás után csak a Hangyák Háborúja érkezett. Gyors ellenőrzés,
kábel bent, mozgat, nem reagál. Sürgősségi ügyosztály egyből ráállt a
telefonálásra – ki van már úton és a jól szervezett családlátogatásra ki tudna
egy tévét is hozni? :-)

Fred épp érkezett (tett pár elvetélt kisérletet tivu újraélesztésére – nincs szívhang), de Nicolettát sikerült otthonérni. Nicoletta
40 kiló és egy 70 centi átmérőjű tévéje van, így megpróbáltuk Martint, a több mint 2 méteres németet. Neki az ellenpont kedvéért volt is egy 30
centi átmérőjű hordozható tévéje, amit örömmel (és a telefonon áthallatszó félmosollyal)
rendelkezésre bocsátott.

Gyors telefon Nicolettának (hagyja a
tévét másra, engem vigyen fel a padlásra), aki műmorcosan értésünkre adja,
hogy az egyedül lehozott tévé magától nem mászik vissza a harmadik emeltre, így
jön ő is, tivu is.

Negyedórával a meccskezdés után tizenegyen egymást néztük a lakásban (se
labda, se ellenfél), amikor befut Nicoletta. Két fiú szalad a segítségére, de a
beüzemelt szélesvásznú tévé csak egy Bloccado üzenettel örvendeztet meg minket.
Köszönhetően a Philips lopásgátló rendszerének, tévénézés itt csak a
távirányítóról beütött PIN kóddal lehetséges. Távirányító a Corso Sempionén is
túl, kód a főbérlőnél… amikor megérkezik Martin a harmadik tivuval. Szolid
röhögcséléssel vesszük tudomásul, hogy két agyhalott tivu mellett a kisképernyős
majdnem-Junoszty életre kel és kezdetét veheti a nagy szurkolás az első félidő
vége felé. Távcső híján többen feladják és vidám társalgásba kezdenek, a
meccset csak két, a portugál szurkolótábort képviselő olasz csaj nézte végig.

Így történt, amit azóta
is csak úgy emleget mindenki, hogy a három tévé éjszakája :-)

• Az életben nincs már több móka
• Szakítani fogunk
• Hét dolog amit nem akartál tudni rólam – by Mirtill
• Blogtorna – Eredményhirdetés

Materazzi tréning, Nike módra felhasználva a VB emlékezetes pillanatát :)
Hét elején ettől volt hangos az iroda ;)

• Szomszédok, viszlát!
• A zsaroló második követelése
• Kicsit szomorkás a hangulatom máma…
• Üdvözlet Rómából