Az olaszok sokféleképpen tudnak köszönni akár napszaktól függetlenül is. Felsorakoztatom ide a leggyakrabban előfordulókat.

„Buongiorno!” (Jó reggelt! / Jó napot!). Ez az üdvözlési forma érvényes reggeltől, mondjuk úgy napfelkelte után. Gyakorlati példával élve: ha hajnali 5-kor bemegyek az Autogrillbe kérek egy kávét, nehezen győzöm meg magam arról, hogy “buongiorno”-val köszönjek, amikor egy félig álmos és félig morcos “Autogirl” néz velem szembe. Akkor már inkább egy jól megtermett “Salve!” is megteszi, valamint egy kedves mosoly. Legfeljebb elköszönésképpen hozzá teszem: “Buona giornata!” (Legyen szép/jó napja!”) – ez általában működik, és viszont is kívánják (“Anche a Lei!”).

Egyik vidámabb verziója a “Buondì!”, ami szintén “Jó napot!” egy közvetlenebb formában. A “dì” a „nap”
rövidített változata, ettől függetlenül nem udvariatlan.

A “Salve!” közepesen semleges köszönési mód, hasonlít egy kicsit a latin “Ave!”-hoz, mely azt jelenti, “Üdvözlet!”. Egyáltalán nem udvariatlan, sokszor jól jöhet jolly joker szerepkörben, amikor közvetlenek szeretnénk lenni, de a “buongiorno” ridegnek tűnik.

Különböző elméletek alakultak ki arra vonatkozólag, hogy meddig van “buongiorno”, illetve hol kezdődik a „Buonasera”. Általánosan elfogadott, hogy délután 16.00 után vagy télen, sötétedés után, már nem köszönünk jó napot kívánva. Ha nem mi kezdeményezzük a párbeszédet, pl. hivatalos telefonhívás során, akkor célszerű társalgópartnerünk által alkalmazott módon visszaköszönni.

Arrivederci (“Viszontlátásra!”). ez elköszönéskor használatos, szinte mindenki ismeri.

Ha barátoktól köszönünk el, használhatjuk a “Ci vediamo!” – t (“Látjuk még egymást!” szó szerinti fordításban). Telefonos változata a “Ci sentiamo!” (“Halljuk még egymást!”).

Ha reggel találkozót beszélünk meg egy későbbi időpontra a nap folyamán valakivel, őt üdvözölhetjük “A dopo!”- val, ami szó szerint “Később!”- et jelent, valójában nagyjából “A legközelebbi viszontlátásra!”-nak felel meg.

“Ciao!” (“Szia!”). ehhez azt hiszem, nem kell különösebb magyarázat, a tegező viszony köszönési módja, barátok, közvetlen ismerősök között. Hivatalos helyeken kerüljük, kivéve, ha személyes ismerősről van szó.

Ezen kéminformációkat N ügynök jelentette.

photo credit: Shannon K

• Kémnők kézikönyve északolasz küldetéshez – Lesson 005
• Kémnők kézikönyve északolasz küldetéshez – Lesson 008
• Olasz szólások és közmondások
• Hogyan tanulhatsz olasz szavakat könnyen?

Tetszik ez a sorozat? Iratkozz fel az RSS csatornára és értesülj azonnal az új bejegyzésekről!

A beszélgetés Olaszországban leginkább egy óriási bábeli hangzavarhoz hasonlít. A legfontosabb szabályok:

- négy-hat fős társaság minimum 2-3 témáról beszéljen egyszerre (nem egymás után és nem egymásba fonódóan, hanem párhuzamosan),
- a rád jutott témát feltétlenül se a melletted, hanem a veled szemben ülővel beszéld meg,
- időnként azért fűzz megjegyzést, a másik témákoz is,
- tilos megvárni, amíg valaki befejezi a mondatot, amikor eszedbe jut valami vágj közbe, így biztosítva, hogy az említett társaságban a résztvevők minimum 80%-a egyszerre beszél,
- ha úgy érzed, hogy a hangzavar miatt esetleg valaki elvesztené az általad tárgyalt téma fonalát, kezdj el hangosabban majd még hangosabban beszélni,
- mivel az idő kevés, a mondanivaló sok, igyekezz a lehető leggyorsabban beszélni,
- színesítsd mondandóat jól látható gesztikulációval, minél több és hevesebb, annál jobb (helyenként egy-egy teljes mondatot helyettesíthetsz megfelelő gesztikulációval, csak hogy spórolj a szavaknak szánt értékes idővel),
- a beszélgetés végén foglald össze a kitárgyalt témákat, hibátlanul!

Ha a következő tipikus kifejezéseket illeszted a társalgásba, senkinek nem lesz kétsége afelől, hogy vérbeli olasz vagy:

dai! – “gyerünk!”, “csináljuk!”, “fogjunk neki!”

su! – sürgetés, becserélhető a dai kifejezéssel

eh – (úgy ejtsük, mint ahogy nagyothalló nagymamánk mondaná) költői kérdés végére tesszük, de nemtetszésünket is kifejezhetünk vele a mondat végén

ma scherzi, eh? – lenézően: “most akkor viccelsz, ugye?”

ma dai! – “ugyan már!”, “na, ne mondd!”

ma scusa – “már bocsánat!” felháborodáskor használatos (közben a fordított teafilteres kézjellel nyomtékosítshatunk)

boh – úgy hangzik, mint a hányás előtti büfögés, azt jelenti “nem tudom”, “mittudomén”

niente – “á, semmi”, gyakorlatilag szinte bármikor beszúrható, de legjobb, mielőtt egy hosszú válaszadásba, magyarázatba kezdenél

öööööööööh – a lehető legparasztosabb hangsúllyal, mély tónusban használva, kifejezhetjük, hogy valaki milyen piszok mázlista, vagy bármire, amire az angol azt mondaná, hogy “wow”

che casino! – “micsoda kupi’”, “micsoda felfordulás!”

davvero? – jól nyomjuk, meg a v-t a közepén: “téééééényleg?”

• Kémnők kézikönyve északolasz küldetéshez – Lesson 006
• Kémnők kézikönyve északolasz küldetéshez – Lesson 008
• Kémnők kézikönyve északolasz küldetéshez – Lesson 002
• Kémnők kézikönyve északolasz küldetéshez – Lesson 003

Tetszik ez a sorozat? Iratkozz fel az RSS csatornára és értesülj azonnal az új bejegyzésekről!