(Maga a könyv egyébként szerintem nem egy nagy durranás, bár lehet, hogy csak túl sokkal múltam már 16 éves – a szerk.)

• Az olvasók ajánlják
• A végtelen történet
• Öt könyv, öt ember
• Én és Montalbano

Non ho  né padre, né madre,
né dio, né patria,
né culla, né drappo funebre, 
né baci, né amante.

É tre giorni che non mangio,
né molto, né poco.
I vent’anni la mia forza,
vent’anni in vendita.

Se non occorrono a nessuno
allora se li prenda il diavolo.
Con cuore puro saccheggio,
se é necessario, uccido.

M’arrestano e m’impicciano,
di terra sconsacrata mi corpono
e l’erba di morte spunta
dal mio cuore bellisimo.

Ez a vers még olaszul is szép. (Igaz az eredeti még szebb.)  Kéne még ilyet szervezni Milánóba:

http://theitalianjob.hu/archives/2009/02/27/jozsef-attila-est-milanoban/

 photo credit: Chris Gin

• Én és Montalbano
• Rai Uno és nasi
• Ecopass a belvárosban
• Életöröm a köbön

A Rai Uno és én jóban vagyunk. Meglepő, mert nem szoktam kedvelni az „állam én vagyok” szagú dolgokat, de a Rai Uno stílusa bejön. Tudom, nagyon sokan szídják “felhígultsága”miatt már a tévét mint olyat, de nekem itt és most rendben van. A programszervező előtt emelem kalapom, nálam ötös több szempontból is: ha a nézettségért való kűzdelem szemszögéből vizsgáljuk jeles, mert olyan műsorokkal rukkol elő, amely a „mindennapi közönség” szemének kedves. Munka után kiégett agyra lájtos szösszeneteket kínál, késő este aktualitások komolyabb boncolgatásába fog, a filmek általában mindenki által kedveltek, nem túl öldöklősek, nem elvontak, Karácsonykor, Húsvétkor, stb. pedig illenek az ünnepi fennkölt hangulathoz. Képbe hoz a világ eseményeivel kapcsolatban, gondol az egészséges étkezésünkre, megtanít főzni, a pletykarovatot kedvelőket is kielégíti (ezt mondjuk én kihagyom): szépségről és hírességekről áradozva növeli a nézők önbizalmát, játszik velünk és megnevettet.

De kezdjük egy átlagos nap reggelétől:

Uno Mattina: reggelihez jó társaság ha nincs más. Eleonora és Michele jó fejek, jól áll nekik a reggeli műsor vezetése. Mindent bele program, kicsit a híreket beszéli meg, kicsit a mindennapi problámákat mutatja be többek szemszögéből, szakértőket lát vendégül, megszólaltat adott témában érintetteket, van egészségrovata, helyes étkezésről is szól, és így tovább.

Verdetto Finale: a Rai Uno bírósága. Vannak ritkán tanulságos esetek, viszont legtöbbször csak az emberi butaságról és kicsinyességről kaphatunk visszaigazolást.

Occhio alla Spesa: jó kis cha-cha-cha ritmusú, vicces felépítésű műsör, fontos tartalommal. Engem néha bábjátékra emlékeztet, amikor először láttam, hangosan röhögtem mondván „jééé, ilyen még létezik?”. Azóta ha tehetem, ha nem is nézem, mindig meghallgatom délelőtt, mert fontos információt ad élelmiszerekről, hozzávalókról, egészséges étkezésről, gasztronómiai veszélyekről. A műsorvezető abba a kategóriába tartozik, ha életedben először látod és meg sem szólal, azonnal levágod róla hogy olasz. Harsány, kisnövésű, temperamentumos férfi, szerintem a témával kapcsolatban nagytudású lehet. Idősebbek vannak jelen leginkább a műsorkövetők között, de egyre nagyobb számban látni fiatalokat is, sőt!

Itt most egy kis szünetet tartok, mert a Festa Italiana-ra és a Vita in Diretta című műsorra nem sok időt pazarolnék, mindkettő pletykarovat, bár a Festa Italiana-nak vannak kedves megmozdulásai.

L’eredità: che felicità! Legalábbis nekem, mert szerelmes vagyok Carlo Contiba! Humora, mosolya, kisfiús huncut tekintete, hmmm… Én szeretek vetélkedni, és sokszor kitalálom a feladványokat, az pedig tetszik az egomnak, úgyhogy mindig visszatérek! És a professzoresszák: még női szemmel is, naa!

Affari tuoi: nagy kedvencünk a szerencse kísértése! Korábban a műsorvezető személye is magával ragadott, Flavio igazi profi, bár a jelenlegi ceremóniamesterünk sem kutya, őt a jó szíve miatt szeretjük.

Ennyit írnék az állandókról, maradt a Porta-s későesti műsor, de akkor én már nagyban alszom a kanapén.

Jó tévézést J!

photo credit: Loving Earth

• Tu balli con le stelle? – Te táncolsz a sztárokkal?
• Én és Montalbano
• Nyomd az olaszt, mint Jack Bauer!
• Újabb 24 olasz kifejezés, amit Jack Bauertől tanulhatsz

Én viszont az utóbbi időben (mióta végérvényesen budapesti lettem) ha eljutok egy kis időre Olaszországba, anélkül tuti nem jövök haza, hogy ne szereznék be jónéhány dvd-t, cd-t, könyvet. Sajnos muszáj már otthon úgy csomagolnom az útra, hogy maradjon több kilónyi szabad tér a bőröndben a “szellemi” termékeknek (na jó, egy kis kaja is elfér azért ;)

Például soha nem jövök haza valami Camilleri-mű nélkül.

Először csak a regényeket olvastam. Emlékszem, még a dialektológia szemináriumon hallottam először a nagy öregről, tanárunk hihetetlen módon lelkesedett érte meg a bácsi szicíliai nyelvéért. Kicsit félve kezdtem neki az első kezembe kerülő kötetnek (Il ladro di merendine), attól tartottam, biztos egy kukkot sem értek majd belőle. Másfél nap alatt lenyomtam és tökéletesen értettem :)) Rögtön függő lettem :)

Aztán később fölfedeztem, hogy megfilmesítették a Montalbano-történeteket, de túlzottan nem hozott lázba ez a felfedezés. (Ez egyébként is mindig nehéz ügy nálam, ha előbb olvasok egy regényt, és utána az abból készült filmet, többnyire csalódom.) Na, egyszer kíváncsiságból azért megnéztem egy részt, és nagyon bejött. De azért a mai napig a könyveket szeretem jobban.
És íme, néhány hete a magyar tévében is beköszönt a jó Rai Trade :))

Családom és baráti köröm egyáltalán nem örült, eddig is utálták, amikor hosszasan lelkendeztem commissario Montalbanóról :)

„Rajongótársaim” közül meg néhányan fanyalogtak, hogy milyen béna a magyar szinkron. Szerintem nem vészes. Én inkább attól féltem, a magyar fordításban elvész a jó kis szicíliai íz, szerintem ez így is van (nem a fordító hibája, jól dolgozott, csak hát pont a nyelv adja az eredeti különlegességét szerintem).

Én mostanában így csinálom: (szerintem beteges, de mindegy) szerdán megnézem a „magyar” részt, aztán, csütörtök este gyorsan benyomok egy eredeti dvd-t… Ilyenkor a legfurcsábbnak egyébként Livia magyar hangját találom.
Ti mit szóltok? Szeretitek Montalbanót?

Szicília-szakértők, szerintetek autentikus-e ez a nyelv, meg egyáltalán, a film hangulata?

Magyarországiak: ti nézitek Salvót? És milyennek találjátok magyarul?

• Gomorra
• 3MSC
• A végtelen történet
• Öt könyv, öt ember

Előrebocsátom, hogy a zsűrinek – vagyis nekem – igen nehéz dolga volt. Mióta tömegközlekedő lettem, csak úgy habzsolom a könyveket (amiért igen hálás vagyok). Idén három, számomra meghatározó könyvet is újraolvastam sokadszorra (Flow, A végtelen történet, Mennyei prófécia), de ezekről már beszámoltam, úgyhogy inkább első-olvasottak közül választottam ötöt:

1., J.K. Rowling: The Tales of Beedle the Bard (Hermione Granger fordításában és Albus Dumbledore jegyzeteivel) – ez az a könyv, amit a Harry Potter sorozat utolsó részében ad Dumbledore professzor Hermionénak; 5 varázslómesét tartalmaz, mindegyik végén Dumbledore kommentjeivel); minden Harry Potter rajongónak és meséket kedvelő olvasóknak ajánlom (egyelőre csak angolul jelent meg)

2., Alexander McCall Smith: The No. 1 Ladies’ Detective Agency (hatkönyves sorozatból hárommal végeztem 2008-ban) – 6 könyv, 6 különálló történet ugyanazzokkal a főszereplőkkel; a történetek az afrikai Botswanaban játszódnak és egy-egy krimibe ágyazva mutatja be a botswanai emberek életét, gondolkodásmódját és értékeit; az embernek kedve támad Botswanaban élni! (sajnos csak angol nyelvű kiadásban találtam eddig)

3., Nick Hornby: Slam (Betoncsók) - imádom Nick Hornby írásait, és habár nem ez a legjobb könyve, érdekes témáról ír érdekes szemszögből; egy tinédzser teherbe ejti szintén tinédzser barátnőjét és arról szól, hogy a srác hogyan birkózik meg ezzel

4., Cristopher Paolini: Brisingr – az Eragon (“Örökség”)-sorozat harmadik része, ami másfél év késéssel jelent csak meg; ugyanolyan jó, mint az első két könyv; sárkány- és meseimádó gyerekeknek és felnőtteknek (magyarul várhatóan 2009 júniusában fog megjelenni)

5., Joanne Harris: The lollipop shoes (Csokoládécipő) - Joanne Harrisnek nincs olyan könyve, amit ne olvastam volna; ez könyv sem okozott csalódást: izgalmas, szép, hihetetlenül jól megírt karakterekkel

Az öt ember pedig, akit szeretnék felkérni, hogy mutasson be 5 könyvet, amit 2008-ban olvasott: kriwi, mimke, zhaoman, Czimi és Csilla

A szabályok pazzo oldalán találhatóak.

photo credit: cindiann

• Gomorra
• A végtelen történet
• Az olvasók ajánlják
• 3MSC

A Tre Ville Hosteria-t találomra az internetről választottuk, merthogy igen jó véleményeket írtak róla az eddigi vendégek. Ez az étterem Parma város határában található, úgy eldugva, hogy az ember nem is gondolná, hogy érdemes oda betérni. Pedig de :-)

A három órás hedonizmus egy felvágotakkal teli tállal kezdődött (antipasto di terra, avagy “földi” előétel). Ezt semmiképpen nem szabad kihagyni, Párma nem véletlenül híres a prosciutto-járól. Túlzás nélkül állíthatom, hogy eddigi Olaszországi tartózkodásom alatt itt kóstoltuk a legzamatosabb, legkülönlegesebb szalámikat. (Amik egyébként házi készítésűek, és ott lógnak a padláson az érett rudak arra várakozva, hogy felszolgálják őket.)

Szerencsére nem engedtem, hogy a józan eszem diktáljon (ami azt szajkózta, hogy előétel és főfogás is bőven sok egy olyan lyánykának, mint én), és a többiekkel együtt rendeltem első fogást is. Olyan “ravioli in brodo”-t ettem, mint még soha! Egészen eddig meg voltam győződve róla, hogy minden ravioli in brodo-nak (húslevesben úszlákó, általában húsos krémmel töltött tésztabatyucskák) ugyanolyan íze van. Hát, kérem, tévedtem. Lehet, hogy nagyon sok ravioli in brodo-t meg kell ennem, hogy újra hasonló élményben legyen részem, de most már látom, hogy érdemes próbálkozni. (Egyébként a többiek is különböző tésztaféléket választottak, és ők is hasonlóan katarktikus élményt éltek át.)

Aztán második fogásnak mindegyikünk más-más húsfélét rendelt, amiket mindannyian szépen körbekóstoltuk. Mindegyik isteni finom és omlós volt a fűszervajas borjúsülttől a töltött fácánig.

És itt abba is hagytuk volna az evést, ha nem pillantjuk meg az étlapon az édességek között a parmezános-körtés krémet karamellás öntettel. (Volt annyi eszünk, hogy már csak egy adagot kértünk 4 kanállal :-). És igen, parmezán sajt íze volt. És édes volt. És hihetetlenül gyönyörűséges ízkombináció volt a forró olvasztott karamellával. Szerintem senki más nem tud ilyet csinálni, csak ők.

A Tre Ville Hosteria egyébként tagja a “Slow Food” nemzetközi szervezetnek, aminek célja jó minőségű, helyben termesztett és természetes alapanyagokból készített ételeket felszolgáló éttermek népszerűsítése, ahol az étel nemcsak szükség, hanem élvezet. (És ez kivételesen nem az egészségmániás olaszok újabb őrülete, hanem azoké akik szeretnek jókat enni.)

Az utolsó meglepetés a számla végösszege volt. Fejenként 27 eurót fizettünk (három fogás+édesség+ásványvíz+bor+kávé), ami észak-olasz viszonylatban igazán jutányosnak mondható.

Emilia Romagna-ban tényleg jókat eszik az ember! Ha arra jársz, érdemes ebbe az étterembe ellátogatni:

Tre Ville Hosteria
Parma (Olaszország)
Via Benedetta 99
tel.: +39 05 21272524

• Étterem ajánló – Róma
• Olasz vendéglátóhelyek
• Vacsora a villamoson
• Lucky Seven (sri-lankai) étterem

A nemzetközi sajtó szerint a maffiának az szúr szemet, hogy a könyvben túl sok részlet kiderül, a Camorráról* és annak üzleteiről, ezért nagyon nem teszik nekik a könyv népszerűsége. Az könyv alapján készült film, amely Cannes-ben idén elvitte a zsűri nagydíját csak olaj volt a tűzre.

A legújabb információk szerint a Casalesi klán idén karácsonyig akar végezni az íróval. Egy elfogott Camorra tag vallomása szerint Saviano autóját akarják felrobbantani. (Bár ezek után jobb, ha más módszer után néznek, mert én Saviano helyében nem ülnék mostantól autóba.)

Azonban valószínűleg nemcsak a könyv illetve a film népszerűsége irritálja a Camorra főnököket, hanem az is, ami még Saviano fejében van. A könyv megírásához ugyanis Saviano beépült a maffiába, így nem kis fejfájásuk lehet, hogy vajon mi mindent oszt még meg Saviano a rednőrséggel és a nagyközönséggel.

Félelmük nem alaptalan, ugyanis Saviano most is éppen egy új könyvön dolgozik, mely a nápoly környéki szeméthegyekről fog szólni (mint ismeretes a természetesen a “szemét-business” is maffia befolyása alatt áll.) Bátor ember ez a Saviano!

A könyvet még nem olvastam, de a film valóban nagyon jól lett megcsinálva. Nem éppen egy vasárnapi matiné típusú film, de mind a tartalma, mind a művészi megvalósítása miatt érdemes megnézni!

*Camorra: maffia-szervezet Campania régióban (Nápoly és környéke); valószínűleg a legrégibb bűnszervezet Olaszországban

• A végtelen történet
• 3MSC
• Öt könyv, öt ember
• Én és Montalbano

1. George Orwell: 1984
   “90-es évek eleje, gimnázium, Bonanza Banzai. Volt valami abban az időkben, a Depeche Mode-ban, a depresszióban, a Bonanza koncertekben. Igy találtam rá a 84-re, ami megbélyegzett. Szavakba foglalni nehéz, de akárhányszor guglizok, eszembe jut” (Krónikás)
2. J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
   “mert teljes világ, mert még mindig nem olvastam el az összes háttérmitológiát, mert hobbitalkat vagyok magam is. Idén még nem, de ‘85 óta évente.” (shizoo)
3. Móra Ferenc: Aranykoporsó
   “…mert ennek a könyvnek köszönhetem az írást. Az Aranykoporsó hatására kezdtem bele első regényembe, aminek még mindig az első fejezet első képénél tartok, és amit szinte minden este “újraírok”" (Krónikás)
4. Isaac Asimov: Az acélbarlangok/Gyilkosság az űrvárosban
   “…azt mutatta meg nekem, hogyan kell igazán jó történetet írni.” (kisvirag)
5. Jókai Mór: Az aranyember
   “…fontos, hogy bele tudjam magam élni a “főhős” helyzetébe” (ZZita)
6. Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
   “.Mindig annyira kirepít a gondjaim közül, hogy utána képes vagyok külső szemlélőként nézni magamat..Annyira elvarázsol, hogy szinte érzem a tenger illatát és hallom a szelet.” (mimke)
7. Vlagyimir Zeleznyikov: Bocsáss meg, Madárijesztő!
   “…megmutatja, hogy mennyire kegyetlenek tudnak lenni a gyerekek, és hogy mennyire nehéz jó embernek (gyereknek) maradni ilyen körülmények között, és hogy néha csak akkor jövünk rá, mennyire értékes volt valaki, akivel mi valamiért gonoszak voltunk, amikor már elment…” (kisvirag)
8. Gárdonyi Géza: Egri csillagok
   “Annyival magával ragadó, izgalmas, szívszorító. Egy kis igazság a sok igazságtalanság közt.” (kisvirag)
9. Szilvási Lajos: Egymás szemében
   “Egy fiatal párról szól, kettőjük naplója alapján rajzolódik ki a történet, és hogy mennyire el tudják rontani a dolgokat az emberek avval, hogy nem beszélik ki és meg, ami történik. Félinfók, sejtések. Nagyon bele tudtam élni magam a lány szerepébe.” (ujlakas)
   “amikor először olvastam, a párkapcsolat mint egy távoli, romantikus idill élt bennem, később már összevethettem a saját tapasztalataimmal is…teljesen más volt, de ugyanolyan jó.” (hedgie)
10. Bohumil Hrabal: Foghíjak
    “… imádom írásait, a stílusát, ahogy keveredik műveiben az önirónia az öntudatossággal. …hihetetlen őszinteséggel írja le legbelsőbb énjét, ahogy gondolkodik és szembenéz a “tökéletlen” önmagával. És mindezt olyan “viccesen”, könnyedén teszi, hogy magával ragadja az olvasót.” (kriwi)
11. Màrai Sándor: Füves könyv
    “…szoktam elővenni nehéz időszakokban, nekem segít, mindig találok benne a bajomra valami okosat.”
12. Jan Kerouac : Gázos bébi
    “Sok mindent olvastam előtte és azóta, ami talán értékesebb és biztosan sok olyat is, ami csípőből felülmúlja, de ez újra és újra magával ragad.”
13. Salman Rushdie: Grímusz
    “Ez a könyv olyan hihetetlenül vékony határán mozog a valóságnak, álomnak, mondáknak és meséknek, hogy fogalmad sincs, hogy éppen melyikben jársz és ez valami olyan fantasztikus érzés, hogy akkor sem tudsz szabadulni ettől az érzéstől, amikor épp nem olvasod a könyvet” (Mandulaszemű)
14. J.K. Rowling: Harry Potter könyvek
    “…az egyik dolog, amiért igazán csodálom az írónőt az az, hogy olyan színvonalon írja a könyveket, ahány évesek Harryék…Mindig is csodáltam azokat az írókat, akik pontosan tudták, hogy kinek hogyan kell írni.”
15. William Golding: Legyek ura
    “…arra emlékezteet, hogy mennyire nehéz megőrizni a civilizált, kultúrált, emberi énünket a túlélésért folytatott harcban. És amilyen az emberi természet, nem kell ehhez lakatlan szigeten a szó szerinti életben maradásért küzdeni, nyugodtan levetíthetjük szűkebb környezetünkre. Embernek maradni, az elveinkhez hűnek maradni a cél, hogy holnap reggel is bele tudjak nézni a tükörbe.” (Krónikás)
16. Michael Ende: Momo
    “Minden alkalommal, amikor rohanok valahova, és a távolva meredve próbálom az utat rövidebbnek látni (de nem megy), mindig az Utcaseprő jut eszembe a Momotól. Hogy kis lépésekben haladva gyorsabban célhoz érek, mintha egyszerre akarnék végezni az egésszel.” (Krónikás)
17. Mikhail Bulgakov: Mester és Margarita
    “…a legnagyobb bűnök egyike a gyávaság, és gyáva létemre tanulom, hogyan bocsássam meg magamnak… minden húsvétkor – legalább lapozgatom” (shizoo)
    “mert sokszor a legegyeszerubb ès racionàlis dontèseket sem merjuk megtenni, tovàbbà gyakran hagyjuk, hogy a kulvilàg elnyomja bennunk kavargò gondolatokat ès meg sem pròbàl megèrteni ès mèg azèrt is, hogy emlèkezzunk rà, hogy az emberek bizony kapzsik ès feluletesek… mindebbol kiutat csak a szerelem mutat, mely felulemelkedik mindenen…” (Nelly)
18. Frances Mayes: Napsütötte Toszkána
    “A Napsütötte Toszkána c. könyv egy amerikai házaspárról szól, akik Toszkánában vettek házat, elmeséli, hogy újították fel, milyen tájakon jártak, milyen ételeket ettek és mindezt úgy, hogy teljesen beleélem magam és persze arra is tanít egyúttal, hogy ne add fel az álmaidat” (ZZita)
19. Yann Martell: Pi élete
    “Újra ember és természet és mese” (bttn)
20. E. A. Poe: Seherezádé ezerkettedik meséje
    “…fantasztikus, ahogy Poe a természet kölünlegességeit és a kor vívmányait csodalényekként mutatja be… Ez tanított meg arra, hogy az, hogy hogyan fogjuk fel a dolgokat, minek látjuk őket, csak és kizárólag tőlünk függ.” (kisvirag)
21. Szabó Magda: Születésnap
    “…mind gyermekek,mind gyermeki lelkű felnőttek számára” (Snowqueen)
22. Fekete István: Tüskevár
    “…akárhányszor olvasom, nem csak a gyermekkorom tér vissza, de a rohanó életben elvesztett ártatlanság, tisztaság. Újra és újra ráébreszt arra, hogy azt, amit fontosnak tartok éppen, azt túlértékelem. Ráébreszt a természet szépségére, hogy megálljak az autópályán és megcsodáljam a naplementét, vagy hogy óráknak tűnő percekig figyeljem az állatokat.” (Krónikás)
23. Jean Cocteau: Vásott kölykök
    “.,.indított el arra, hogy “játszak” , megértette velem, hogy ezzel nem vagyok egyedül, hogy nem vagyok csodabogár és ráébresztett arra, hogy a még ez az ártatlan játék is szenvedéllyé válhat. Azt hiszem számomra a Vásott kölykök volt a “kapudrog”, neki köszönhetem a szerepjátékot is.” (Krónikás)

További ajánlott könyvek:

Gabriel Garcia Marquez: 100 év magány
Sue Townsend: A 14 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója
Szabó Magda: Álarcosbál
Kurt Vonnegut: Börleszk
Richard Bach: Illúziók
Antoine de Saint-Exupéry: Kis herceg
James Redfield: Mennyei Prófécia
Gabriel Garcia Marquez: Szerelemről és más démonokról
Mark Helprin: Téli mese
Alessandro Baricco: Tengeróceán
Szabó Magda: Tündér Lala

photo credit: BrittneyBush

• Öt könyv, öt ember
• A végtelen történet
• Én és Montalbano
• 3MSC

Először úgy 6-7 éves korom körül olvastam, vagyis pontosabban anyukám olvasta hangosan, miközben én bebújtam mellé a takaró alá. A könyv már akkor teljesen elvarázsolt. Igaz, akkoriban a mindenféle mesealakok, manók, sziklaevők, versenycsigák, tudós törpék és természetesen a gyöngyház-fehér szerencsesárkány ragadta meg oly nagyon a fantáziámat. (Azóta is van valami különös vonzalmam a sárkányok iránt). Akkor megtanultam, hogy milyen fontos a barátság, és a bátorság az életben.

Aztán pár év múlva már magam olvastam el. Akkor elgondolkodtatott Morla* a magányról és az öregségről. Elhatároztam: én sosem leszek magányos. És attól kezdve jó és hasznos ember akartam lenni. Olyan aki megmenti egész Fantáziát*. Éreztem ugyan, hogy valami mégsem stimmelt ezzel a megmentősdivel, de tipikus tinédzserként túlságosan dacos és önző voltam, hogy felismerjem miért bukik bele majdnem Bux Barnabás Boldizsár is*. (Pontosan azért önző és dacos.)

Húszévesen került ismét a kezembe A végtelen törénet. Kíváncsi voltam, hogy vajon felnőtt fejjel is szeretni fogom-e. Végül nemcsak, hogy szerettem, de ugyanúgy elvarászolt mint gyerekkoromban. Ugyanúgy féltem, sírtam és örültem. És megtanultam, hogy nem tudjuk mindig irányítani a dolgokat körlöttünk, időnként csak hagyni kell, hogy megtörténjenek velünk. És ez így van jól. Azt is megtanultam, hogyha van egy jól meghatározott célunk, akkor mindig adódnakolyan lehetőségek (“szerencse”), amely közelebb visz hozzá, nekünk csak meg kell ragadnunk ezeket. Cél nélkül azonban csak kóválygunk. És ugyankkor a Déli Jósda* harmadik kapuja megtanított, el kell fogadnunk a helyzetünket ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni. Ha görcsösen akarunk megváltoztatni valamit, akkor az csakazért sem fog változni, ha viszont elfogadjuk olyannak, amilyen, önmagától fog változni.

És most, harmincévesen ismét eljött az ideje A végtelen történetnek. Legnagyobb meglepetésemre már megint előállt valamivel, amit eddig nem vettem benne észre. A meglepetés ezúttal Az Ezer Ajtó Templomával* kezdődött. Ezen keresztül bárhova eljuthasz, csak pontosan kell tudnod, hogy hova akarsz menni. Mindig újabb és újabb, más és más ajtók és kapuk között kell választani, és csak akkor jutsz végül ki az útvesztőből, amikor teljesen világossá válik számodra, hogy mit is akarsz elérni. Aztán a könyv második része alapjában véve csak arról szól (nem is értem, hogy ez eddig miért nem túnt fel), hogy az ember hogyan határozza meg és ismerheti fel céljait és kívánságait. Arról, hogy milyen következményei és buktatói lehetnek rosszul megfogalmazott, vagy téves feltételezésinken alapuló kívánságainknak. (Már nem tudom, hol hallottam és kitől, de rögtön ez ugrott be: “Vigyázz, hogy mit kívánsz, mert még megvalósulhat!”)

Valószínúleg nem utoljára olvastam A végtelen történetet, és kíváncsian várom, hogy vajon legközelebb milyen elgondolkodni valóval rukkol nekem elő. Úgy képzelem, hogy akkor már lesz(nek) gyerekü(ei)nk. Lehet, hogy szülői tanácsokkal lát majd el? Ki tudja, legyen inkább meglepetés ;-)

Neked van ilyen könyved, ami ennyire meghatározó az életedben?

…

*a nevek és elnevezések eltérhetnek a hivatalos magyar fordítástól, ugyanis a második két alkalommal az angol verziót olvastam (a magyar kiadású könyv azonban sokkal szebb, inkább azt ajánlom)

Ui1: A végtelen történet film változatának nincs sok köze a könyvhöz. Egyszer megnéztem, többet nem fogom.

Ui2: És ha valaki azon gondolkozna, hogy mivel lepjen meg karácsonyra, névnapomra stb, akkor közlöm, hogy nagyon szeretném Michael Ende-től a Momo-t magyarul vagy angolul :-)

• Gomorra
• Öt könyv, öt ember
• 3MSC
• Az olvasók ajánlják