2010 az olasz létem vége. Már július közepe óta munkanélküliként szenvedek élem az életem, többnyire vidáman, persze, de egyre közeleg a nap, amikor végleg itthagyom Olaszországot és egyben a theitalianjobot. Keretes szerkezetben dolgozunk, akkor érkeztem, amikor Olaszország világbajnok lett, most, hogy csúfosan kiestünk és már nem ugrálnak örömükben ismeretlen olasz lányok a nyakamba, ideje távozni.

Addig persze még van hátra pár hónap, biztos kicsúszik pár bejegyzés is, begyűjtök pár olasz élményt, heteket töltök Magyarországon, egy hónapot Egyiptomban, ingázok három ország között. Aztán 2011 január elsején arra ébredek, hogy nincs már itthon (Milánóban) és otthon (Magyarországon), mert mindkettő Budapestre mutat. Idővel biztos fogok inni kapuccsinót vacsora után, talán az ananászos pizza látványára sem szorul majd ökölbe a kezem, még ha ezt a nagyszerű 4 (és fél) évet felejteni nem is fogom. (Zokogtok már? ;-)

A keretes szerkezet jegyében megvettük már a magyar rendszámos Mininket (találjátok ki, milyen színű!) és éppen kiárusítjuk/elajándékozzuk az elmúlt olasz években felgyülemlett dolgainkat. Segíthetsz Te is!

Sok hűhót nem kerítenék a távozás körül, ha lesz rá érkezésem, majd lesz Worst of meg Best of meg 10 dolog, amit, vagy ha nem, hát nem. Az élet szép, a csínkre meg vigyázunk, hogy továbbra is rendben legyen.

Amby

Ui.: Katica jókora péklapátos verést ígér mindazoknak, akik úgy kezdik a kommentjüket, hogy “az a baj Magyarországgal…”. Én szóltam :-)

• Az Olasz zene napja – június 23
• Az olaszok és a havazás
• Budapest, baby!
• 1 hónap távol a hétköznapoktól

• Mit hogyan fizetünk Itáliában
• Még egy dolog, amit a BKV tanulhatna az ATM-től
• Abszurdisztánban senkinek nincs útlevele
• Az olaszok fele beszéli az olaszt

Szorítsatok, hogy ne kelljen használni a hóláncot és gyorsan, simán hazaérjünk!

• Karácsony Hongkongban
• Kétlaki Karácsony
• Expat kulináris tobzódás
• The little differences 96 – 97.

Tetszik ez a sorozat? Iratkozz fel az RSS csatornára és értesülj azonnal az új bejegyzésekről!

• A hét képe
• A hét képe
• A hét képe
• A hét képe

Két lazulással, punnyadással, pancsikolással teli napot töltöttünk Kalocsán a wellness hotelben, ami igencsak ránk fért. Mindössze a menetrend szerinti kutyaséták alkalmával, meg vasárnap egy hajósi ebéd kedvéért dugtuk csak ki az orrunkat. Viszont többször is leteszteltük az élménymedencét, a jacuzzit és a szaunát (bár a szauna szeánszról lemaradtunk), és még egy masszázsra is beneveztünk (amitől igenis lehet az embernek izomláza!).

A személyzet kedves és segítőkész. Az étteremben pedig bizony nem fukarkodnak az adagokkal, ember legyen a talpán, aki végig akarja enni a vacsora mind az 5 fogását. És ezennel üzenjük a szakácsnak, hogy a kacsasült, a malacpecsenye és a rétes egyszerűen isteni volt, és ennek folyományaként őt tesszük felelőssé a hétvége alatt felszedett kilókért!

December 6-án -annak ellenére, hogy még csizmát pucolni is lusták voltunk- meglepett minket a Mikulás és két óriási csokimását hagyta az ajtónk előtt.

Kalocsa helyes kisváros, érdemes betérni oda, és az M6-oson Budapestről 2 órán belül elérhető. A Hotel Kalocsába pedig most hétvégén érdemes menni, ha személyesen szeretnél találkozni Győzikével, és előtte meg vár a sétálóutcában a karácsonyi forgatag!

A biciklis Mikulásra kattintva további képek Kalocsáról és Hajósról.

• Hasznos tudnivalók Rómáról
• 1 hónap távol a hétköznapoktól
• Basilicata coast to coast
• Olasz nyaralás – Gyakran Ismétlődő Kérdések

Abszurdisztán mindig elégedetlen lakosai ugyanis nem rendelkeztek útlevéllel és nem beszéltek idegen nyelveket. Más magyarázatot még a brit tudósoknak sem sikerült találni, hogy miért tartották országukat a világon egyedülállónak, problémáikat különlegesnek és miért találták természetesnek, hogy saját mocskukban fetrengjenek nap, mint nap, akárcsak a disznók.

Pedig jót tett volna mindenkinek egy kis kitekintés, mert ha ugyanaz nincs is, van helyette más: idegenek külön vagonban, orgiákat rendező miniszterelnök, deficit meg parlament által alapított Gárda. Ezer dolog, ami felháborító, s ami depresszióba dönthetné Külföldisztán lakóit, de nem teszi.

Igaz, Külföldisztán lakói is csak egy dolgot tanultak meg útlevéllel a kezükben: máshol se zöldebb a fű. Így aztán – bár vágynak rá, hogy kisebb legyen az adó, vagy normálisabbak a politikusaik – nem okoz nekik kéjes élvezetet, hogy nap, mint nap feszültséget keltsenek vagy egymásnak farkasai legyenek*. Messziről kerülik a dagonyákat, ahol jobbító szándék nélkül csak sarat gyártanak.

Külföldisztán lakói szerint csak egy dolog biztos: van élet a dagonyán túl.

*vagy, hogy egy bekezdésben egynél több közhelyet elsüssenek ;-)

• I Am Expat
• Az olaszok a Szigetre mennek
• Divatblogok éjszakája – október 29.
• Olasz pasi vs. magyar konyha

[01:23] <tybalt> lehet hogy valami baj van velem telleg mer megittam 2 liter kefirt 3 ora alatt es meg mindig ehes vagyok
[01:23] <fako> azert mert ha ehes vagy akkor enni kell es nem inni
[01:23] <fako> inni akkor kell ha szomjas vagy
[01:23] <fako> erted?
[01:23] <tybalt> van meg egy kefirem
[01:23] <tybalt> akkor azt enni fogom
forrás: bash.hu

Szóval az van, hogy találtunk kefírt végre Olaszországban! Igaz, hogy 1.60-ba kerül (összehasonlításként két kis joghurt együtt 0.85 EUR), de olyan mint otthon! :-D

És aki nem hinné, La “Nuova” idea di benessere: http://kefir.it

• Kiscsárda
• Olasz klasszikus pizza fajták
• Kis különbségek 107. – 110.
• Bellavista – Lido di Camaiore étteremajánló

Nemrég pappito járt utána az új útlevél-kiállítási procedúrának, aminek köszönhetően lassan lehetetlen lesz külföldön tartózkodni, de nem váratott sokáig magára az újabb felelőtlen intézkedés.

Augusztus elsejétől csak Bloggerigazolvánnyal lehet blogolni magyarországi szerveren, vagy IP címről – azonban a magyar külképviseletek a mai napig nem készültek fel és nem tudnak az új rendelkezésről. A milánói konzulátuson például nincsen példány a blogger-tesztből, így a kitöltés (a bloggerigazolvány előfeltétele) hazautazás nélkül nem megoldható. Ezért is fordulok nyílt levélben Szily Lászlóhoz, a blogminiszterhez:

Tisztelt Blogminiszter Úr!

A blogolás határok nélküli és összefogja dicső nemzetünk polgárait szerte a világon. Ennek fényében igen meglepő, hogy a Bloggerszövetség megalakulásakor hanyag módon figyelmen kívül hagyták a külföldön élő magyar bloggereket.

Már Arisztotelész is megmondta, „A nemzet igazi hatalma a kiművelt emberfők sokasága”, így értetlenül állunk mind a negyvenketten – határon túli magyar blogírók – az előtt a tény előtt, hogy az Uj Péter elnök-vezérigazgató által meghirdetett, a blogok parttalan tenyésződését megakadályozandó, rendelkezés hátrányosan érinti a magyar szerveren blogoló, de külföldön élő nemfekete Pákókat.

A 2009. augusztus elsejével bevezetendő rendelkezésre a külképviseletek nem készültek fel, jelenleg ugyanis nem rendelkeznek a külföldi magyar bloggerek rohamát kezelni képes infrastruktúrával. Ennek az elhamarkodottan, egyeztetés nélkül bejelentett intézkedésnek következtében augusztus elsejével elnémulhat a nagyszámú határon túli magyar blog.

Szemlélői vagyunk, hogy kormányunk, és a döntéshozók hogyan csorbítják, veszik el gyermekeink szabad információjutáshoz, alapfokú nemzetközi ismeretekhez fűződő alkotmányos jogait, esélyegyenlőségét. A külföldről írt magyar blogok nélkül a tájékozódás leszűkül a hazai bloggerek újsághírekből fordított, a helyi életérzést átadni képtelen bejegyzéseire.

Miniszter Úr, ha Önnek van gyermeke, akkor érti, hogy globalizálódó világunkban mennyire fontos más nemzetek és kultúrák megismerése és a széleskörű tájékozottság. Hogyan juthatna különben olyan információkhoz, mint a híd közepén felakasztott levágott farang fej, az új-zélandi éves birkatenyészet alakulása, vagy az olasz focimeccs közben alkalmazandó nyelvhelyes káromkodások?

Kérem, mielőbb gondolják végig az új rendelkezés nemzetünkre gyakorolt káros következményeit és vizsgálják felül a kérdéses paragrafusokat. Ellenkező esetben kénytelenek leszünk Brüsszelben beépült lobbistáink segítségével az EU elé citálni a magyar kormány és a Blogminisztérium újabb átgondolatlan intézkedését!

Tisztelettel,

Amby

http://theitalianjob.hu

A személyesen is elküldött levélre ezidáig nem kaptam választ, így kérlek titeket, osszátok meg minél többen ezt a bejegyzést, hogy a nép hangja eljusson a Minisztériumba is!

Követeljétek ti is, hogy:

• ne némuljanak el a külföldi magyar blogok augusztus elsején
• külföldön is meg lehessen szerezni a bloggerigazolványt térítésmentesen
• legyen humorérzéke mindenkinek
• legyen vége mihamarabb az uborkaszezonnak!

• Vicces nevek gyűjteménye
• Zhaoman
• Limoni lunari
• Budapest, baby!

Mi a legnagyobb különbség Olaszország és Magyarország között?

Tényleg, mi is az? A nem-stressz? Az index? A mindent megbeszélés? Még mindig nincsen frappáns, egymondatos válaszunk, ami után csak egy davvero? szökkenne ki az olaszokból, hogy rögtön utána megnyomjuk egy másikkal, ami után kíváncsiak lennének Magyarországra.

Szerintetek mit érdemes válaszolni, ami után körénk gyűlik az olasz társaság és csillogó szemekkel tovább kérdezget?

• The little differences 63
• The little differences 82.
• The little differences (51-55)
• Olasz esküvő

a kiállítás megtekinthető 2009. május 26., kedd, 18 órától 2009. július 25-ig

• Il Salone: képek a milánói bútorkiállításról
• Szex és Róma
• Összejövetel Sienában
• Magyar vacsi, május 23, Milánó

Ha van twittered, sosem vagy egyedül :-)

Mire jó?

A Twitter kitűnően egyesíti a chat, fórumok, blogok és az sms előnyeit.

• társaloghatsz a barátaiddal, ismerőseiddel
• reagálhatsz mások felvetett témáira
• feltehetsz kérdéseket, kaphatsz válaszokat
• leírhatod a gondolataidat, érzéseidet
• tanácsot adhatsz és megoszthatsz hasznos információkat
• mindezt anélkül, hogy több száz szóban kéne kifejtened mindent
• azonnali visszajelzésekkel.

Én például sokkal többet írok a Twitterre (túl a 3333. csiripen), mint a blogra, köszönhetően a fenti előnyöknek :-)

Mire nem jó?

Ha hétfő reggel légpuskával némítod a k***a énekesmadarat az ablak alatt vagy az olaszok szerinted hangoskodó össze-vissza népek, valószínűleg a Twitter nem neked való. A csiripelés lényege a nyitott (és nyilvános) párbeszéd – akinek ez nem kenyere, az ne erőltesse.

Miért van oda mindenki érte?

Én már két éve használom a twittert (theitalianjob néven) és egyre jobban vonz :-) Azt gondolom legtöbben az egyszerűsége és gyorsasága miatt szeretik a Twittert – nem kell órákon keresztül szülni egy blogbejegyzést és nem kell másokra várni a kihalt chat-szobában vagy fórumon.

Ráadásként a Twitterhez végtelen számú kiegészítő és program készült, így hónapok multán se lehet ráunni :-) Ezen “kiegészítők” közül a legfontosabb a Turulcsirip weboldal, ahol a nagy nemzetközi csiripelést magyarokra szűrve lehet olvasni.

Turulcsirip?

Na, nem egy szélsőjobbos oldal ez, szerencsére – csak egy okos kezdeményezés, aminek köszönhetően kiszűrhető a zaj nagy része :-) A magyarokra szűrésen kívül a Turulcsirip képes barátainkra, vagy barátaink barátaira is szűrni, így hangulatfüggően lehet nézelődni és irogatni.

Hogy tudod Te használni?

1. Regisztrálj a Twitter oldalán (teljes név, becenév, jelszó, emailcím és a robotszűrő szöveg beírása után)
2. A megadott becenévvel és jelszóval jelentkezz be a Turulcsirip oldalán!
3. Írd be az első üzenetedet a fenti dobozba. (Ha @theitalianjob: -al kezded, akkor hamarosan reagálok rá én :-)

Ez a bejegyzés a Twitter szinkronblog felhívásra készült. Továbbítsd ezt a bejegyzést, vagy a szinkronblog felhívást másoknak is!

Ajánlott olvasmány:

• A Turulcsiripről
• Pazzo szinkronblog
• kisvirag szinkronblog
• tothur szinkronblog
• Twitter 101: szabályok kezdőknek
• iTouch.hu, thingol szinkronblog
• blogvilág szinkronblog
• Sancho twitter okosítása
• Nefrit szinkronblog
• mimke szinkronblog
• pappito szinkronblog
• Sesam a Twitterről
• akostajti szinkronblog
• t3Ch szinkronblog

• Szinkronblogolás a Twitterről – május 4
• Napi olasz lecke Twitteren
• Az Olasz zene napja – június 23
• Bonasera, Bonasera – Twitteren

Mi a válaszotok?

Ha megvan, annyi dolgotok van, hogy Twitteren tízen megírjátok nekünk az esti határidő előtt!

Segítség Twitterhez és a TIJ twitter felhasználója. Üzenetet tudtok írni (twitter regisztráció után) a Turulcsiripen, ha “@theitalianjob ” után írjátok a választ.
(Ha segítség kell, szóljatok, de ne feledjétek, hogy akkor egy napon, ami talán el sem jön soha, majd én is kérek tőletek valamit. :-)

photo credit: Cltn

• Figyi, azt szeretném kérdezni, hogy
• Játékszabályok
• Szinkronblogolás a Twitterről – május 4
• Napi olasz lecke Twitteren

Mert a képet MMS-ben küldte a mobilomra.

Magyar számról.

61-szer.

A T-mobil most boldog, a héten a válságban megfáradt, értéknövelt szolgáltatásokból származó csökkenő bevételei ismét szárnyalásnak indultak. Egészen pontosan 8784 Forinttal megugrottak.

Az MMS-eket már kitöröltem, de a következő elküldött üzenet után felhívom a küldőt, hogy már 8900 Forinttal hozzájárult a jégkorszakhoz.

• No speed limit
• Leszámoltam életem 30%-ával
• iPhone 3G Olaszországból
• Na, mizu Amby?

Minden megy, mint a karikacsapás. Például, mondtuk már, hogy a kedvünkért átrakták a konyhát egy másik helységbe? (Olaszországban mindent meg lehet beszélni.) Ennek köszönhetően felbátorodtunk és a tavalyi élőközvetítést a tekknika legújabb vívmányaival felszerelkezve ismét kipróbálnánk.

Heves érdeklődés (kommentmezőn virágzó hangos Igenekről van szó) esetén szombat 11-kor bejárhatjátok velünk az új (és nagyrészt üres) albérletet. Allora…

photo credit: the_amanda

• Albérlet keresés Milánóban
• Fura úr a házból
• Új albérlet, baby!
• A hét képe – új albérlet

• Alulra egy réteg 20%-os tejföl
• Utána 10%-os tejföl metélthagymával keverve
• Tetejére egy réteg tejföl sajttal keverve
• Tetejét sütőben kicsit megpirítjuk

És már tálalható is a rakott tejföl!

2. Jobb későn, mint soha

- És már nem nem nézek híradót és nem olvasok panaszkodós blogokat sem.

3. Úri huncutságok a fodrásznál

- Már megbocsásson, de vizes lett a monogramos Boggi ingem!

4. Boltban

- És tényleg Olaszországban laktok? Akkor miért itt veszel pénztárcát?
- De hát a pult fele olasz pénztárca itt is!

5. Ha te mondod

- Tipikus magyar dolog … mindenki csak mondja a magáét, de senki nem csinál semmit. Most 28 évesen én menjek el tüntetni?

6. Index

De miért villogtatja azt a narancssárga izét? Bántja a szememet…

7. Kotyogós

- Képzeld, már nekünk is van kotyogós kávéfőzőnk!
- De jó, akkor hozhattunk volna nektek a kedvenc kávénkat, amit Milánóban találtunk.
- Mit isztok? Illy, Segafredo?
- Á, nem, valami kolumbiai.

• Tejföl? Megtaláltam!
• Egyperces Párizs
• Mit hozunk Magyarországról?
• Egyperces magyar vacsi Milánóban

Non ho  né padre, né madre,
né dio, né patria,
né culla, né drappo funebre, 
né baci, né amante.

É tre giorni che non mangio,
né molto, né poco.
I vent’anni la mia forza,
vent’anni in vendita.

Se non occorrono a nessuno
allora se li prenda il diavolo.
Con cuore puro saccheggio,
se é necessario, uccido.

M’arrestano e m’impicciano,
di terra sconsacrata mi corpono
e l’erba di morte spunta
dal mio cuore bellisimo.

Ez a vers még olaszul is szép. (Igaz az eredeti még szebb.)  Kéne még ilyet szervezni Milánóba:

http://theitalianjob.hu/archives/2009/02/27/jozsef-attila-est-milanoban/

 photo credit: Chris Gin

• Én és Montalbano
• Rai Uno és nasi
• Ecopass a belvárosban
• Életöröm a köbön

Törvénytisztelő emberként vedd komolyan a video-kontroll és matrica táblák sűrű erdejét és dönts úgy, hogy az első adandó alkalommal megállsz és beszerzed mit kér a nép.

Kérdés: hol tudsz először az autópályán matricát venni, ha Letenye felől érkezel? (Haladóknak: hány km után?)

A helyes megfejtőket az Állami Autópálya Kezelő Zrt. ajánlott levélben értesíti.

• Étkezdék olasz autópályán és a tavaknál
• Tizenöt hibát rejtettünk el
• Sirmione és Garda-tó
• Értesítés hivatalos papír érkezéséről

“Álljon itten tanulságul az én szívemnek nagy fájdalma. Adva van egy magyar, konyhaművészetben igen lelkes, kísérletező és szorgalmas menyecske. És adva van egy olasz, pontosabban szardíniai (nem mindegy kérem) fiatalember a maga megrögzött táplálkozási szokásaival, az itáliai és főleg mór benyomás jegyeit viselő évezredes konyhaművészettel, és egészségmániával!

Tudni kell, hogy nálunk a családban még 30 év után is okot ad a szüleim között a veszekedésre, ha valami nem “jól sül el” a konyhában. Ebből én arra a következtetésre jutottam, hogy minél magasabb fokra fejlesztem főzési tudományomat, annál nagyon sikerrel hódítom majd meg a férfiszíveket. És ez eddig be is vált. Mindeddig! Mikoris tavaly nyáron egy fapados járattal berepült az életembe az én drága olasz kedvesem. És amikor úgy kanalazta az én nagymamámtól örökölt recept alapján készített gombapörköltömet, mint a fogolytáborosok a menzát, akkor éreztem, hogy az ő szívéhez az út elkerüli a gyomrát… de nagyon.

Beszélgetéseinkből kiderült, hogy őt az evés nem igazán foglalja le, és nagyjából mindegy neki, hogy mikor, mit, és mennyit eszik. A lényeg, hogy ne terhelje le nagyon, és ne legyen túl egészségtelen. Na de kérem szépen, ez azért felháborító. Én mindig is irigykedve tekintettem azokra, akiknek nem játszanak fő szerepet az életükben a kulináris élvezetek. Hogy finoman fogalmazzak születésem óta súlyomat illetően kihívásokkal küszködök. Csak egy kicsit, de azt folyamatosan. Ha olyat hallok, hogy sült libacombok, vagy rántott csirke, elgyengülök, nem is szégyellem. De be kell lássuk, ezzel nem mindenki van így. Van aki rezignáltan személi az étteremben az étlapot, majd rábök valamire, tökmindegy alapon. Én már az étteremben ebédelés lehetőségétől is lázbajövök. Gondolom nem véletlen, hogy ezzel a jóemberrel hozott össze az élet.

Szép óvatosan azért tovább próbálkoztam, mivel volt némi képem arról, hogy mi az ami magyar specialitás, nagyon finom, és Olaszországban nem lehet kapni, illetve nem ismerik. Több szerencsétlen próbálkozásomból, csak néhányat sorolnék fel. A kolbászt csak megszagolta, és kijelentette, hogy a füstöltet nem nagyon eszi, árt az egészségnek. És különben is gyanús piros színe van, miért kell ebbe ételfesték? Mondtam, hogy az nálunk jófajta piros paprika. Semmi reakció. A rakott krumpli sajnos már a megfőzött tojások számánál megbukott. Amikor meglátta ugyanis, hogy 12 darab tojás sorakozik szépen megpucolva szeletelésre készen, megkérdezte, hogy meg akarom-e ölni? A túró rudi, életem nagy szerelme a következők miatt vérzett el. Mai napig nem tudom hogy sikerült, de kifogtunk egy olyan szállítmányt, ami sajnos romlott volt. Ez abban merült ki, hogy a túró rudakra úgy került rá a csokimáz, hogy a rudak előtte már egy kicsit meg voltak penészedve. Én jó előre felkészítettem, hogy ez biztos ízleni fog neki, nekem gyerekkorom óta kedvencem, arról nem beszélve, hogy 15 évig laktunk Mátészalkán, ahol a Túró Rudit gyártják. És akkor jött ez a penészes dolog, ebben valami sors kezének kellett lenni, mert velem se előtte, se utána soha ilyen nem történt, mondanom sem kell, az én kedvemet ez az eset nem vette el a továbbiaktól.

Tegnap este csináltam marhapörköltet galuskával, én szaggattam deszkáról, aranyos finom, remegős galuskákat. Láttam, hogy ízlik neki, de semmi különös. Szegénykém egész éjjel sóhajtozott és itta az ásványvizet, mászkált fel alá, én meg majdnem elsüllyedtem szégyenemben. Úgy döntöttem, hogy magam és leendő családunk érdekében át fogok térni a mediterrán konyhára, és csak ünnepnapokon, vagy ritka alkalmakkor fogok készíteni jó kis gyomormegfekvős magyar finomságokat. Hiába, másak a szokásaink, és jól van ez így. Javára szolgáljon, hogy mindent megeszik a mit készítek, és soha nem kritizálja a főztömet. De amikor megkérdezem, hogy mit szeretne enni, ilyen válaszok jönnek. Hát ma rizst. Jó jó, de mivel, hát csak úgy rizst. Sült krumplit. OK, mivel? Hát mondjuk egy főt tojást megennék hozzá. Bang elájulok. Második megérkezése alkalmával készítettem vasárnap rántott húst, petrezselymes újkrumplival, tejfölös uborkasalátával ahogy kell. Megette, de utána ha jól láttam két napig nem evett semmit, csak reggel egy tejeskávét.

Amit viszont személyes sikerként éltem meg, az a tejföl. Első ittlétekor nemes egyszerűséggel rárajzolt egy halálfejet csontokkal a dobozra fekete alkoholos filccel, és ráírta, hogy danger. Majd szép nyugodtan visszarakta a helyére a szegény megrémült félliteres alföldis tejfölösdobozt. Mivel én tényleg alföldi vagyok és a lecsót is tejfölösen eszem, így azért lassan megbarátkozott vele. És ha az övébe nem teszek tejfölt, akkor külön kéri. Anyukám töltött káposztájától el volt varázsolva, úgy remegtem az örömtől, hogy csak na, a rétesért és a palacsintáért pedig egyszerűen rajong. És van valami, ami magyar, és le tudom venni vele a lábáról bármikor, a fasírt. Úgyhogy még nincs minden remény veszve! Feltétlen beszámolok még a további fejleményekről!”

• Madártej… vagy valami más
• Borsók közt úszkáló tintahal
• Parmigiana di melanzane
• Miért okosabbak a magyarok az olaszoknál?

Fedezzék fel párosan Milánót, és csak az egyik jegy árát kell fizetnie.

Ketten egy jegy áráért – már 24 900 Ft-tól*. Nyitóajánlatunk – csak 2009 február 10-ig érvényes: Repüljön párjával bármely Lufthansa Italia útvonalon – mindössze 24 900 Ft-ért.

Különleges, olaszos hangulatú szolgáltatás

Pihenje ki magát fedélzetünkön Milánó felé és élvezze az olasz ételkülönlegességeket! Mindemellett fejlesztjük földi szolgáltatásainkat is Önnek: modernizáljuk várótermünket a milánói Malpensa Repülőtéren és csökkentjük a gépkocsi parkolótól a repülőgépig tartó távolságot.

Köszönet Babarumnak és K-nak, hogy elküldte :-)

• Reptéri leltár
• Sirmione és Garda-tó
• Csodabogyós barlang
• Olasz nyaralás – Gyakran Ismétlődő Kérdések

Talán nagyon mondanom sem kell, hiszen Amby és Katica is számtalanszor írt róla, mily sanyarú a sorsa egy magyarnak olaszhonban kolbász, tejföl, túrórudi és egyéb magyar kulináris ügyekben.
Nem olyan rég még én is a tejföl, kolbász, mák és egyéb hungarikumok után sóhajtozók táborába tartoztam, míg végül úgy nem hozta a sors, hogy ismét magyar földön találtam magam, kicsit hosszabb távra.

Nem kell már aggódni, hogy mikor érkezik a következő szállítmány otthonról, akár minden étkezés során habzsolhatom a kinn ismeretlen tejfölt, haraphatom a rúd kolbászt, és társait.
Normális mennyiségben és minőségben vásárolhatok csirkehúst, és nem csak a mellét meg a combját. Potom pénzért lehet otthon bödönnyi vecsési savanyú káposzta.

Gondolhatjátok, helyre billent a világ rendje. De!

Mi lesz a jó kis olívaolajjal? Az utánozhatatlan aromájú olasz kávéval? A sokféle salátákkal és paradicsomokkal, a rukkolával? A proseccoval és a fragolinoval? A szicíliai borokkal? (Zoli minden bizonnyal ide tenné még a birra Morettit is).
A tészták kimeríthetetlen választékával? A speckkel, a prosciuttoval, a parmezánnal és a helyi sajtokkal?
A hamisítatlan olasz szendvicsekkel? A PIZZÁval?

Persze majd míg kifelé tejföl, kolbász, túró rudi, töltött káposzta áramlik, cserealapon mi olasz barátainktól várjuk majd az életmentő szállítmányokat: olajat, kávét, grissinit, felvirágoztatva ezzel az olasz-magyar cserekereskedelmet.
(Persze tudom, tudom, a hiányolt termékek egy része beszerezhető itthon is – csak épp a kintihez mérten csillagászati árakon, ha lehet egyáltalán a jól megszokott márkát is kapni.)

De hogy Tony után hol fogok enni igazi pizzát, a Cavallino (és az autogrill) után hol fogok én enni paninit és tramezzinit… (bánatomat jól tejfölös galuskába is folytom, kis pörköltet kanalazva mellé)

Óvatosan hát az elvándorlással – hiszen onnantól kezdve, hogy kitettük a lábunkat innen, állandó hiányérzetünk lesz majd. Nem csak míg messze vagyunk, hanem ha visszajövünk, akkor is! :)
De eggyütt lehet élni ezzel, hiszen mennyivel szegényebb lennék, ha nem érezném ezek hiányát, mert nem is ismerném őket!

kép: kisvirag

• Enni vagy aludni szeretsz jobban?
• Egyperces Magyarország 2.
• Anya, elköltözöm!
• 17 pótolhatatlan dolog a magyar konyhából

• Piros Arany, ágyas pálinka, mézes Vilmos, Boci csoki, Unicum
• Óriás pöttyös Túró Rudi, piros paprika, tejföl családi kiszerelésben, szaloncukor
• pecsenyezsír (köszi Ana), kolbász

És Ti?

• 17 pótolhatatlan dolog a magyar konyhából
• Egyperces Magyarország 2.
• Tejföl? Megtaláltam!
• Olasz vendéglátóhelyek

Karácsony tájékán mindez sokkal nehezebbnek tűnik, nem segít a babgulyás, sem a telefonbeszélgetések, csak egy megoldás van: haza kell menni feltöltődni! Idén sajnos csak egy hétig elvezhetjük az édes otthont, hiszen ha a család olasz-magyar határokat ölel fel, kompromisszumokat kell kötni. Karácsony ott, Szilveszter itt!

A Karácsonyra való lázas készülődés itt is folyik, az emberek szívben-lélekben várják az ünnepeket aszerint, hogy kinek mit jelent és mi tartozik hozzá az ünnepléshez. A gyerekek már Babbo Natale-ról beszélgetnek, és a Befana-t emlegetik, a felnőttek felkeresik rég nem látott ismerőseiket, barátaikat, fényáradatba úsztatják házaikat és udvaraikat, feldíszítik a főtéri nagyfenyőt és az utcákat, karácsonyi hangulatban pompáztatják az ablakokat, az üzletekben panettone és prosecco és a többi jellegzetes karácsonyi finomságok kerülnek a kosarakba, a tévében folyik a Telethon-os jótékonyság.

Látszólag minden tökéletes, kis családommal mi is készülődünk. Laranak mutatom az újdonságokat, magyarázom a miérteket, a családtagok az eddiginél is közelebb érzik magukat egymáshoz. Nekem mégis hiányzik valami. Valami, ami az én ünnepemet igazi ünneppé teszi, és a várakozást igazi várakozássá. Ma reggel ráébredtem minden egyes hiányzó részletre, megfogalmaztam őket, és megfogadtam, hogy jövőre – ha nem is lehetséges az eredeti formában, de „idehozom” a december 6-i Mikulást hogy tömje tele a kitisztított csizmákat, a Luca napi szokásokat, a nagypapámmal együtt készített karácsonyfa díszeket, amelyek már ki tudja, talán nincsenek is meg, a mézeskalács sütést, a szaloncukor készítést, a betlehemesek kopogtatását az ajtón, a karácsonyi dalok éneklését, az adventi gyertya gyújtását. Mindezt azért, hogy az ünnep teljessé és sajátossá váljon, és úgy tudjam megélni, hogy igazán adni tudjak a szeretteimnek, mert hiszem hogy az „apróságok”, amelyek emlékeid részei és már legbelül hozzád tartoznak, igazi értékhordozóként szeretetet közvetítenek.

Boldog Karácsonyt mindenkinek!
photo credit: Tearsandrain

• The little differences 98.
• Karácsony Hongkongban
• The little differences 94 – 95.
• Naná

Parmezános látogatás

Pár nap, és indulunk haza Karácsonyra. Egy hétről van csak szó, mégis elkezdtem már a bevásárlást, és látom is, hogy a fél autó olasz finomságokkal lesz tele. Bevallom, hogy az ajándék panettone-s dobozok és prosecco-s üvegek mellett bizony tömkelegével sorakoznak azok a finomságok, amelyek személyes kényelmünket szolgálják, és amelyek nélkül még egy hetet sem szívesen töltök el.

Tetőcsomagtartót már felszereltük, autóban működtethető mobil hűtőnk is van, úgyhogy hajrá!

Bepakolom kedvenc kávémat, kávéfőzőmet, friss parmezán sajt darabokat, fánkról szüretelt olivából készült friss olajat, fél pármai sonkát, 1-2 paradicsompürés üveget, rizottónak való rízst, alici-t, olivabogyót, pizzalisztet, a kedvenc tésztakollekciót, sőt barátkozom a gondolattal, hogy megpróbáljak frissen vásárolt halféléket szállítani, meg egy-két friss zöldségfélét, amit otthon ilyenkor nehezebb beszerezni (Mecsekpölöskén elég nehéz például spenótot vagy cukkinit kapni).

Egy szusszra ennyi, de várom a további „olaszos” ötleteket!

(Igen, valóban túlzásnak tűnik amit művelek, és biztos hogy a töltött káposztát fogom enni és a vadpörköltet, de jól fog esni levezetésnek „olaszkodni” egy kicsit, és a tapasztalatok szerint a család is értékeli igyekezetünket. No meg azért valljuk be, a reggeli megszokott, illatozó olasz kávénak cremina-val és friss tejhabbal elkészítve nincs párja!)
photo credit: chotda

• Sukhothai, a “boldogság hajnala”
• Mennyire ismered a világot?
• Ma tigrist ölelgetünk!
• Sirmione és Garda-tó

• 17 pótolhatatlan dolog a magyar konyhából
• Hegyen-völgyön
• Olasz pasi vs. magyar konyha
• A tökéletes olasz tészta elkészítési módja

4. Magyarország 14,99 cm
5. Olaszország 14,95 cm

forrás

Akkor miért is buknak a magyar csajok az olasz pasikra? :-)
photo credit: S@Z

• Bonni krónikák
• Toporzékolok
• Blogkarnevál – Az étkezés rendje
• Ha feldobom a bakancsot, elkapod?

Haza, ahol mások fárasztanak le. Ahol egy mosolyra semmi okom rá a válasz, s ember embernek divatkritikusa, életmód-tanácsadója és jó barátja egyben. Ezeregyszáz év ugaron tenyésztett 1100 kifogása, 1100 nekem jár joga. Ahol giz-gaz panasz az égig nyúl, de senki nem sorköteles kertész.

Hazám, ahol a miért ne csak egy értelemmel rendelkezik, ahol egy esetből mindig és soha, két esetből agresszív kismalac, háromból apátia lesz. Idegesít, hogy a legtöbb blog arról ír, hogy mi idegesíti. Hogy mindenki előbb akarja megkapni a fizetséget s jogait és csak utólag elvégezni a munkát s kötelességet.

Tényleg mások miatt nem történik semmi, vagy csak önnön kitartásunk hiánya fáraszt le? Ahogy hallgatom magam az elmúlt egy évben, elfáradtam. Magamtól. A kifogásaimtól, a nekem ez jár csodavárással töltött időtől, a tettek hiányától. És egy kicsit talán tőled is, érted?

Itt az ideje valóban tenni és örömmel munkát végezni. Nem olyan amerikánus minden szép alapon. Nem oldalt választani, de elnyesegetni pár gyökeret.

Expat leszek, s fát nevelek.
photo credit: davebluedevil

• Flow
• Miért megy minden könnyebben az olaszoknál?
• Theitalianjob: for successful living
• Olasz pasi vs. magyar konyha

És ha már arra jártunk, először is útba ejtettük a balatonedericsi Szépkilátót, ami jó félórás gyalogtúra hegymenetben. (A szépséghiba csak ott volt, hogy mindezt augusztus egyik legmelegebb napján déltájban volt szerencsénk kipróbálni.) A panoráma valóban pazar – állítóleg egy internetes szavazás alapján innen a legszebb a Balatonra a kilátás (bővebb információért kéretik a nővéremhez fordulni) -, ameddig a szem ellát Balaton, a parton pedig a Gulács, Szigliget és Badacsony magasodik.

Aztán a barlangászbázisnál kitöltöttük a nyomtatványt, miszerint önszántunkból és minden felelősséget vállalva csináljuk végig a túrát, majd pedig megadtuk a baleset, a halál stb. esetén értesítendő szeretteink elérhetőségét. Ezután kaptunk sisakot elemlámpával, meg barlangászoverált. Mivel odalent télen-nyáron 9,5 fok van, magunkhoz vettünk egy-egy tundrabugyit és meleg pulcsit is. Délután kettőkör mindezeket a nyakunkba véve kezdtük becserkészni a barlangot. Jó sokáig cserkésztük, mivel a bázistól csak gyalogosan, mintegy 40 perc sétával lehet eljutni a bejáratig. Persze ezt is hegymenetben.

Azt nem lehet leírni, micsoda megkönnyebbülés leereszkedni a hűs, párás barlangba a trópusi teljesítménytúra után! Persze mi a sor végére maradtunk, mert így egyrészt többet lehet nézelődni, másrészt meg, ha Amby véletlenül beszorul valamelyik résnyi átjáróba, akkor nem tartjuk fel a csoportot ;-)

A kötélen leereszkedés, meg az olyan vaslétrákon mászkálás amibe itt-ott belóg egy szikla, jó móka, de akkor kezdett igazán érdekes lenni a helyzet, amikor már csak négykézláb, fenéken csúszva, vagy éppen csak oldalazva lehetett egy-egy folyosón túljutni. Minden esetre jót tesz az ember önbizalmának, mikor rájön, hogy milyen hihetetlenül kis helyeken is átfér. A Csodabogyósék internetes oldalán említett “a túra egyetlen szűkebb pontját” pedig úgy kell elképzelni, hogy egy 40 centis hasadékába az ember “lapjával”, egy kicsit meggörnyedve betuszkolja magát valahogy (merthogy van a résben egy kis törés is), a lábát addig csúsztatgatja, amíg a perem szélére nem ér. Itt az ember ugye nem lát semmit, hogy mit csinál, hol van fogás, vagy hova megy, hiszen be van ékelődve. És akkor ebből a helyzetből a barlangászvezető “ugorjál csak nyugodtan bele!” felkiáltására -mi mást tud tenni? – az ember ugrik. Persze aztán, ha ugrott, kiderül, hogy mindössze 60 centivel van lejjebb az a perem, ami a hasadékból való menekülés útját kövezi. Itt már csak arra kell figyelni, hogy az ember ne próbáljon meg önfeledten nekiiramodni, mert két lépésre húzódik egy nemtommennyidenagyonsok méter mély árok. Ezen a ponton két dolgot szeretnék megjegyezni: 1. habár meglátván ezt az akadályt, Amby-nak rendesen felemlegettük az orosz népmesebeli répát, meg Micimackót, meg hogy hozzuk a törölközőt a karjára, ő ránkcáfolt és simán átfért (csak a levegőt kellett mind kifújnia bepréselődés előtt); 2. a túravezetők maximális mértékben odafigyelnek és nem engedik az árokba zuhanni a résztvevőket, sőt előre figyelmeztetnek a nezebb és veszélyesebb szakaszoknál.

A barlangban a Meseország és a Függőkert termek azzal szolgáltak rá nevük, hogy itt különböző fajtájú, csodálatos, különleges formájú cseppkövek “szórakoztatják az úri közönséget”.

Visszafele az ember rájön, hogy fenéken lefelé csúszni egyszerű, de ugyanott a nedves, nyálkás emlekedőn felmászni, bizony megdolgoztatja az ember legapróbb izmait is. Gyakorlatilag két órán keresztül a kúszás, kapaszkodás alatt észre sem lehet venni hogy elrepül az idő.

Szerintem a túrát valóban mindenki végig tudja csinálni, viszont nagyon kalandos! És kicsit nosztalgikus is, ahogy csúszunk-mászunk és a végén nyakig sárosan bújunk elő a lyukból, mint gyerekkorunkban.

• Irány észak, örülnek a tengerészak!
• Karácsony Hongkongban
• Goldenblogos wellness hétvége
• Vigyázat, kanyargós út!

Bekajálnánk a Balaton/Sportszelet és Túró Rudi készleteteket, nem innánk nálatok kapuccsinót (mert délelőtt tíz után olyat nem helyes :-), viszont innánk caffe correttot ;)  Nyelvünket meg beledugjuk majd egy kis vilmosba, meg sok panyolaiba, köretnek Becherovkával. Amikor fejünkbe száll a dupla buborék, akkor pedig hangosan vernénk az asztalt sült kolbászt, májas hurkát és kovászos uborkát követelve. Szerintem jó terv!

Mindenhol

egyszeri ránézésből is tudom, hogy szerettem a Tandemet és akartam oda járni rendszeresen ősztől majdnem olyan finom limonádét csinálni,mint amit a tandemban lehet kapni Bevallom, egy ideig azt hittem, hogy nem is létezik, csak egy globális összeesküvés része, aztán utána azt, hogy egy online fórum offline blogger legfeljebb a Tandemben van Őszre pedig zenekart szervezek a Tandembe, mondjuk erről még nem tudnak a Pannikáék csütörtöki Tandem helyett Margitsziget azért megvolt a Tandem Café nagylelkű felajánlásának köszönhetően 20 korsó sör boldog tulajdonosa igazándiból egy nő miatt mentem le a Tandembe köszönet értük a Tandemnek és az óriásiaknak épp olyan meleg volt, mint most. Egy bulira készülődtem, a Tandembe Erősen taszít a gondolat, hogy lábon menjek a Tandembe ma Persze, persze, nem kellett volna a Tandemben unicumozni, pezsgőt inni Miután ezt ilyen szépen kifejtettem, eltekerek a Tandembe Voltam versfelolvasó-esten is, a Tandemban, nagyon jó volt Nem esik minden napra olyan gondolatébresztő beszélgetés, mint amilyet tegnap folytattam a Tandem isteni limonádéját hörpölgetve Pironkodva elismerem, elvesztettem a Tandem-szüzességemet olyan jót dumcsiztunk a Tandemben fogyókúráról meg más hókuszpókuszokról ez a lány ma este a Tandem bejárata melletti asztalnál viszont hú a vilmos, a Corvintető és a Tandem, a nyelvünk, a Túró Rudi, a szalonna hagymával friss kenyérrel úgyis kiveséztük a múltkor a Tandemben, hogy az emberi ürülék milyen alkalmas is erre a feladatra aztán söröztünk zárásig a Tandemben…

Kedves Potyautas Potyaittas Blogger Kolléga!

“Kíváncsi vagyok, mit gondolnak mások az emeletes suttyóságodról, ezért szeretnék néhány kérdést itt feltenni neked. Mert lehet, hogy öregszem, vagy túllihegem a dolgokat, meg az is lehet, hogy egyszerűen csak nem értem a viccet…”

Bakancslista

Még idén el akarok jutni a Tandem bloggerkávézóba.

Amby levele Pannak, 2008. május

Őszintén szólva egyszerre lelkesít és bizonytalanít a sztoritok :-)
Vágyom rá, hogy legyen kávézónk, mert azért tetszik a kisugárzásod, amikor a Tandemben látlak, de bizonytalanít is, mert annyira nem vagyunk felkészülve arra, hogy napi gondokkal küzdjünk :-(

(A bejegyzés mimke felhívására készült.)

Alább pedig a Tandem búcsú-szinkronblogolás 100 leggyakrabban használt szava a Wordle segítségével.

Kapcsolódó bejegyzéseks:

• ió, ció, vakáció!
• Húsz jele, hogy Magyarországon élsz
• Szinkronblogolás Magyarországról
• Divatblogok éjszakája – október 29.

Akkor jártunk Liszt Ferenc téren, Holdudvarban, hajnalban a mólóról néztük a napfelkeltét. Láttunk Tűzrakteret, jártunk a Lancelotban, ettünk gulyást és mákosgubát a Piszkos Fredben. Fürödtünk éjszaka a Rudasban és nappal a Széchényiben. Jártunk a Szigeten, volt séta a Várban, buliztunk a Macskafogóban és néztünk mozit eredeti (angol) nyelven. Átsétáltunk a Lánchídon és lábat lógattunk az Alagút tetejéről.

Idén augusztus 13. és 18. között járunk majd termálfürdőben, lehet, hogy ellátogatunk a Terror Házába, beugrunk a Szigetre párszor, bulizunk szabad ég alatt majd és meglátogatjuk Esztergomot és a Csülök vendéglőt. Mit érdemes még hírnevünk további öregbítése céljából megmutatni?

Komolyan vesszük a feladatunkat, segíts hát nekünk! Az elmúlt két évben rengeteget hallottuk lelkendezni a barátainkat Budapestről és Magyarországról. Büszkék vagyunk a hazánkra és szeretnénk, ha most is hasonló csodálattal beszélnének otthonunkról, legalább két évig. Segítesz? Van barátod, aki segíthetne nekünk? :-)

Előre is köszönettel,

Katica és Amby
photo credit: AIBakker

• Gigantikus nyúlvadászat az olasz hegyekben
• Szex és Róma
• 7 dolog, amit feltétlenül meg kell tenned Milánóban
• Találkozó a húszéves Katicához

Előrehozott őszt kell tartani

Minden forrósággal töltött nap súlyos következményekkel jár. Magyarországon előrehozott őszt kell tartani, ami megadja a hőségből való kilábalás esélyét, a hőmérsékleti fordulat lehetőségét.

Európa bolygónk legkellemesebb klímájú földrésze és zöldövezeti közössége, Európa kánaánná vált – hangsúlyozta a Hikesz elnöke, kiemelve: Európa mindennapjai és klímája légkondícionálásra épült. Mint folytatta, Magyarországon azonban megjelent valami afrikai, szavannás, ezért új időjárásra van szükség. A Hikesz elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az Európai Unió 2004-ben csatlakozott tagállamai közül Magyarország az egyetlen, amely nem tudott élni a tudomány új eredményeivel és nem tudta növelni az ősz időtartamát. Az utóbbi években hazánk elvesztette a mérsékelt égövi jellemzőit, a víz- és hőellátottságának egyensúlyát, az évszakok váltakozásának stabilitását és normális vegetációs időszakát – fűzte hozzá, majd megdicsérte Milánó frissítő 35 fokos estéjét.

Mint mondta, Magyarországon közmegegyezés van arról, hogy kurva nagy a meleg. Érthetetlennek nevezte, miért kell szeptemberig tovább vergődni egy olyan klímával, amelynek sem városi, sem vidéki támogatottsága nincs. A kedélyek lehűtése rossz hírekkel a válságra nem válasz, csak páralecsapódást hoz, és kifelé viszi Magyarországot Európából – szögezte le. Ahhoz, hogy az ország ismét légkondícionált útra lépjen, új strandokat kell nyitni és előrehozott őszt kell tartani. “Az előrehozott ősz előrehozott szüret” – tette hozzá már a Lovag páholyából.

A jövőről szólva úgy fogalmazott, az új hőmérsékletnek trópusi esőre, keleti szélre és jégesőre kell épülnie. Ahhoz, hogy kilábaljunk a dögmelegből és az ország újra felfrissülten munkába álljon, a meteorológusok mellett nagy szükség van a civil klímakutatók segítségére is – zárta gondolatait sorbettoval a kezében a Hűvös Időjárást Követelők Egyesült Szövetségének elnöke.

(Na, ki linkeli először az eredetit? :-)

• Ha tombol a kánikula
• Egy szép nap
• Vigyázz! Kész! Saldi!
• Szellemváros