Nézd meg térképen
Loading ...
Igazán nem panaszkodhatunk a viareggio-i kiruccanásunkra, röviddel megérkezés után sikerült belebotlanunk egy nagyszerű gyöngyszembe ott, ahol legkevésbé vártuk.
A Lido di Camaiore korzóról nyíló téren (ott ahol a móló kifut a tengerre) februárban éjjel szinte az egyetlen nyitva tartó éttermet kerülgettük egy ideig, mielőtt feladtuk és bemerészkedtünk. Kívülről kis épület, mindössze 5 asztalka, no meg a lehetetlen szívecskés dekoráció az ablakon nem volt túl hívogató.
csak 18 éven felülieknek
Fáztunk is, minden más zárva is volt … végül is, akár. Duzzogva. Egészen addig, amíg ki nem hozták az előételt és didergésből konstans nyögdécselésre nem váltottunk.
Kezdjük azzal, hogy a Bellavista fantasia előétel egy 4 fogásból, összesen 7 különböző fajta tengeri cuccosból álló felvonulás volt, ami után kénytelen voltam sétálni egyet, hogy legyen hely a főételnek.
Aztán folytassuk a azzal, hogy az általam nem annyira kedvelt pesce misto alla griglia, azaz grillezett hal vegyestál is kitett magáért, a tintahal nem vol keserűre égetve, a halak rendesen átsütve, nem szárazan, hanem omlósan prezentálódtak.
Igazából mindez elég lett volna a hűvös februári estén, de aztán kijött a számla, ami a milánói sznob társaságok kedvenc korzóján megtelepedő étteremhez képest visszafogott volt: 65 EUR 2-2 Baileys és Martini, 2-2 elő- és főételért cserébe.
Tudnivalók:
- Bellavista étterem, pizzéria, kávézó
- Cím Piazza Matteotti, Lido di Camaiore
- Tel.: 0584.619637
- Nyitva: minden nap, kivéve kedden (nyáron terasz)
- Árak: 10-15 EUR/fogás
- Menü: előétel, két első (tészta), választható második fogás, édesség, ital és kávé 35 EUR
Igazán öröm jó éttermet találni itt a digóknál.
Mondjuk aki szereti a tengeri kütyüket, gombákat, sajtokat, félig sült húsokat, grillezett zöldségeket és a rizst, mint első fogást (nem pedig köretet), annak nem is olyan nehéz. nekem viszont mindezeket leszámítva elég szűkös marad a romagnola-i étterem kínálat. marad a tagliatelle al ragú, meg a carne alla griglia (ben cotta).
Szóval ezen indokokból kiindulva, na meg mert szolnokon isteni a hong-fa büfé (ajánlom mindenkinek), elnéztünk a cerviai kínai étterembe. A kaja nem is volt rossz, mondjuk a biztos szecsuáni csirkére és a sült kacsára voksoltunk, gondolván, hogy azzal nagy gondok nem lehetnek. Nos még csak nem is hasonlított az eddig tapasztaltakhoz, de azért egész kellemes volt. Viszont élvezni már kevésbé tudtam az ott eltöltött perceket.
Minden azzal kezdődött, hogy ahogy megérkeztünk, nekem rögtön el kellett mennem wc-re, de le sem tettük a kabátokat, már jött is a kislány az étlapokkal. No jó, akkor rendeljünk előbb.
1) a kínai lány nem beszélt olaszul
2) oké akkor rákérdeztünk, hogy esetleg angolul, bólogatott, hogy az nagyon is rendben lesz
3) elkezdjük sorolni a rendelést (angolul)
4) a kislány az arcunkba hajaol azzal a tipikus olasz mondattal, hogy “EEEeeeeee????” -ezt bezzeg megtanulta :)
5) nagynehezen kézzel lábbal elmutogatjuk mit szeretnénk, nem variálunk, hozd úgy ahogy az étlapon van.
6) na mostmár tényleg meglátogatom a mosdót, mert kezdek új táncfigurákat produkálni az asztalnál ülve keresztbetett lábakkal.
Benyitok, ott egy nő, már a kézmosásnál tart. (szokásos előtér a mosdóban tükrökkel a kézmosó felett, papírkéztörlő, ezeréves burkolólap a földön és -asszem- két ajtó a wc-re nyílóan).
Kinyitom az ajtót -és bakker- ott van egy kbsztt lyuk a földön! Körbecsempézve! (a rutinosabb olaszban élőknek és sok discovery cannel doksifilmeken felnőtteknek nem jelenthet gondot kitalálni miről is van szó. a “turca”)! jesszus! na én viszont sosem találkoztam még ezzel a megoldással, nagyszüleimnél a pottyantós a kert mellett is ismerősebbnek tűnt, mint ez a helyzet. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy lennie kell egy gombnak valahol ami majd hidraulikusan kiemel valahonnan egy wc-csészét.. (igen, tudom, hülye ötlet volt).. S ebben a pillanatban a kézmosást befejező nő lekezd bíztatni, hogy menjek csak nyugodtan.. Néz rám, mint aki nem érti, hogy mit nem értek, én meg nézek rá, mint aki nem érti, hogy most mi van.
Egy kicsempézett lyuk a padlón.
…
Szépen hátrafordulva, magamban mérgelődve ültem vissza a helyemre (keresztbetett lábakkal, lábfejet rázkódtatva), hogy fénysebsséggel egyem meg a szecsuánit, menjek haza és áhítattal itatott könnyes arccal istenítsem az angol wc-nket.
Én tudom, hogy most ehhez a cikkhez sehogy sem jön ide ez a sztori, és talán kicsit zavarosra is sikerült, de have fun, nevessünk magunkon, mert más úgyis megteszi :D
BeregeLanka, azt hiszem ez a bejegyzés pont neked született! :-)
http://theitalianjob.hu/archives/2009/11/19/6-bejegyzes-a-wc-vilagnapra/