Milánó, 2009, október
- Olasz dolgokból sosem elég? Csak ugorj át Facebookra, iratkozz fel az RSS feedre, vagy kövess minket twitteren! -Milánó, 2009, október
- Olasz dolgokból sosem elég? Csak ugorj át Facebookra, iratkozz fel az RSS feedre, vagy kövess minket twitteren! -Copyright © 2012 the italian job, életöröm Olaszországban.
nanà, hogy àrak nèlkul :) mert az nem is fontos … egy bizonyos szint felett
a belvárosban tényleg kevés volt a felárazott bolt, biztos a nyakkendő is 1000 eurótól kezdődik ;)
Nagyon érdekesnek találtam a kirakat kúltúrát,
igaz nem Milánóban jártam, csak Rómában
a nagy divatcégek egyetlen terméket helyeztek el a kirakatban.
(akkor egyik utastársam egy inget és egy nyakkendőt 25 ezer forintért
vett Ármánitól pénztárcát 10 ezerért,1995-ben.)
Viszont az Uffici képtárban szerencsénkre tömegével voltak kiállítva
a szebbnél szebb ruhák.
fogadjunk, hogy az Uffici képtárban se rakták ki korrektül az árakat! ;-)
Árak nem lehettek, ott mint művészi alkotások voltak kiállítva.
…de értelek.-))
Persze az árak nélküli boltoknál már csak azok jobbak, ahová csak úgy mehetsz csak be, ha becsengetsz. Aztán majd valaki kinyitja neked az ajtót… Árakat persze nem szokás kirakni, aki a Montenapoleonén vásárol például, az tudja, mi mennyibe kerül, csak nem érdekli. A legszebb az, amikor ilyen helyen egyes férfiak gyűrűből kapásból két egyformát vesznek, leginkább nyáron. Hogy miért? Egyet a szeretőnek, egyet a feleségnek, aki éppen a gyerekekkel nyaral a tengerparton. Bevált módszer, majd’ leestem a székről, amikor hallottam…