Olaszországban él és virul a baloldali szellem. Figyelem, koncentráció, tempó és életerő, figyelem, koncentráció, tempó és életerő! Nem cheguevaras pólóban feszítő nyugdíjasok, hanem huszonévesek töltik meg a rendezvényeket. Vár a bár és a diszkont mulatozás.

A Demokrácia Fesztiválban az a jó, hogy olcsó a sör, jutányos a kaja és kimeríthetetlen gumimaci standok állnak mindenfelé. No meg van zene is, nem is akárhogyan. Mondjuk, a múltkor Genovában igencsak rálépett a tyúkszemünkre a Manu Chao koncert, de … figyelem, koncentráció!

Szóval, mielőtt kopogtatna az Amnesty International, tiszteljük meg a demokratikus értékeket. Volt ott halas sörsátor például, ahol 3fogásost vacsiztunk, hozzá bor és vidám társaság. Mondjuk nem volt annyira olcsó, mint az Arciban, ahol legutóbb piros keresztes italt ittunk, meg beléptünk a kommunista pártba is, mert … figyelem, koncentráció!

De ne veszítsük el a fonalat, tehát: hatalmas boldogság lett ebből a koncertből, mert megismertük a bandabardó nevű bandát. Volt minden, például kis Manifesto, ami alatt elegáns mozdulattal terítette be a fénytechnikust a plasztikkorsónyi sör (esküszöm bíró úr, nem én voltam):

Meg hatalmas vigyorral az arcunkon (lett sörünk megint) masíroztunk is hevesen, fel és alá, május elsejei úttörőként:

És, hogy persze beppeanna, mertmár ne maradjatok ki az igazi tombolós klasszikusból – figyelem, koncentráció, tempó és életerő! (türelmetleneknek 1:30ra ugrás, de hova siet?)

(Hevenyészett guglitranszlét angolosoknak.)

Valahogy így esett, hogy megesett, beleszerettünk a bandabardóba. Masírozunk, koncentrálunk és táncolunk, míg meg nem unjuk. Ha pedig elfáradtunk, majd elmeséljük, hogy mi történt Manu Chaoval, mit konspirál a föld alatt az Arci és hogy is volt, amikor 4 évvel ezelőtt az első olasz látogatásomon egy pincében kötöttem ki, ahol több volt a kommunista jelkép a falon, mint a Terror Házában. Addig is …ennyi! Csere! Jobbra át! Add át! Futólépés in-dulj!…Most!

[thumbnail credit: ilriccio]