Milánóban mindig süt a nap, mindenki rózsaszín felhők között járkál, egyszerűen itt minden tökéletes. Aki nem hiszi, az nézze meg a milánói panaszkórus videóját:

Mi-lá-nó no no no no

A te városodban van egy folyó, kellemes klíma,
Milánóban nincs.
A te városodban sok a zöld és a park,
Milánóban nincs
A te városodat dombok veszik körül
Milánót nem

Milánóban a városomról panaszkodom
És a földrajzot hibáztatom.

Mi-lá-nó, Mi-lá-nó….

Milánóban panaszkodom
És koszosnak érzem magam belül.
Milánóban az aszfaltról panaszkodom
És egy pillanat alatt megváltozom.
Milánóban agresszívebbnek érzem magam
És a taxisok ellen fordulok, a villamosok, az ecopass,
és azok ellen, akikre nem szavaztam, a hideg és szél ellen.
Nyáron hőség és szúnyogok,
Pedig Milánó valaha tenger volt.
Csak a köd, csak a köd jut nekünk,
De ma már az sem a régi.

Milánóban mindenki rohan.
Vannak utak, csak nem a bicikliseknek.
A lámpánál autók magányos vezetőkkel.
Ha megállsz a sárgánál, az életedet kockáztatod.
Csúcsidőben a körgyűrűn túlcsordul a forgalom
És ha rendőr is van, akkor meg duplán.
A belvárosban a lakóknak lefoglalt helyek miatt,
Kénytelen vagyok két sorba parkolni.

Az anfiteátrum a via Padován, ami olyan sokba került,
Felújították de sosem adták át,
Mert már mindenki csak az Expo-ra gondol.

Azt mondják válság van, aztán megveszik az Iphone-t,
Azt mondják válság van, aztán Cortinába hívnak egy hétvégére.

A teraszom egyszer fél méter, s ha süt a nap kiülök annak az egyik felére,
Mert a másik felén a szemetet tartom.
Esztétikai okokból tilos az erkélyre teregetni,
De ez nem is érdekel különösképpen,
Ha teregetni akarok, úgyis mindig elered az eső.
Már belenyugodtam.

Milánóban mindenkit csak a
Kiállítások, bulik és aperitivok érdekelnek.
Ha nem Porsche-ból szállsz ki,
A csajok meg se látnak, ha metróval érkezel.
Milánóban éjszaka nincs metro csak rengeteg prosti.

“Tömegközlekedést akarunk éjszaka is!”
“Nem értem, miért kell munka után is dolgoznom!”
“Egyik nap megoldottam a sudokut amíg a dugóban álltam a viale Certosa-n!”
“Este biztonságosabb tömegközlekedést akarunk!”
“Milánóban Ecopass-szal tisztább a levegő!”
“A mellettem álló kórustag nem tud énekelni!”

Csekkel fizetem a taxit,
Vissza akarjuk kapni a fából készült villamosokat.
A félelem száma 90 amikor a 90-es vonalán utazol,
De mit érdekli ez ATM-et!

Babysitterrel születsz,
S a házvezetőnő nevel fel.
40 évesen szeretőd van,
60 évesen meg ápolónőd,
Aki hozzádmegy feleségül, mert „igazán” szeret.

Ma Milánó egyik fele sznob,
A másik fele szmog.
Ezért meg kell, hogy mondjuk,
Akármennyire is akar ez a kórus panaszkodni,
Milánó nem egy énekelni való város.

A fenti projekt egyébként a világ több városát is felölelő megmozdulás része. Amiből természetesen Budapest sem maradhatott ki, 2007 júniusában készítették el a magyar panasznótát:

Az eredeti ötlet egyébként egy finn párostól, Tellervo Kalleinen és Oliver Kochta-Kalleinen-től származik. Tiszeteletükre nézzétek meg a helsinki panaszkórus videóját is, ők láthatóan kicsit komolyabban vették a dolgot: