Nem éppen önzetlen szándékból elkövetett cikkünk arról, hogy mi minden hiányzik Olaszországban a magyar konyha alapanyagaiból, úgy tűnik másokban is felébresztette a hon(ét)vágyat és így nagyszerű téma kerekedett az e heti blogkarneválra.

Hamburger írásából kiderül, honnan is érkezik Németországba az igazi magyaros paprika, és miért nem kell egy jó kis kolbászért a szomszédba menni. Megtudhatjuk, hogy mi az a Quark és hogy miért érdemes nem készpénznek venni, ha német termékre azt íják, hogy “magyaros”.

Subdimension összegyűjtötte, hogy mi az ami van, és az ami nincs és milyen termékekért kell az Eurodell üzletláncot vagy a kínai cukrászokat felkeresni. Kiderül, hogy Új-Zélandon majdnem minden fenékig tejfel, de nem repül könnyedén az ember szájába a sültliba.

Manka elégedett a sorsával Kanadában, hiszen ott még ungherische meggybefőttet is találni. Aki nem dolgozik, ne is egyék, maga ugrik neki kovászos uborkát csinálni. Hála a kelet európai kivándorlóknak szinte semmiben nincs hiány, kivéve persze a túrórudit és azt a valamit, ami körül leginkább forognak a gondolatai.

Csilla négy és fél év után felbecsülhetetlen kincsre lelt Belgiumban, s miután kifosztotta a boltot, olyan vacsorát rittyentett a népes családnak, hogy mind a hatvan ujjukat megnyalták utána.

Ha pedig arra lennétek kíváncsiak, hogy mire vágyakoznak az olaszok a magyar konyhából egy kiadós budapesti gasztrotúra után, és szeretnétek tudni, hogy mit takar a “pizza fritta”, akkor látogassatok el a “kelbimbó blogra”, amit e.ke ajánl szíves figyelmetekbe. (Olasz nyelvtudás hiánya nem akadály,  a képek magukért beszélnek.)

 photo credit: jaime.silva