Loading ...
Tartozok még egy bemutatkozó bejegyzéssel (nem csak én, hanem az összes új társszerző a TIJ-en:-) és egy tegnapelőtt felvetett téma fejtegetésének elkezdésével is, amely az otthon maradó, illetve dolgózó nők szerepével kapcsolatos Olaszországban.
Én ezt a két témát összevonnám, mert úgyis bemutatkozásom része lenne az „otthon vagyok, nem dolgozom” fejezet. Persze azért nem csak ebből áll a bemutatkozásom, úgyhogy az is még következik.
Pár éve, amikor még reggel a volt cégem budapesti irodájában videókonferencián ültem, délután pedig már Prágában interjúztattam, nem nagyon tudtam elképzelni hogy milyen az élet az „otthoni négy fal között”. Most pedig, hogy van egy csodaszép kislányom, főzni tanulok, van időm tulipánokat ültetni és észrevenni hogy kikötődött a cipőfűzőm, bizony nehezen tudom magam visszarepíteni a melós időszakba még gondolati síkon is.
Komplex téma, vagyis nem a téma, hanem maga a téma megélése. Megvan a maga kettőssége. Néha iszonyatosan hiányzik a dolgozó nő élet, felvenni reggel a kiskosztümöt a szabadidő helyett, beülni a kocsiba és meginni a termoszból a kávét araszolgatva a rakparton, ebédelni a kollegákkal, megvívni a harcot a magam igazáért, újra rendes fizetést kapni a gyed helyett, és így tovább.
Aztán ha mélyebben belegondolok, intem magam mondván: „használd ki ezt az időszakot, ki tudja meddig tarthat, most ennek van az ideje, úgy éld meg, hogy később boldogan gondolj vissza rá”. Szerencsére pont erre az időszakra esett a lakásunk berendezése, a kertépítés, és bizony Lara kisasszony is jócskán lefoglalja az időm és energiám. Most már elég nagy ahhoz hogy meséljünk, rajzolgassunk, színezzünk, dekoráljuk az ablaküveget, és ott vannak a plussz melók, mint a szétszórt fél kiló tészta összeszedése és a kiszedett edények visszapakolása a szekrénybe. Most viszont, hogy jön a tavasz, kifejezetten szerencsésnek érzem magam „munkanélküliként”, mert a mi részünk amilyen rosszul élhető télen, legalább annyira klassz nyáron! A nyáriszünet nem bánom hogy hosszú lesz, és nem sokat fogok gondolni a volt irodai munkámra.
De térjünk rá Olaszországra, vagyis hogy miben más a háztartásbeli asszonyok szerepe illetve helyzete itt, mint Magyarországon. Nos, már maga a „tgyás, gyed és gyes” itteni rendszere merőben más. Van egy pár hónapos kötelező része a mindenkori fizetés – azt hiszem – egészével, aztán egy választható rész, ami a rendes fizetés töredéke csak. Egy biztos, a nők sokkal előbb sietnek vissza a munkahelyre mint Magyarországon, márcsak azért is mert a rendszer erre készteti őket. Általában „part-time”-ra mennek vissza, és a bébit egészen korán már beadják „asilo-nido”-ba, vagy otthon hagyják a nagymamákkal és/vagy nagypapákkal. Nagyon sok esetben ez szombatra is érvényes, hiszen sokaknak itt Olaszországban nem szabad a szombat. Iskolát is választani lehet ennek megfelelően, aszerint hogy szombaton is járjon a gyermek vagy sem. „Asilo-nido”-t viszont még nem láttam szombati nyitvatartással.
Ami nekem nagyon tetszik mindezek mellett, hogy mindenki siet haza ebédidőben, hogy a család együtt költhesse el az ebédet. Ennek nagyon nagy jelentősége van, hiszen a család intézménye mint olyan sok családnál „szent és sérthetetlen”, a rohanó hétköznapokban legalább a közös étkezéseket pontosan betartják.
photo credit: mirimcfly
jó amit írtál és bizony, ki kell használni az itthon eltöltött időt. aztán ha ez letelik, akkor meg meló megint, ha nem is ezerrel. Az ebéd de jó is lenne családilag, csak hát ezt itthon megoldani lehetetlenség, ha vannak még olyan munkahelyek, ahol nem is jár az ebédidő vagy be van építve, elosztva az egész napi munkaidőben
..huuù,hat en nem vagyok biztos ebben az eredeti fizuval kozel azonos osszegben…nekem ugy remlik(tapasztalat hianyaban csak a masokera hivatkozva ;-) ),hogy 6 honapig ugy 80 %,aztan meg 3-ig leredukalodik,csak 30%….aztan…..nincs aztan…irany a munka,vagy “haztartasbelikent” nulla-t jovedelmezel :-(…!!!……remelem,nem irkaszoltam nagy bugyutasagot a szazalekokkal(vagy akkor meg minek is oktondiskodom,ugye!?)……de,majd a benfentesebbek kibontakoznak ez ugyben :-)!?!
Igen, egeszen pontosan 5 honapra jàr a fizetès 80%-a (ami ugy oszlik meg, h szules elott 2 honap, utana pedig 3 honap) majd meg 6-8 honapig lehet 30%-ot kerni (de csak az alkalmazottaknak, a contratto a progetto meg egyebekre csak 3 honapra jàr a 30 %). Ezutan meg szbadsagokat lehet halmozottan kivenni, de ha nagyon ugyes vagy sem tudsz a gyerek 10-11 honapos koranal tovabb otthon maradni. Ezek utan donthetsz, h otthagyod az allast vagy pedig visszamesz dolgozni. Ami a part time-ot illeti, sokan vàlasztanàk, ha lehetne, de sajnos olyan szerencsèsek mint pl èn, kevesen vagyunk, marmint akiknek a munkaadòja is egyetert a part time-al. Amikor Magyaro-on mesèltem, h miert is adtam be a gyerekeimet 10 honaposan bolcsibe, mindenki csak a gonosz mamàt làtta bennem, pedig en emiatt annak idejen valoszinu tobbet sìrtam munkàba menet, mint a gyerkòcòk a bolcsiben. Persze szerencsesnek tartom magam, h felvettèk òket az asilo nido comunale-ba (fèlreèrtès ne essèk, attòl, h comunale, egyàltalàn nem olcso, mert 8-16 oraig havi 280-300 euro-rol van szo) es kèt pici gyerek (4 es 1 èvesek) mellett dolgozni is tudok, miutàn egy fizetèsbòl nem lehet megèlni.
Engem nagyon meglepett, mikor megtudtam, hogy milyen kevéssé támogatják itt, a családközpontú Olaszországban a gyerekvállalást. Bizony időben és anyagilag is nagyon nehéz megoldani. Ráadásul ezek a bölcsik meg óvodák igencsak limitált nyitvatartással rendelkeznek. Szóval akinek nincs nagyszülő, család, aki besegítsen, az az óvoda mellé még fogadhat egy baby-sittert is (vagy részmunkaidő, ha a munkáltató is úgy akarja).
Nos, én ezért húzom-halasztom a munka kérdést… Bár én tényleg szeretek dolgozni járni, viszont mivel hál’Istennek megtehetem, mégis itthon maradok, mert annak ellenére hogy Lara lassan fél éve elkezdte már az ovit, többet van itthon mint odabent, mert ÁLLANDÓAN beteg :-(((. Lehet hogy most szüneteltetni is kell hosszabb ideig, hiába imádja! Segítségem nincs :-(, a baby sitter kérdést meg még korainak tartom (lehet hogy csak kifogás???, merthogy Laraval nem könnyű egész nap összezárva, de elengedni sem nagyon tudom. Az ovi 3 év fél óráját is még mindig megszenvedem :-(. )… A legáltalánosabb amit errefelé hallok a part-time visszatérés, és az ovi illetve nagyszülői segítség! Errefelé elég sok part-time-ban visszatérős ismerősöm van szerencsére úgy látszik rugalmasabbak a munkaadók :-). Milánóban sokkal inkább hallottam panaszkodni az anyukákat :-(.
A sògornom (Calabria-ban) nagyon hamar visszament dolgozni,8 òràban,nehogy elveszìtse a munkahelyèt.Hò vègèn viszont a teljes fizetèsèt àt kell adja a baby-sitternek.
@Zsu: Ez komoly? Olyan sok idot tolt a gyerek a bebiszitterrel? V. tulajdonkeppen az egesz napot?
@Zsu: ez azért valahol nagyon szomorú, merthogy akkor már miért nem adatik meg az anyukának, hogy ő maga nevelje fel a gyermekét?! Hát igen, a válasz költői volt, örül az ember lánya ha van munkahelye, így mindenáron megbecsüli azt. Én mondjuk más helyzetben vagyok, nekem nincs itt Olaszországban bejelentett munkahelyem ahová visszavárnának. így könnyen tologatom a munkakérdést ;-)
This site is like a clsoasrom, except I don’t hate it. lol
tessèk ????
@Zsu: èn ilyen àron azèrt nem mentem volna vissza dolgozni, fòleg nem 8 òràban.
de akkor nem no” a nyugdìjalap ès TB- nagyon sokan csinàljàk ìgy
Bàr ki tudja…ugyanakkor megèrtem, hogy meg akarja tartani a munkahelyèt, fòleg Calabriaban nem olyan kònnyù màsikat talàlni (mondjuk manapsag sehol nem az…). Amikor oviba fog màr jàrni, akkor viszont màr nem lesz ilyen nagy kòltsèg…
@Kinga: amìg ìrogattam, megelòztèl…mindenesetre az biztos, h nehèz dòntès (fèlig-meddìg èn is hasonlò idòszakot èlek)
èn a 2. gyerekkel szerencsès voltam- az 5 hò kotelezo” utàn(80% fizetès) a fèrjem(alkalmazott) maradt otthon eloszor 6 hòig-30% fizu-utàna az oviig ùgynevezett “aspettativa” stàtuszban(-fizu nèlkul, de a munkahely fenntartja az àllàsàt)
ìgy csak az ovi jott..
/az elso” ment bo:lcsibe, ott betegeskedett-de az ovibòl màr nem hiànyzott sose)
Igen,ezt a farmuci helyzetet mar tobbbesetben hallottam,vagyis,hogy a “kismami” visszament dologzni,viszont egyeb segitseg hianyaban baby-sitterre volt karhoztatva…es igy az o havi fizujat szepen atpasszolta a sitternek…csakhat egy ido utan a szomoru felismeres,hogy igy ott van ahol a”part szakad”ekonomikusan,meg egyebkent…,s raadasul a baby-t mas nevelgeti fel!!!
@CsillaM: igen, màs neveli “fel”, ami azèrt persze nem teljesen igaz (szerencsère…), de azt hiszem, h aki a munka mellett dont, az sem azert mert szivesebben megy dolgozni, hanem mert a csalàdnak meg is kell valamibòl èlnie ès persze az ember fòleg a gyerek miatt gùrizik, nemde? E’n csak egy precaria vagyok, 6 honapos contratto a progetto-val (ez viszont mar 8 ève ugyanott….), de mègis iszonyù nagy felelòtlensègnek tartanàm otthagyni az àllàsomat, hàt mèg egy alkalmazottnak! Szerintem minden tòrtènetnek megvan a maga igaza, nem lehet àltalànossàgban beszèlni, elìtèlni sem lehet senkit sem azert mert otthagyta a munkahelyet sem azert mert visszament dolgozni.
Igen,minden tortènetnek megvan a maga igaza.A sògornom megtehetnè,hogy nem dolgozik,de szerintem ezzel tartja èletben a fuggetlensègèt(szìve joga).Azèrt kozben o is ràjott,hogy korai volt a gyereket,alig tobb,mint fèl èvesen a baby-sitterre hagyni,mert egy ido utàn,hiàba volt jelen,a fia akkor is a tata-t akarta.Ha nem tudnàm hàny èv vàrakozàs ès teràpia elozte meg a gyermek szuletèsèt……hàt ez egy sztori.’En viszont mindig is ùgy kèpzeltem,hogy amìg tehetem/tehetjuk itthon maradok vele.’En vàlasztottam,mert megtehettem,O vàlaszthatott volna màskèpp,mert megteheti.
Aaaaa,dehogy,nincs itt “itelkezes” senki felett…csak mint letezo tenyeket,eleteket emlegetunk fel….mindannyiunk a sajat eletet terelgeti,igazgatja(probalja)… az altala,az adott helyzetben “legmegfelelobbnek” gondolt mederben…..tobb-kevesebb sikerrel…!?….en csak azt tartom faramucinak,hogy dolgozol(altalanossagban beszelve),mert ugyebar az 1 db fizu nem megelhetes,de a keresetedtol egyazegyben megszabadulsz a sittertartas miatt…..akkkor(mint azt tobben is valasztottak)inkabb otthon,hiszen bevetellel igy sem szamolhatsz hovegen…persze,ez csak azon extrem esetekben,ha valoban hult helye marad a fizunak…!!!
@Zsu: én azért megértem a sógornődet is, hogy a szabadságát fenntartva visszament dolgozni, mert egy nőnek azért valljuk be az is nagyon fontos, hogy jól érezze magát a bőrében. Ehhez pedig hozzátartozik ez a fajta szabadság. Viszont azért a helyében mégiscsak később mentem volna vissza, itélkezés nélkül, csak a helyzeteket nézve jobbról-balról… Itt gondolok arra, hogy azért nem könnyű megélni a munkáját imádó dolgozó nőből a háztartásbeli melegítős asszony szerepébe való hirtelen átesést, még akkor sem ha az ember készült már rá és várta. Az megint más kérdés, hogy az idő elteltével megszokja, és elkezdi élvezni az “otthonkodást”, és a végén már vissza sem nagyon vágyik a rohanó életbe :-).
Csak addìg kell àtpasszolni a fizetest egy az egyben amìg oviba nem kerul, hiszen az màr majdhogynem ingyenes. Persze akkor is kell vki segitseg, ha teljes munkaidoben dolgozik az anya.
@kriwi: meg mondjuk tòbbèves otthonlèt utàn lehet, h a munkaadòk sem olyan munkaeròre vagynak aki sokaig otthon volt…èn 1 èvet hagytam ki mindket gyerekemnèl, amikor visszamentem minden “kinaiul” volt…es szivesen maradtam volna mèg en is otthon.
Nem tudtam,hova beszurni….szoval,Kriwi,te ugye Ancona kornyeken eldegelsz….nalatok hanyadan foldrengesileg,valami remegett feletek is…bar azert ti csak feljebb!???
Trója vírus támadások és földrengés után itt vagyok megint.
@CsillaM: igen, nálunk is eléggé érezni lehetett. Borzalmas érzés, mintha a talaj a szó szoros értelmében csúszott volna ki alólunk, bár Acquila tőlünk kb 200 km, és az ott történtekhez képes amit itt lehetett érezni az semmiség. Nagyon megviseltek minket az ott történtek, mélységes együttérzésünk mindazoknak akik arrafelé vannak!
Én is aggódtam, úgyhogy örülök, hogy megvagy…
Én egyszer éreztem földrengést(kicsi volt), de bizony bemenekültem az asztal alá :(
..hat,igen…no commment…..a mediak mar epp elegge megtettek a maguket…csak ismet tulestek a lonak annak a bizonyos oldalara…neha,sajnos,nyomakodo modon is…..persze,mindazon tul,abszolut nagyraertekelendo a nazionalista osszefogas,kar,hogy CSAK ilyen esemeny kovetkezteben :-(!!!?
@mimke: drága vagy! Szerencsére nálunk a trója sokkal nagyobb kárt okozott mint a földrengés, ez utóbbi csak ijedtséget! Ma éjjel is éreztem egy kicsit, merthogy még mindig mozog!
@CsillaM: teljesen 1etértek! Ez igaz sajnos családokra is errefelé a tapasztalatok szerint! Csak akkor találják meg 1mást, ha baj van. De akkor nagyon!