Loading ...
Bizony az olasz-magyar párkapcsolat nem minidg fenékig tejföl. Olvassátok H. megpróbáltatásait.
“Álljon itten tanulságul az én szívemnek nagy fájdalma. Adva van egy magyar, konyhaművészetben igen lelkes, kísérletező és szorgalmas menyecske. És adva van egy olasz, pontosabban szardíniai (nem mindegy kérem) fiatalember a maga megrögzött táplálkozási szokásaival, az itáliai és főleg mór benyomás jegyeit viselő évezredes konyhaművészettel, és egészségmániával!
Tudni kell, hogy nálunk a családban még 30 év után is okot ad a szüleim között a veszekedésre, ha valami nem “jól sül el” a konyhában. Ebből én arra a következtetésre jutottam, hogy minél magasabb fokra fejlesztem főzési tudományomat, annál nagyon sikerrel hódítom majd meg a férfiszíveket. És ez eddig be is vált. Mindeddig! Mikoris tavaly nyáron egy fapados járattal berepült az életembe az én drága olasz kedvesem. És amikor úgy kanalazta az én nagymamámtól örökölt recept alapján készített gombapörköltömet, mint a fogolytáborosok a menzát, akkor éreztem, hogy az ő szívéhez az út elkerüli a gyomrát… de nagyon.
Beszélgetéseinkből kiderült, hogy őt az evés nem igazán foglalja le, és nagyjából mindegy neki, hogy mikor, mit, és mennyit eszik. A lényeg, hogy ne terhelje le nagyon, és ne legyen túl egészségtelen. Na de kérem szépen, ez azért felháborító. Én mindig is irigykedve tekintettem azokra, akiknek nem játszanak fő szerepet az életükben a kulináris élvezetek. Hogy finoman fogalmazzak születésem óta súlyomat illetően kihívásokkal küszködök. Csak egy kicsit, de azt folyamatosan. Ha olyat hallok, hogy sült libacombok, vagy rántott csirke, elgyengülök, nem is szégyellem. De be kell lássuk, ezzel nem mindenki van így. Van aki rezignáltan személi az étteremben az étlapot, majd rábök valamire, tökmindegy alapon. Én már az étteremben ebédelés lehetőségétől is lázbajövök. Gondolom nem véletlen, hogy ezzel a jóemberrel hozott össze az élet.
Szép óvatosan azért tovább próbálkoztam, mivel volt némi képem arról, hogy mi az ami magyar specialitás, nagyon finom, és Olaszországban nem lehet kapni, illetve nem ismerik. Több szerencsétlen próbálkozásomból, csak néhányat sorolnék fel. A kolbászt csak megszagolta, és kijelentette, hogy a füstöltet nem nagyon eszi, árt az egészségnek. És különben is gyanús piros színe van, miért kell ebbe ételfesték? Mondtam, hogy az nálunk jófajta piros paprika. Semmi reakció. A rakott krumpli sajnos már a megfőzött tojások számánál megbukott. Amikor meglátta ugyanis, hogy 12 darab tojás sorakozik szépen megpucolva szeletelésre készen, megkérdezte, hogy meg akarom-e ölni? A túró rudi, életem nagy szerelme a következők miatt vérzett el. Mai napig nem tudom hogy sikerült, de kifogtunk egy olyan szállítmányt, ami sajnos romlott volt. Ez abban merült ki, hogy a túró rudakra úgy került rá a csokimáz, hogy a rudak előtte már egy kicsit meg voltak penészedve. Én jó előre felkészítettem, hogy ez biztos ízleni fog neki, nekem gyerekkorom óta kedvencem, arról nem beszélve, hogy 15 évig laktunk Mátészalkán, ahol a Túró Rudit gyártják. És akkor jött ez a penészes dolog, ebben valami sors kezének kellett lenni, mert velem se előtte, se utána soha ilyen nem történt, mondanom sem kell, az én kedvemet ez az eset nem vette el a továbbiaktól.
Tegnap este csináltam marhapörköltet galuskával, én szaggattam deszkáról, aranyos finom, remegős galuskákat. Láttam, hogy ízlik neki, de semmi különös. Szegénykém egész éjjel sóhajtozott és itta az ásványvizet, mászkált fel alá, én meg majdnem elsüllyedtem szégyenemben. Úgy döntöttem, hogy magam és leendő családunk érdekében át fogok térni a mediterrán konyhára, és csak ünnepnapokon, vagy ritka alkalmakkor fogok készíteni jó kis gyomormegfekvős magyar finomságokat. Hiába, másak a szokásaink, és jól van ez így. Javára szolgáljon, hogy mindent megeszik a mit készítek, és soha nem kritizálja a főztömet. De amikor megkérdezem, hogy mit szeretne enni, ilyen válaszok jönnek. Hát ma rizst. Jó jó, de mivel, hát csak úgy rizst. Sült krumplit. OK, mivel? Hát mondjuk egy főt tojást megennék hozzá. Bang elájulok. Második megérkezése alkalmával készítettem vasárnap rántott húst, petrezselymes újkrumplival, tejfölös uborkasalátával ahogy kell. Megette, de utána ha jól láttam két napig nem evett semmit, csak reggel egy tejeskávét.
Amit viszont személyes sikerként éltem meg, az a tejföl. Első ittlétekor nemes egyszerűséggel rárajzolt egy halálfejet csontokkal a dobozra fekete alkoholos filccel, és ráírta, hogy danger. Majd szép nyugodtan visszarakta a helyére a szegény megrémült félliteres alföldis tejfölösdobozt. Mivel én tényleg alföldi vagyok és a lecsót is tejfölösen eszem, így azért lassan megbarátkozott vele. És ha az övébe nem teszek tejfölt, akkor külön kéri. Anyukám töltött káposztájától el volt varázsolva, úgy remegtem az örömtől, hogy csak na, a rétesért és a palacsintáért pedig egyszerűen rajong. És van valami, ami magyar, és le tudom venni vele a lábáról bármikor, a fasírt. Úgyhogy még nincs minden remény veszve! Feltétlen beszámolok még a további fejleményekről!”
- Olasz dolgokból sosem elég? Csak ugorj át Facebookra, iratkozz fel az RSS feedre, vagy kövess minket twitteren! -
hàt- o”szinte rèszvètem- ha ez ìgy kezdo”dik-ebbo”l kèso:bb mi lesz????- a legszerènyebb fantàziàmat is felu:lmùlja….jobb nem bele gondolni- gondolod, kèso”bb megvàltozik???
/Kutyàbòl nem lesz szalonna- Il lupo perde il pelo ma non il vizio- nem tudom hogy lehet egyuttèlni hosszùtàvon egy nem “kulinàris”ssàgot kedevelo”vel…de èn speciel nyàron Sardegna-n nyaraltam- nagyon finom, vàltozatos a konyha -az “egèszsègtelen” Porchetta-val egyutt- a pàrod lehet individuàlisan patito del Salutarismo…..:-)))
mert szeretik a Cucina Genuina-t… de nem szàmoljàk a tojàsokat….
@H.: én már odáig jutottam, hogy a szomszéd nénihez járok mediterrán konyha leckéket venni :-). A párom megeszi a magyarosan készített húsokat, stb, sőt azt mondta, hogy Mo-on jobban készítik el a húsokat mint itt Olaszo-ban, de utána ő is csak forgolódik éjszaka, és a wc-re jár :-( A tejfölt, a Túrórudit és a füstölt dolgokat látni sem bírja, és ez nem vicc, tényleg látszik az arcán a rémült ellenkezés! Azért a pörkölt a kedvence marad, készítek is vasárnaponként, és a levesekkel lehet levenni a lábáról, mert azok itt nincsenek (a minestra-n kívül)! Egy kis titkot tanultam meg: ha az olaj és a hagyma mellé egy kis vizet teszel mielőtt elkezded pirítani, akkor nem fájdul meg tőle a stomaco delicato :-)!
Az èn fèrjem elòzò èletèben magyar lehetett, mert mindent megkòstol ès àltalàban mindent jòìzùen meg is eszik, emèsztèsi problèmàk nèlkùl. Mondhatni, h abban az èvi 1-2 hètben amikor Magyaro-on vagyunk akkor “ha lùd legyen kòvèr” elven minden egeszseges es àrtalmasat megeszik megiszik….itt is vegyes konyhàn èlùnk, bàr azèrt dominàlnak az olasz kajàk. A hùsok szerinte is jobbak nàlunk, mind alapanyagra mind elkèszìtèsre.
Az en eletuttarsam is mindent (bendo)bekebelez…miiiiindent…csak a makos,dios,grizes(szoval,”edes”) tesztaval nem szimpatizal…no,meg a “zseles” kocsonyaval,annak mar a latvanya is “megdermeszti” ;-)!!!
En is eloszeretettel magyarosan kotyvasztgatok,foleg,ha a vasarnapi,csaladi,kozos tomeggyomros etkezes nalunk zajlik…nana,hogy oregbitem(vagyis,kiserletezem)a magyar kulinariat…..eddig eleg pozitiv tulelesi arannyal..eddig…aztan,hogy a jovoben protestal-e majd a gyomruk,meg az mediterran “metabolizmusuk” :-)…!!!??
Amikor az “olasz családom” (azaz, akiknél au-pairkedtem) meglátogatott, boldogan prezentáltam Apukám híres hortobágyi húsos palacsintáját. Amint megkóstolta az olasz apuka, így kiáltott fel: “Hiszen ez húsos cannelloni!”
@kinga.: hát a kezdődik az már két éve tart, de ez engem nem rémít meg, sőt…. mindössze azt látom, hogy mennyire meghatározó a környezet ahol az embr nevelkedik, és bármennyire is sajnálatos, de élen járunk a népbetegségekben, én személy szerint ezért főként az étkezési szokásainkat okolom. Párom apukája majd 90 éves, makkegészséges, fut szalad, mint a fiatalok, autót vezet, és egész nap kint dolgozik a gazdaságban. Nekem ez inkább követendő példa, mint elutasítani való:) és eszem ágában sincs megváltoztatni! mindig találunk valam közös megoldást, és ez a lényeg
@kriwi.: majd külön kérem a segítségedet recept ügyben, mert nekem sajnos nincs kitől tanulnom olaszul főzni, de jó neked…
csak azèrt ìrtam, mert imàdok fozni ès leredukàlnom ilyen egyszeru de nagyon egèzsèges ètrendre kicsit frusztràlt maradnèk, foleg, ha kritizàlnànak is…( nem kètlem, 90 èvig is el lehet èlni egèszsèges èletmòd mellett) de pàrom anyukàja is 80 èves az idèn, vezet, tàncolni jàr , szeretoje van -ès imàdja a jò konyhànkat…minden vasàrnap nàlunk van az ebèd, de hètkozben is leadok nèha egy kis kostolòt, ha olyasmit fozok, amit szeret,
mi is vegyes konyhàn èlunk- de az olasz fantàzia kimerìthetetlen
Ez lenne a hosszú élet titka? Párom nagymamája 87 éves, biciklizik, kártyázni jár az idősek klubjába, nemrég még bálba járt vállpántos miniruhában és éppen a második szeretőjét élte túl. Már készül a tengerpartra idén is :-).
Hát én egyre jobban azt hiszem, hogy nagyon is lehet benne valami… mondja apárom, ha az orvos azt mondja az apukájának, a rutin kontrollon, hogy ez vagy az ártalmas, akkor nem is eszik, iszok olyat többet… mondja a fiának is, hogy igyad csak a kávét, egyed csak a cukrot fiam:)
azért vannak átfedések nálunk is,próbálok becsempészni mindig egy kis magyar, több kevesebb sikerrel, ide csak a nagy kudarcaimat zokogtam el….a párom részéről őszinte a megdöbbenés, hogy jééé, mások ezt máshogy csinálják, mint mi
ami engem illet azt veszem észre, hogy a sok szénhidrát hússal kombinálva nagyon elálmosít, lusta és lassú leszek tőle, ellenben, ha több gyümölcsöt salátát zöldséget eszem, több erőm marad nap végére… de egy jó csülök pékné módra nem elcserélhető a salátás akármivel még most sem… nem mindig ezt eszem, de egyszer-egyszer
ja, és túljárok ám az eszén néha néha:) mondja, hogy a fokhagymát nem nagyon szereti, szerintem fasírtot a nélkül nem érdemes csinálni… kérdeztem tőle, hogy ízlett, válasz, hú isteni volt, mondom pedig volt benne fokhagyma,5 gerezd! hú tényleg,nem is rossz így… szóval nem rettenek le azért mindentől amit mond… a kacsahúsra is azt mondta, hogy nem szereti, mikor kész lett, kettőt is megevett, de nem kerítettem nagy feneket neki, hogy helló, ma olyat főzök, amire azt mondtad, hogy nem szereted
szóval nem reménytelen a helyzetem,nem adom fel
u.i.: én mindenkinek azt szoktam mondani, amikor mondja,h ogy ezt vagy azt nem szeret, hogy még biztosan nem ettél finoman elkészített mittudoménmicsodát, csak azért nem szereted
úgyhogy erősen prés alá vettem a drágámat, majd meglátjuk mi változik:) szurkoljatok!!
ismeros dolgok ezek nalunk is.. :-) vagy inkabb :-( az en parom is megeszi amit fozok, de latom rajta, h nem szivesen.. ill. nincs tole elajulva. egyedul a porkolt, de csak marhahusbol, amit szeret, de koret nelkul, lehetoleg salataval.(zoldsalata, olajjal, nem am jokis uborkasalata.. ). sem az edessegek, sem a palacsinta, sem a rantott husok, sem a csirkepaprikas, sem a levesek, rakott krumpli, rakott hus, toltott kaposzta, semmi… es igy fozni sem jo, hogy nem “ajulnak el” tole, h orakat pepecseltel a kajaval.. ha ez kell neki, tessek. van estere tonhalfile grillezve salataval, vagy hus salataval. vagy hejaban fott krumpli orataval. vagy kis adag spagetti vongole. penne paradicsomszosszal. desszertnek friss gyumolcs. nemhiaba vagyok 6 honapja 55 helyett 49 kg…fozok magyarorszagon az otthonmaradt csaladnak, akik megnyaljak az osszes ujjukat utana. ez van. ja, es a kisfiamnak, akit igyekszem a magyaros kajara is raszoktatni.. :-)
ez jò!!!
A paprikás csirke eddig minden olasz ismerősnek bejött, próbáld ki. Rizzsel tálalva és tejföl nélkül természetesen :)
én a szerencsések között vagyok… zömével imádja -csak az én esti, déli “édes tésztás” étkezésemmel nincs kibékülve… lásd: mákostészta, vagy lekváros, vagy gombócok… mondja is: édeset estére? vagy ebédre? vagy tésztára? Mamma mia! :-)))
itt Olaszo.-ban felesben visszük a konyhát…50-50% magyar-olasz… s imádjuk… ráadásul az anyjának már recepteket kell fordítanom – legutóbb a lencsefőzelékét, mert a miénk piú saporíto szerinte…
a másik dolog ami érdekelne hogy más párja is csinál úgy hogy amikor nálunk pogácsa van ő egyből szalámit tesz rá vagy amit talál felvágottat a hűtőben s azzal eszi….. :-))))
A lencsével egyetértünk, de pogácsáról még így nem hallottunk – hacsak nem a nagy verziót nézzük, mert azt tényleg lehet sajttal, vajjal is, még ha nem is szokásunk.
igen-a pogàcsa magàban nàlunk se megy-ès az èdes tèszta pàromnàl:orrore..
de a gyerekeim szerencsère a nagyinàl otthon megszerettèk ès a gnocchi-t meg kell kèrdeznem, hogy prèzlivel-cukorral vagy raguval òhajtjàk ebèdre…
..igen az edestesztakat fentebb mar en is fejtegettem….detto u.a. a reakcio..sot,ha vargabelest(az ugyebar makos/dios/turos teszta tolteleku) utok nyelbe,vagok sutobe…no,ott is van enyhe “eszrevetel” a teszta-elrejtozkodes ellenere,de azert csak lecsuszik…..egyes kivetellel …eletuttars komplikalt noverkeje,habar mar epp megkostolgatasra nyitotta a szajat,amint megtudta a belevalokat el is eresztette a vargabeles szeletket,mondvan..neeem,nem,ez neki biztos nem lehet inyere….az “olaszsagara” hivatkozvan…marmint,hogy ok nem birjak ossszeegyeztetni a teszta izet az edes beutessel:- o…..mahhhhh….Dio buono!!!!!
az tiszta sor hogy sütéskor teszünk rá -ki-ki amit szeret: sajt, tojássárgája, vaj, szezámmag stb. de a nagy Ő-m a kész sült pogit, amikor eszi már nyúl is a hűtőbe a kolbászért, szeletel s majd együtt eszi…(általában magyar csípős paprikás kolbász a zsánere..)
a haverjaival tartott “magyar ” napon is sütöttem 3 tepsi pogit, vitte a kobászt és a borocskát…. s így ették… :-))) őrület…
na, nálunk fordítva van, magyar lány, (vagyok én), magyar fiú, Angliában, (ami, mint tudjuk nem a konyhájáról híres, sőt…) a fiú imádja a hasát, engem totál nem érdekel a főzés, csak azért eszem, mert muszáj:)
Aki nem szereti a kolbaszt nem igazi pasi!!! Barmilyen nemzetisegu is legyen :)
En mindig 3 kg kolbasszal megrakva jovok Olaszo.ba, a parom azt mondja, hogy mellettem a kolbasz is sokat nyom a latba abban, hogy jovore BP-re koltozunk! :D
1 jo tanacs: foleg histis nazionalista olasznak sose csinalj tesztat! Hisztizni es cseszegetni fog csak! :D
Kedves Anna, 100%ban egyetértek veled ami a tésztafőzést illeti :) a párom addig idegesített a tésztafőzéssel amíg be nem szereztem egy főzőórát :)))) egyébként eléggé irigy vagyok, így 7 év után én is szívesen hazamennék már, de legalábbis el Milánóból.
:-))