WARNING! A címmel ellentétben ez nem egy shopping tour guide – pedig már majdnem azt hittétek ;-) és persze itt is a SALDI közepén járunk. Továbbá nem is egy „Roma by Night” típusú bejegyzés, és minden valósággal kapcsolatba hozható szereplő vagy részlet csakis a köztudottan vak, szerencsétlen (tudom, ma már ezt úgy illik, hogy hendikeppes) Véletlen műve.

Benvenuti/Welcome/Isten hozott mindenkit egy teljesen szubjektív és remélem picit különleges short programban. Szeretnék megosztani néhány részletet arról, milyen szépségek vannak Rómában, és miután már láttatok peep showt, gondoltam lépjünk szintet.

Kinek ajánlom? Mindenkinek, aki nyitott a vad kalandokra, pl. van mersze kettőt jobbra lépni, mégha az útikönyv nem is úgy írja.

Mikor? Mindegy, de legjobb ha már egy letudott kötelező program után (megint egy korcsolyás terminus, biztos a hidegtől van :-)

Miért? Mert ez a város nem egy Leonardo Da Vinci festmény, hanem egy Michelangelo Buonarrotti szobor. Nem egy színes képeslap, hanem sok hang- illat- ízélmény. Róma él, lélegzik és körülvesz ha hagyod. Egy festménynél mindig kívülálló maradsz, a szobor lehetőséget ad, hogy része légy a történetének. Lehet, csak az én mániám, de szeretem megérinteni a régi köveket, a házak falát, a szobrokat – van ebben valami különleges perverzió, ha belegondolok némelyik már hány száz és ezer éves…

Reggel

Kezdjük korán, mondjuk egy szép parkban. A reggelit jó, ha már a Piazza di Spagnán vagy a Popolon megejtjük, attól függ, honnan közelítjük meg a Villa Borghesét. Miután megnéztük a kacsákat a tavon, az irányt a Galleria Borghese vesszük. 8.30-kor nyitnak reggel, de csak előzetes foglalás esetén fognak beengedni. Jegyekről és a foglalásról itt.

Mivel ez egy short program, nem fogok arról értekezni, hogy Róma talán legcsodásabb múzeumában vagyunk, azért is kezdtünk korán, hogy legyen idő mindenre azoknak, akik úgy érzik maradnának (na és ki nem?). Aki nem, annak a lélegzetelállító Proserpina elrablása így is kötelező, merthogy első állomásunk.

Cérész istennő (római nevekkel dolgozunk) lányát Plútó rabolja el, hogy feleségévé és az alvilág úrnőjévé tegye. Bernini műve meghatározó élmény, olyan kb hogy az ember azt mondja – na ilyen nincs…

Délben

Amint kiérve a múzeumból magunkhoz térünk a sok szépségből, elmegyünk ebédelni. Az étterem, amit Katica leírt egy korábbi római látogatásával kapcsolatban, a közelben lesz.

A következő állomásunk a via XX. Settembre 17, ahol korának legellentmondásosabb alkotása kapott helyet, és még Dan Brown Angyalok és démonok c könyve is említést tesz róla. (Apropó – tudtátok, hogy van ilyen, hogy Angyalok és démonok tour? )

Bernini az egyik római kardinálistól kapott megbízást, hogy elkészítse a családi (temetkezési) kápolnát a Santa Maria della Vittoria templomban. Munkájának része a Szent Teréz extázisa, melyről már korában többféle értelmezés látott napvilágot. Bernini nem titkoltan, Szent Teréz vallomásából kiindulva alkotta meg a szoborcsoportot, melyben a Szent egy angyalt említ, aki tűzhegyű lándzsáját a szívébe meríti, s ő a fájdalomtól csak nyög(décsel)ni tud. Ugyanakkor a fájdalom édes és a Szent nem akarja, hogy elmúljon, s amikor az angyal mégis kihúzza a lándzsát (sic!), csak valami nagy szeretet marad benne Isten iránt…

Nna. Akkor az orgazmus eme szemléletes leírása után, szenteljük figyelmünket a 3,5 méter magas márványszobornak, Szent Teréz arcának és az egész együttes kifejező erejének.

(A templom nyitvatartása: reggel 7-től délig, majd délután 15.30-tól 19.00 óráig.)

Séta

Tovább a via Barberinin megyünk, nem csak azért mert lejtős, hanem mert útba ejtjük a Trevi kutat, mert miért ne. A Trevinél lehet fagyizni és/vagy forró csokit inni, időjárástól függően. Valamint ne hagyjuk ki a pólós bácsit, akinek a sarkon van üzlete, és 5-10 euróért szuper Rómás pólókat lehet beszerezni.

Innen már csak egy ugrás a Piazza Venezia, ahol a Haza Oltárát azért ejtük útba, hogy egy eddig méltatlanul elhanyagolt részletét most alaposabban megfigyeljük. A hat ideát, értékét megjelenítő szoborcsoport közül az Áldozatkészség Leonardo Bistolfi munkája.

Innen egy 1,5 kilométeres séta következik következő állomásunkig. A Bocca della Veritá felé kanyarodunk, elhaladunk a Teatro Marcello mellett és átmegyünk a folyó túlpartjára, méghozzá az Isola Tiberinán keresztül.

Este

Megérkeztünk a méltán népszerű Trastevere negyedbe, ahol a nap utolsó szexuális indíttatású műemlékét nézzük meg. A via Anicia végén, pontosabban a piazza San Francesco d’Assisin találjuk A San Francesco a Ripa templomot, ide 19.00 óráig be is mehetünk.

Egy Bernini szobrot találunk (már meg sem lepődtök), az alkotás La Beata Ludovica Albertoni munkacímen fut.

Nem is nehéz felfedezni a párhuzamot a halálos ágyán az istenivel spirituális egybekelést átélő Ludovica és a korábban látott Szent Teréz között.

E szép nap végén megérdemlünk egy jó vacsorát! Itt a Trasteveren nincs is nagyon értelme ajánlgatni, bármit ki lehet próbálni, általában bejön.

Én, ha elvesztettem volna a fogadást, Ambyt és Katicát a Cave canem-be vittem volna, ami a via San Francesco a Ripa végén van, tehát kb 50 méterre a templomtól. (Piazza San Calisto).

Kiálts Szatírt!

A szabadprogramban merjünk bevállalósak lenni és felkutatni például a Szatírok lelőhelyeit (vagy lehet éppen Faunnak is nevezni őket), szobrokat, szökőkutakat, stb.

Mondjuk nekem pl. ő nagyon tetszik…

Kár, hogy nem Rómában van…

És íme az útvonal is:
Visualizzazione ingrandita della mappa