Szeretek Olaszországban élni. Nem mondom, hogy ne lennék honvágyas típus, persze, időről-időre rámjön a hazamehetnék, az erős vágy hogy az utcán a magyar nyelvet halljam, vagy hogy végre egy jóízűt beszélgessek az anyanyelvemen olyan valakivel, aki fél szavakból is megért. Ilyenkor mindig főzök egy jó babgulyást, kenyeret sütök, és felhívom egy barátom vagy barátnőm egy kiadós beszélgetés erejéig.

Karácsony tájékán mindez sokkal nehezebbnek tűnik, nem segít a babgulyás, sem a telefonbeszélgetések, csak egy megoldás van: haza kell menni feltöltődni! Idén sajnos csak egy hétig elvezhetjük az édes otthont, hiszen ha a család olasz-magyar határokat ölel fel, kompromisszumokat kell kötni. Karácsony ott, Szilveszter itt!

A Karácsonyra való lázas készülődés itt is folyik, az emberek szívben-lélekben várják az ünnepeket aszerint, hogy kinek mit jelent és mi tartozik hozzá az ünnepléshez. A gyerekek már Babbo Natale-ról beszélgetnek, és a Befana-t emlegetik, a felnőttek felkeresik rég nem látott ismerőseiket, barátaikat, fényáradatba úsztatják házaikat és udvaraikat, feldíszítik a főtéri nagyfenyőt és az utcákat, karácsonyi hangulatban pompáztatják az ablakokat, az üzletekben panettone és prosecco és a többi jellegzetes karácsonyi finomságok kerülnek a kosarakba, a tévében folyik a Telethon-os jótékonyság.

Látszólag minden tökéletes, kis családommal mi is készülődünk. Laranak mutatom az újdonságokat, magyarázom a miérteket, a családtagok az eddiginél is közelebb érzik magukat egymáshoz. Nekem mégis hiányzik valami. Valami, ami az én ünnepemet igazi ünneppé teszi, és a várakozást igazi várakozássá. Ma reggel ráébredtem minden egyes hiányzó részletre, megfogalmaztam őket, és megfogadtam, hogy jövőre – ha nem is lehetséges az eredeti formában, de „idehozom” a december 6-i Mikulást hogy tömje tele a kitisztított csizmákat, a Luca napi szokásokat, a nagypapámmal együtt készített karácsonyfa díszeket, amelyek már ki tudja, talán nincsenek is meg, a mézeskalács sütést, a szaloncukor készítést, a betlehemesek kopogtatását az ajtón, a karácsonyi dalok éneklését, az adventi gyertya gyújtását. Mindezt azért, hogy az ünnep teljessé és sajátossá váljon, és úgy tudjam megélni, hogy igazán adni tudjak a szeretteimnek, mert hiszem hogy az „apróságok”, amelyek emlékeid részei és már legbelül hozzád tartoznak, igazi értékhordozóként szeretetet közvetítenek.

Boldog Karácsonyt mindenkinek!
photo credit: Tearsandrain