Loading ...
Ha az ember külföldön él, akkor a névnap többé-kevésbé elveszti jelentőségét, sőt idővel el is felejtkezünk róla. Nemcsak másokéról – ami ugye könnyű, hiszen a naptárakban nincsenek jelölve, sőt a virág- és bóvliárusok sem emlékeztetnek minket a közelgő népszerűbb névnapokra a kirakatokban -, hanem a sajátunkról is.
Pedig a névnap nem egy rossz találmány. Míg az ember születésnapjáról csak a család és a közelebbi barátai vesznek tudomást, addig a neve napján özönlenek a jókívánságok, és még a ritkán látott barátoktól, ismerősöktől is befut egy-egy telefon vagy e-mail. Jó érzés évente egyszer kicsit a középpontban lenni és ráeszmélni, hogy bizony rengeteg ember van, aki gondol ránk és azt kívánja, hogy boldogok, egészségesek legyünk.
Én szívesen gondolok vissza azokra az időkre, amikor igazi (nem elektronikus és nem zenés, nem animált) képeslapokat küldözgettünk egymásnak. Az sem került sokba. Ami igazán értékessé tette, az a ráfordított idő és a fáradozás, hogy megvegyük, megírjuk (a saját kis kezünkkel, tintával – esetleg valami különleges színű tollal, hogy igazán ünnepi legyen) és postára adjuk, mindezt lehetőleg úgy, hogy az ünnepeltnek pont a neve napján érkezzen és ne egy-két nappal előbb vagy később.
Aztán ott voltak az aprócska kis ajándékok, egy tábla csoki, egy szál virág, egy kép. Nem számítottunk soha nagy ajándékra, sőt az sem volt probléma, ha a jókívánság mellé csak két puszit kaptunk. Mert ez nem az az ünnep, amikor az számít, hogy ki mekkora és mennyi ajándékot kap. (Nem mondom, hogy nem sült el időnként kellemetlenül. Mint például, amikor 21 éves koromban az egyik nem fiatal, csöppet sem sármos és nem is közeli kolléga beállított hozzám az irodába egy csokor vörös rózsával névnapomon. És persze éppen abban a pillanatban, amikor jelen volt Amby is még éppen csak bimbódzó kapcsolatunk kezdetén.) Mégis jó volt adni és kapni.
Idén először jutottam oda, hogy elfelejtkeztem a saját névnapomról. Talán éppen ezért, különösen jól esett, amikor Amby közölte, hogy akkor este elmegyünk valahova és boldog névnapot kívánt. Már az esti programra várakozástól egész nap jókedvem volt. Aztán befutott néhány e-mail és telefonhívás otthonról, amik végül egész nap mosolyogva tartottak.
Nem akarom elveszteni a névnapom! Azt akarom, hogy november 25-én engem ünnepeljenek!
- Olasz dolgokból sosem elég? Csak ugorj át Facebookra, iratkozz fel az RSS feedre, vagy kövess minket twitteren! -
Ne engedd elveszni!!!
Én puszit küldök és sok boldogságot kívánok!!!!
csatlakozom! Boldogsàgot!
az enyèmet itt nem tudnàm elfelejteni, mert szerencsère mindenki èszben tartja a csalàdban :)
viszont megesett màr, hogy az anyòsom nèvnapjàt (Maria) simàn lekèstuk ;)
köszönöm, köszönöm :-)
@Rozi: pusszantások neked is! :-*
Millió puszi, barátságos vállonveregetés és egy virtuális virágcsokor névnapod alkalmából!
Tényleg, tegnap volt!
Utólag is minden szépet!
Pedig nekem itt figyel az asztalon (valahol a kupac alján) a magyar naptáram…
Katica! Nagyon sok boldog névnapot kívánok, erőben és egészségben, még ha megkésve is. Igaz, itt Olaszországban könnyen elfelejtődik, ne hagyjuk! Jó hogy írtál róla :-)!
Nagyon boldog névnapot Katica! Auguroni!
Én is nagyon boldog névnapot kívánok! És ne hagyd elveszni!
sok-sok boldogságot!!! :-)))
Nagyon boldog névnapot! :)
Boldog neved napját, utólag is!÷)
Tényleg hiányoznak azok a képeslapok. Manapság mindenki leszokott róla.
Sőt! Emlékeztek még a levelezőlapokra? Szerintem már azt sem lehet kapni.
@pazzo: lehet kapni levelezőlapot, én vettem, amikor otthon voltam a nyáron. És a képeslapoknak is nagy rajongója vagyok, azért postcrossingolok (elég beteges, de hát ez van, old fashioned típus vagyok). Küldeni és kapni is öröm :) :)
Nagyon Boldog Névnapot és sok-sok boldogságot és szeretetet kívánok Neked Katica!!! Tudom, hogy kicsit megkésve, de annál nagyobb szeretettel!
Katica!
ha már így szóba hoztad:)
mivel jóból is megárt a sok: következő névnapodig némi boldogságot, s minden jót kívánok!
Nagyon szépen köszönöm! Ugyan nem az volt a célom ezzel a bejegyzéssel, hogy minél több jókívánságot kicsikarjak, de mégis annyira nagyon jól esik, hogy ennyien ennyi szépet kívántok nekem! Ölelés mindenkinek :-)
No,akkor Santa Caterina(merthogy itt olaszfoldon minden nevhez egy “szent” van rendelve a neves kalendariumban:-)!)..szoval,legy megemlekezve,VIVAT,VIAT…;-)!!!…olaszeknel a nevnap nem olyan “hordereju”mint magyarhonban….ezt az elejen sajnalgattam is,mert nem hogy azt se tudtak mi fan terem az enyem,miutan figyelemfelhivas megtortent,ev evevutan egyertelmuen feledesbe merulget….szoval,mar fel se feszem,hogy eletuttars is naprapontosan elfelejti,hat meg a csalad…en a magyar koszongeteseket vagom zsebre elkerulve igy a megemlekezes-absztinenciat ;-)!!!
Katicanak sok boldogsagot! Az en Andreamat igenis fel fogom koszonteni Andras napon, meg ha nagyot nez is. Kicsit onzo szandekok vezerelnek, mert Melinda nap is itt van a nyakunkon es en sem szeretnem, ha elfelejtene. Persze Santa Melinda plane nincs az olasz naptarakban, minden amivel buszkelkedhetek egy alma “markanev”, de az is valami. Legalabb az osszes csaladtagja kapasbol megjegyezte a nevemet.
Egy szo mint szaz: jo dolog a nevnapozas es en sem hagyom feledesbe merulni.( Mivel ez lesz az elso kozos unneples, jo lesz idoben a fejekbe vesni. Remelem inkabb tobb-, mint kevesebb sikerrel )
Jovore meglatjuk!