Loading ...
Michael Ende A végtelen történet-je annyi idős mint én. Egyszerűen zseniális könyv: izgalmas történet, érdekes és jól megírt karakterek és mindezek mellett az életre tanít anélkül, hogy ezt észrevennénk. Életemben négyszer olvastam el, és minden alkalommal valami újat mondott nekem.
Először úgy 6-7 éves korom körül olvastam, vagyis pontosabban anyukám olvasta hangosan, miközben én bebújtam mellé a takaró alá. A könyv már akkor teljesen elvarázsolt. Igaz, akkoriban a mindenféle mesealakok, manók, sziklaevők, versenycsigák, tudós törpék és természetesen a gyöngyház-fehér szerencsesárkány ragadta meg oly nagyon a fantáziámat. (Azóta is van valami különös vonzalmam a sárkányok iránt). Akkor megtanultam, hogy milyen fontos a barátság, és a bátorság az életben.
Aztán pár év múlva már magam olvastam el. Akkor elgondolkodtatott Morla* a magányról és az öregségről. Elhatároztam: én sosem leszek magányos. És attól kezdve jó és hasznos ember akartam lenni. Olyan aki megmenti egész Fantáziát*. Éreztem ugyan, hogy valami mégsem stimmelt ezzel a megmentősdivel, de tipikus tinédzserként túlságosan dacos és önző voltam, hogy felismerjem miért bukik bele majdnem Bux Barnabás Boldizsár is*. (Pontosan azért önző és dacos.)
Húszévesen került ismét a kezembe A végtelen törénet. Kíváncsi voltam, hogy vajon felnőtt fejjel is szeretni fogom-e. Végül nemcsak, hogy szerettem, de ugyanúgy elvarászolt mint gyerekkoromban. Ugyanúgy féltem, sírtam és örültem. És megtanultam, hogy nem tudjuk mindig irányítani a dolgokat körlöttünk, időnként csak hagyni kell, hogy megtörténjenek velünk. És ez így van jól. Azt is megtanultam, hogyha van egy jól meghatározott célunk, akkor mindig adódnakolyan lehetőségek (“szerencse”), amely közelebb visz hozzá, nekünk csak meg kell ragadnunk ezeket. Cél nélkül azonban csak kóválygunk. És ugyankkor a Déli Jósda* harmadik kapuja megtanított, el kell fogadnunk a helyzetünket ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni. Ha görcsösen akarunk megváltoztatni valamit, akkor az csakazért sem fog változni, ha viszont elfogadjuk olyannak, amilyen, önmagától fog változni.
És most, harmincévesen ismét eljött az ideje A végtelen történetnek. Legnagyobb meglepetésemre már megint előállt valamivel, amit eddig nem vettem benne észre. A meglepetés ezúttal Az Ezer Ajtó Templomával* kezdődött. Ezen keresztül bárhova eljuthasz, csak pontosan kell tudnod, hogy hova akarsz menni. Mindig újabb és újabb, más és más ajtók és kapuk között kell választani, és csak akkor jutsz végül ki az útvesztőből, amikor teljesen világossá válik számodra, hogy mit is akarsz elérni. Aztán a könyv második része alapjában véve csak arról szól (nem is értem, hogy ez eddig miért nem túnt fel), hogy az ember hogyan határozza meg és ismerheti fel céljait és kívánságait. Arról, hogy milyen következményei és buktatói lehetnek rosszul megfogalmazott, vagy téves feltételezésinken alapuló kívánságainknak. (Már nem tudom, hol hallottam és kitől, de rögtön ez ugrott be: “Vigyázz, hogy mit kívánsz, mert még megvalósulhat!”)
Valószínúleg nem utoljára olvastam A végtelen történetet, és kíváncsian várom, hogy vajon legközelebb milyen elgondolkodni valóval rukkol nekem elő. Úgy képzelem, hogy akkor már lesz(nek) gyerekü(ei)nk. Lehet, hogy szülői tanácsokkal lát majd el? Ki tudja, legyen inkább meglepetés ;-)
Neked van ilyen könyved, ami ennyire meghatározó az életedben?
…
*a nevek és elnevezések eltérhetnek a hivatalos magyar fordítástól, ugyanis a második két alkalommal az angol verziót olvastam (a magyar kiadású könyv azonban sokkal szebb, inkább azt ajánlom)
Ui1: A végtelen történet film változatának nincs sok köze a könyvhöz. Egyszer megnéztem, többet nem fogom.
Ui2: És ha valaki azon gondolkozna, hogy mivel lepjen meg karácsonyra, névnapomra stb, akkor közlöm, hogy nagyon szeretném Michael Ende-től a Momo-t magyarul vagy angolul :-)
- Olasz dolgokból sosem elég? Csak ugorj át Facebookra, iratkozz fel az RSS feedre, vagy kövess minket twitteren! -
Elöször a Tüskevár, aztán Mórától az Aranykoporsó, majd a Momo, a Legyek ura, A vásott kölykök és az 1984. Ha jól emlékszem pont ebben a sorrendben.
1. Jókai Mór: Az aranyember
2. Frances Mayes: Napsütötte Toszkána
3. Minden könyv, ami Rembrandtról szól
El kéne ezt is olvasnom megint…
Ilyen sokszor újraolvasós nekem Szilvási Lajos – Egymás szemében volt. Olvastam fiatalabban, mint a szereplők, aztán annyi idősen, aztán felnőtt fejjel. Mindig más, mindig jó.
a mester ès margerita…. Bulgakov, valamint az egèsz orosz irodalom is nagyon szèp… nekem ez a konyv olaszul is bejott :)
@Krónikás, ZZita, ujlakas, Nelly: és miért ezek a könyvek? ezek miért mások számotokra, mint a többi könyv?
Katica! Imádom Rembrandtot, csodálom a tehetségét (magam is festegetek néha) és az életét is, annyi mindent megélt és olyan gyönyörű dolgokat festett. A Napsütötte Toszkána c. könyv egy amerikai házaspárról szól, akik Toszkánában vettek házat, elmeséli, hogy újították fel, milyen tájakon jártak, milyen ételeket ettek és mindezt úgy, hogy teljesen beleélem magam és persze arra is tanít egyúttal, hogy ne add fel az álmaidat. Az aranyember meg gyerekkori kedvenc:)! Nekem egy könyvben fontos, hogy bele tudjam magam élni a “főhős” helyzetébe. Sokat olvasok egyébként, elég nehéz volt kiemelni egy párat:)!
köszi, ZZita! na, igy már kezd éredkes lenni :-) és mik ki nem derülnek rólad! ;-)
Nekem Az öreg halász és a tenger..Mindig annyira kirepít a gondjaim közül, hogy utána képes vagyok külső szemlélőként nézni magamat..Annyira elvarázsol, hogy szinte érzem a tenger illatát és hallom a szelet..
Sok újraolvasós könyv van nekem..De lehet, A végtelen történetet is be kéne venni. A film az katasztrófális volt, ezért is történhetett, hogy 26 éves koromig nem is olvastam..Akkor is csak azért, mert neked annhyira tetszett…
Katica:)! Persze ez a festegetés nem megy úgy, mint Rembrandtnak :) :)! A végtelen történetet még nem olvastam, de nagyon tetszik, ahogy leírtad, szerintem megszerzem és elolvasom :)!
A filmről csak homályos emlékeim vannak, kb annyi, hogy hogy nézett ki a sárkány :)
A könyv nekem is nagyon meghatározó élmény volt, én talán kétszer olvastam eddig, de mindenképp sort fogok keríteni még rá.
Gyerekkorom sokat olvasott és kedvenc könyve az Egri csillagok volt. Ötödikes voltam, mikor először olvastam, utána kb majdnem minden évben megint. Annyival magával ragadó, izgalmas, szívszorító. Egy kis igazság a sok igazságtalanság közt. tudniilik akkoriban nagyon fel voltam háborodva, hogy hogy lehettek anno, a török háborúk idején annyira balfékek a magyarok, na meg aztán később is, hiszen olyan jól lehetett látni, mit kellett volna máshogy csinálni. Persze könnyű okosnak lenni, amikor már csak történelemkönyvből olvassa az ember, hogy mi történt. (egyébbiránt sokszor még ma is fel vagyok, nem csak a többszázéves botorságok, hanem a közelebbik miatt is)
későbbi meghatározó történetem E. A. Poe Seherezádé ezerkettedik meséje. ezt már felnőtt fejjel, valamikor 19 évesen olvastam először, egymás után asszem mindjárt kétszer. Annyira fantasztikus, ahogy Poe a természet kölünlegességeit és a kor vívmányait csodalényekként mutatja be (például a gőzmozdony, mint szenet zabáló hatalmas vasparipa). Mindig azt juttatja eszembe, mikor az egyik barátom fantasít mesélt úgy, hogy valójában sci-fi volt.
Ez tanított meg arra, hogy az, hogy hogyan fogjuk fel a dolgokat, minek látjuk őket, csak és kizárólag tőlünk függ. Egy űrhajó lehet egy űrhajó, de egy mágikus domb vagy szörny is…
azután asimov is ott van, tőle az acélbarlangok/gyilkosság az űrvárosban (mind a két címen kiadásra került) az, amit nagyon sokszor olvastam. Asimov sci-fi detektívregényei lenyűgözőek, ahogy végig tudja vezetni rajta az olvasót, ahogy szinte bizonyosak vagyunk, hogy mi lesz a megoldás, ami már-már kiábrándít, mikor jön egy csavar, és a végeredményen (ami utólag teljesen logikus és nem is értjük miért nem láttuk) mi magunk is meglepődünk.
Ő inkább csak azt mutatta meg nekem, hogyan kell igazán jó történetet írni.
Hogy miért ez? Jó kérdés. Egy fiatal párról szól, kettőjük naplója alapján rajzolódik ki a történet, és hogy mennyire el tudják rontani a dolgokat az emberek avval, hogy nem beszélik ki és meg, ami történik. Félinfók, sejtések. Nagyon bele tudtam élni magam a lány szerepébe. Sajnos :)
@kisvirag: naggyon jó! na, így kell kedvet csinálni nekem egy, kettő, három könyvhöz!
A Végtelen történet nekem is nagyon. Ez is nagyon fontos rész szerintem:
“- Egyébként – fűzte hozzá a sárkány – a nevem Fuhur.
- Jól van, Fuhur – mondta Atráskó – de amíg itt beszélgetünk, letelik az a kevés időnk is, ami még hátravan. Tennem kell valamit. De mit?
- Szerencsésnek kell lenned – válaszolta Fuhur -, mi mást tehetnél?”
De a legfontosabb könyvek listáján nálam mindenképp ott van Mark Helprin Téli meséje is. Ismeri valaki?
Jan Kerouac : Gázos bébi
Sok mindent olvastam előtte és azóta, ami talán értékesebb és biztosan sok olyat is, ami csípőből felülmúlja, de ez újra és újra magával ragad.
Eddig azt hiszem, ötször.
A Végtelen Történetet én is nagyon szeretem, ráadásul az egyik legkedvesebb ajándék, amit valaha kaptam. Az Egymás Szemébennel is hasonlóan vagyok, amikor először olvastam, a párkapcsolat mint egy távoli, romantikus idill élt bennem, később már összevethettem a saját tapasztalataimmal is…teljesen más volt, de ugyanolyan jó.
Jujj, és a Tüskevár, meg Orwell… :) Mind – mind nagyon jó.
:D Olvasni jó.
A 14 és 3/4 éves Adrian Mole titkos naplója.
De a Végtelen történet is csodálatos. A film meg szar.
Nahát, az Egymás szemében-re pont valamelyik nap gondoltam! Hogy újraolvasom :)
Lehet hogy az iró már tudta amikor megírta könyvét, hogy az olvasó mindig vissza-visszaveszi kezébe ezt a könyvet, és ezért is adta azt a címet hogy A véget nem érő történet..?!
Én imádom Hrabal írásait, a stílusát, ahogy keveredik műveiben az önirónia az öntudatossággal. A Foghíjak a kedvencem, hihetetlen őszinteséggel írja le legbelsőbb énjét, ahogy gondolkodik és szembenéz a “tökéletlen” önmagával. És mindezt olyan “viccesen”, könnyedén teszi, hogy magával ragadja az olvasót. Legalábbis engem mindig. Azért is áll közel hozzám, mert kicsit magamat látom benne, ahogy a személyiségében lakozó kettősségről leplezetlenül vall. Szívből ajánlom mindenkinek.
Én is osztom azt a véleményt, hogy az anyanyelven való olvasásnak párja nincs. Valahogy mindig többet ad egy mű ha valaki a saját nyelvén olvassa, még akkor is ha nincsenek nyelvi és nyelvtani korlátok, érzelmi síkon verhetetlen! Lehet hogy azért van így mert világ életemben az anyanyelvem használtam a nap nagyobb részében, és szavakhoz, kifejezésekhez így több érzelmi motívum kötődik. Kiváncsi lennék hogy van ez olyan valakivel, aki nem az anyanyelvét használja már régóta túlnyomórészt.
hm, úgy látom, be kell szereznem az Egymás szemében-t…
@hedgie: hát a cím alapján biztos kezembe se venném…Miért ajánlod a Gázos bébi-t? Tudod, az eredeti címét?
@kriwi: Én leginkább az eredeti nyelven szeretem olvasni a könyveket, de hát ez eléggé korlátos (magyar, angol, és most már olasz, ha nem túl irodalmi ;-). A végtelen történet esetében azonban ez nem játszik, mivel ugye eredetileg németül íródott…
Katica, akkor most a bővebb magyarázat, remélem van időtök :)
A Tüskevár azért, mert akárhányszor olvasom, nem csak a gyermekkorom tér vissza, de a rohanó életben elvesztett ártatlanság, tisztaság. Újra és újra ráébreszt arra, hogy azt, amit fontosnak tartok éppen, azt túlértékelem. Ráébreszt a természet szépségére, hogy megálljak az autópályán és megcsodáljam a naplementét, vagy hogy óráknak tűnő percekig figyeljem az állatokat. A példakép számomra Matula, a természetből fakadó bölcsessége, amit az én városi életemmel csak akkor találok meg, amikor kimegyek a természet keblére.
Móra Ferenc Aranykoporsóját azért szeretem, mert ennek a könyvnek köszönhetem az írást. Ha nem lett volna Aranykoporsó, akkor később nem lett volna meghatározó könyv a Vásott kölykök se. Az Aranykoporsó hatására kezdtem bele első regényembe, aminek még mindig az első fejezet első képénél tartok, és amit szinte minden este “újraírok”.
Minden alkalommal, amikor rohanok valahova, és a távolva meredve próbálom az utat rövidebbnek látni (de nem megy), mindig az Utcaseprő jut eszembe a Momotól. Hogy kis lépésekben haladva gyorsabban célhoz érek, mintha egyszerre akarnék végezni az egésszel. Olyan dolog ez, amire engem rendszeresen emlékeztetni kell.
A legyek ura arra emlékezteet, hogy mennyire nehéz megőrizni a civilizált, kultúrált, emberi énünket a túlélésért folytatott harcban. És amilyen az emberi természet, nem kell ehhez lakatlan szigeten a szó szerinti életben maradásért küzdeni, nyugodtan levetíthetjük szűkebb környezetünkre. Embernek maradni, az elveinkhez hűnek maradni a cél, hogy holnap reggel is bele tudjak nézni a tükörbe.
A vásott kölyköket az Aranykoporsónál említettem. Az utóbbi indított el arra, hogy “játszak” (bővebb magyarázat a Vásott kölykökben), míg az előbbi megértette velem, hogy ezzel nem vagyok egyedül, hogy nem vagyok csodabogár és ráébresztett arra, hogy a még ez az ártatlan játék is szenvedéllyé válhat. Azt hiszem számomra a Vásott kölykök volt a “kapudrog”, neki köszönhetem a szerepjátékot is.
1984: 90-es évek eleje, gimnázium, Bonanza Banzai. Volt valami abban az időkben, a Depeche Mode-ban, a depresszióban, a Bonanza koncertekben. Igy találtam rá a 84-re, ami megbélyegzett. Szavakba foglalni nehéz, de akárhányszor guglizok, eszembe jut :).
Végülis a fent felsorolt okok miatt olvasom időről idpre vissza az Illúziókat és a Mennyei próféciákat is (mely utóbbinak nincs köze valláshoz). A Mennyei próféciákról, azt hiszem, írtam egy külön posztot is, hogy miért határozza meg az életemet – szinte folyamatosan – az elmúlt 3 évben.
@Katica: hát igen, minden könyv úgy az igazán eredeti. Én megvettem A gyűrűk ura trilógiát annak idején angolul, és belebuktam :-(
Én még kisiskolásként kaptam mindeféle iskolai versenyeken jutalomkönyveket,ezek közül a számomra legkedvesebbek,amiket minden évben(sőt,van,hogy sűrűbben) elolvasok,az Szabó Magda Álarcosbálja és Exupéry Kis hercege.Mindkettőt rongyosra olvastam már,s mindig mond minkét könyv újat.Pedig már van vagy 25 éve,hogy megkaptam őket:-)
Oh de jó kis könyvlistát tudok összeállítani a kommentekből Laranak :-) Lassan már elkezdhetem felolvasni neki A Kis herceg-et, utána az Álarcosbál-t, és utána nemsokkal jöhet is A végtelen történet. Kellemeset a hasznossal ;-)
@Krónikás: kár, hogy nem látod, ahogy itt tapsolgatok örömömben! Nagyon köszi. És igen, a Mennyei prófécia. Az nekem is meghatározó könyv életemben!
@Snowqueen: Az Álarcosbált még nem olvastam. A Kis Herceget viszont én is kívülről fújom :-)
@Kriwi: Azért azt én is várom már, hogy megoszthassam ezeket az olvasmányokat a gyerekeimmel. Soha nem fogom elfelejteni, ahogy anyukám először olvasta nekem A végtelen történetet :-)
Olyan jó, hogy ennyi könyvbarát ember van, sajnos egyre kevesebb emberrel találkozok, aki szeretné őket. Úgyhogy Katica köszi, hogy írtál egy ilyen bejegyzést :)! És annyi jó könyvajánlót kaptam most:)! Hurrá :)!
@Kriwi: Tündér Lalát se hagyd ki akkor már :-)
ott a pont, ujlakas! :-)
Katica,mindenképp olvasd el,meg a Születésnapot is (szintén Szabó Magda),nem fogsz csalódni!Nagyon jó könyvek,mind gyermekek,mind gyermeki lelkű felnőttek számára.
Huu, tényleg, a Tündér Lala! Istenem mennyire szeretem azt is! Viszont ha már Tündér Lala, meg Szabó Magda, ne hagyd ki mellőle a Sziget-kéket sem (nekem olyan kötetem volt/van, amiben ez a kettő, meg egy harmadik Szabó Magda mű volt egyben)!
Az Abigél már nehezebb olvasmány (az előző kettőhöz mérten), de az is kötelező darab, legalább kétszer olvastam azt is.
Akkor már eszembe jutott a Bocsáss meg, Madárijesztő! is, Zeleznyikovtól, ami megmutatja, hogy mennyire kegyetlenek tudnak lenni a gyerekek, és hogy mennyire nehéz jó embernek (gyereknek) maradni ilyen körülmények között, és hogy néha csak akkor jövünk rá, mennyire értékes volt valaki, akivel mi valamiért gonoszak voltunk, amikor már elment…
http://www.pagony.hu/index.php?page=20&option=product&id=8493
Nekem Salman Rushdie Grímusza volt olyan hatással, hogy megváltoztatta a könyvekhez való kapcsolatomat.
Ez a könyv olyan hihetetlenül vékony határán mozog a valóságnak, álomnak, mondáknak és meséknek, hogy fogalmad sincs, hogy éppen melyikben jársz és ez valami olyan fantasztikus érzés, hogy akkor sem tudsz szabadulni ettől az érzéstől, amikor épp nem olvasod a könyvet (ez az, amiben újat adott nekem).
Ez volt az a könyv, ami után örökre Salman Rushdie fan lettem és amikor itt volt Magyarországon dedikálni, akkor képes voltam 3 órán át sorban állni egy aláírásért és egy “thank you”-ért. :)
Ajánlott könyv még tőle kezdőknek: Az éjfél gyermekei; gyerekeknek és gyermeklelkű felnőtteknek a Hárún és a mesék tengere; haladóknak pedig bármi, ami a kezedbe akad tőle.
Tjű, ez tényleg jó gyűjtemény lett itt hirtelen :) Remélem az én kislányom rám fog ütni, akkor Benedek Eleken, Arany balladáin és Szabó Magdán fog felnőni:)
btw. Valaki kölcsönadná az Egymás szemébent? :)
Amúgy annak, aki igazán szereti az angol nyelvet, annak Hemingway erősen ajánlott…Nekem, amikor először angolul olvastam a The Old Man and the Sea-t, akkor volt, hogz újraolvastam oldalakat csak azért mert olyan szépen volt megfogalmazva (beteg e vagyok ? :))
Egyébként Harry Potter: az egyik dolog, amiért igazán csodálom az írónőt az az, hogy olyan színvonalon írja a könyveket, ahány évesek Harryék…
Mindig is csodáltam azokat az írókat, akik pontosan tudták, hogy kinek hogyan kell írni..
Mester és Margarita, mert a legnagyobb bűnök egyike a gyávaság, és gyáva létemre tanulom, hogyan bocsássam meg magamnak… minden húsvétkor – legalább lapozgatom
A Gyűrűk Ura, mert teljes világ, mert még mindig nem olvastam el az összes háttérmitológiát, mert hobbitalkat vagyok magam is. Idén még nem, de ’85 óta évente.
A Momó. Mert valóban Luigi és a többiek, de főleg Kassiopeia annyi helyzetben jutnak az eszembe. Újraolvasni jó! Olvasni jó! Nagyon jó érzés volt ezeket ideírni a bejegyzés és a kommentek után…
@mimke, ha nem a tárolóban van, vagy Alfiék padlásán, akkor kölcsönadom szívesen :)
@Katica, miért tapsolsz örömödben? Én is szeretnék! :)
Egyébként eszembe jutott mégegy, amit tavaly vettem meg… A Mazsola és Tádé. Pest-Budán ott van a székem mellett, és bizony sokszor belelapozgatok, és jókat mosolygok a tanító történeteken.
Fúúú, könyvvásárolhatnékom lett! Már lelki szemeim előtt van a lapok finom illata… Köszi mindenkinek az ajánlásokat!
a mester ès Margarita azèrt is, mert sokszor a legegyeszerubb ès racionàlis dontèseket sem merjuk megtenni (ld. Poncius Pilatus), tovàbbà gyakran hagyjuk, hogy a kulvilàg elnyomja bennunk kavargò gondolatokat ès meg sem pròbàl megèrteni (ld. Ivan Nyikolaevic a bolondok hàzàban) ès mèg azèrt is, hogy emlèkezzunk rà, hogy az emberek bizony kapzsik ès feluletesek… mindebbol kiutat csak a szerelem (A Mester ès Margarita kapcsolata) mutat, mely felulemelkedik mindenen…
kicsit zavaros ez ìgy? a konyv olvasàsa sem egyszeru, de megèri… ;)
eme bejegyzès hatàsàra levadàsztam a polcròl az olasz verzòt ès megint kiolvastam. kellett ez… ;)
@Nelly: itt valami nem stimmel a tér-idő kontinuumban… azt hittem, három napja írtam ezt a bejegyzést! ;-)
Màrai Füves könyvét szoktam elővenni nehéz időszakokban, nekem segít, mindig találok benne a bajomra valami okosat.
@Katica: hm?
@Nelly: Mester és Margarita 3 nap alatt? Ráadásul olaszul? Teljesen kizárt :-)
òh kèrlek, semmi sem lehetetlen, foleg, ha errol a konyvrol van szò…
tegnap este is a pàrnàm alatt volt… ;)
@Nelly: ja, hogy te alvás közben, gondolat-átvitellel olvasol! Úgy könnyű ;-)
De jó volt ezeket végigolvasni :) Legközelebb tuti magammal hozom otthonról a Végtelen történetet.
A Tüskevárat én is százszor elolvastam, de a Téli bereket talán még többször (amikor Tutajos “farkast” lő, huhh). És még a Kelét is.
Gyerekkori még a Négyszögletű kerek erdő, egy-két évente előkerül.
Elvarázsolt világ Baricco Tengeróceánja (bár írhatnám a Selymet is tőle), de olaszul még nem próbáltam.
Vonnegut úgy általában meghatározó, ki kellene emelni valamit? Ehh, talán a Börleszk.
Újra ember és természet és mese: Yann Martell: Pi élete!
És ha mese, akkor még a 100 év magány, de Marqueztől a Szerelemről és más démonokról szintén.
Ez már jó sok, de nehéz egy könyvre rábökni, hogy a legmeghatározóbb. Az egyik ezért, a másik azért jó nekem. Plusz nagyon szívesen olvasok az Agave-kiadványokból, erős listát lehetne azokból is összeállítani.
Elnézést, kicsit hosszú lett :)
na, azt hiszem most már ideje lesz összeálítani a kommentekből a könyvajánló listát… hamarosan lesz update :-)
@bttn: köszi az ajánlásokat, és ne aggódj, itt egyáltalán nem hátrány ha valaki sokat és hosszút kommentel, sőt! :-)
vegtelen tortenet?
nekem is a masodik resz a kedvencem, amikor elveszit mindent barnabas, es ujra kell talalnia mindent. amikor vegeternek a kalandok, es az igazi ut kezdodik. es mindig eszembe jut, h ahhoz, h athaladj a szfinxek kozott PONTOSAN kell tisztaban legyel magaddal, nem tobbel de nem is kevesebbel (!!)
es most, h ezt leirtam eszembe jutott, h loptam en meg tobbet eletemben. konyveket konyvtarbol, amikor mar nem volt eleg a heti nyolc konyv. aztan ugyanugy visszaloptam oket.
a legmeghatarozobb konyvem meg mindig a Babo, es a Gyuruk Ura.
es rengeteg – rengeteg – rengeteg kedvenc.