Ha csak annyi, hogy “most azonnal ki akarok menni, keressetek nekünk állást”, akkor át szoktuk irányítani őket máshova. Ők nem szoktak soha visszatérni. De sokan vannak, akik veszik a fáradtságot, hogy elolvassanak egy-két bejegyzést legalább – velük szoktunk foglalkozni.

Mondjuk iwiwre már csak pár hetente szoktam ránézni.

De a kérdés továbbra is: valaki használ közösségi megosztó oldalakat komolyabban?

Én ezt értem, sőt megértem. Én is kaptam sok segítséget neten felkeresett emberkéktől és szándékomban is áll segíteni mindenkinek (jó tanáccsal szívességgel, ésszerű határig bármivel) aki ilyen messze próbál szerencsét. Ellenben én azzal kezdtem, hogy felmértem a lehetőségeinket, erre pedig a célország bevándorlási hivatala a megfelelő forrás, nem ismerős aki öt éve ment át mindezeken és nem névtelen jótanácsoló, sem egy blogger. Én is tárgyaltam a blogomban az aktuális megoldásokat, lehetőségeket és a saját esetünket, hogyha egyvalakinek könnyeb volt a linket így megtalálni, már megérte.

De nem vagyok bevándorlási ügynök, a feleségem iwiw profiljában vissza kellett írni Budapestet a tartózkodási helyre, mert amíg a jelenlegi városunkat tüntette fel, addig irgalmatlan mennyiségű cset, pm, üzi vagy mi a bánat érte el, jobbára olyan, amire az egyetlen helyes válasz: ha annyira sem tudsz angolul, hogy tisztázd mit nem értesz, akkor ne akarj angol nyelvterületre indulni.

Ezt nem rosszindulatból vagy gőgből vagy dacból írom, de nekem is megvan a saját életem ami éppen akkorát változott, mint eddig sosem, én is tanulom a helyet ahol élek, sem kedvem, sem időm az itteni bev.hivatal oldalait fordítgatni valakinek aki igazából azt se tudja miért akar idejönni.

Ha idejön, bármikor jó vagyok egy reptéri fuvarra, az első lépések segítésére, mert én is kaptam önzetlen segítésget. De 18ezer km-ről nem tudok és nem akarok problémákat megoldani.

Amióta nem reagálok a fészbúkra, ivire, hájfájvra, anyámkínnyára, azóta sokkal nyugisabb az élet és sokkal értelmesebb alakok találnak meg.

szép napot

A blogomat nem ajánlgatom, csak a technoratin, inkább megkönnyítettem a népszerűbb feedreaderekbe való bejegyzését (google reader, bloglines, stb.)

Nem igazán érdekel, hogy ki mit olvasott, milyen filmet látott vagy milyen volt a széklete reggel, ki kit ismer vagy ismerhet.

Blogolok, ha megosztani valóm van, akkor ott megosztom, vagy emailban közlöm akivel akarom.

Kísérletképpen feltettem a digg plugint, hogy lássam, hogy bárki diggeli-e, de csak egy napja van fenn, úgyhogy értelmes eredmény nem látszik belőle. Egy hónapig hagyom, ha azalatt használják az olvasók, akkor marad, ha nem, akkor kikukázom.