Sokadik invitációt kapom a Facebookra. Mert azon fent kell lenni. Itt Milánóban, a nemzetközi társaságunkban a “majd bejelöllek az iWiW-en” expat verzióban “felrakom majd a Facebookra”-ként hangzik. Mindenki fent van (Katica és Mira is), csak én nem.
Most publikálták a Facebook felhasználói számait (a top 25-öt), majd kis kérlelés után odaadták mind a 90 ország számait. A felhasználók közül 50.740 ember jelölte be, hogy magyar (februárban még senki). Ez érdekes kontrasztban van azzal, hogy november végén a Hungary Networkben 16.430, most pedig 52.043 tag van (ami a Webisztán alapján nagyjából 75.000 felhasználót jelenthet).
(Brit és ausztrál barátaink egy 11 és 3 milliós felhasználó tábor részei, az olaszoknál viszont mindössze félmillióan tagjai a Facebooknak.)
Amit ezzel kapcsolatban kérdezni akartam: én kifejezetten ellene vagyok a “Share it” több tucat ikonkát felsorakoztató funkciónak (lehet küldeni del.icio.us-ra, myspace-re, google-be, stumbleupon-ra és mindenféle – szerintem csak pár fanatikus magyar által látogatott – amerikai szolgáltatásra), de jó dolgoknak nem vagyok elrontója. Szüksége lenne bárkinek kis ikonra, amivel egy mozdulattal tudná felvenni valamelyik közösségi szolgáltatásba a blogbejegyzéseinket?
(Ha igen, akkor a szolgáltatás nevét is légyszíves.)



17 szavazat
Nekem is van fészbúk akkuntom, de nem haználom semmire. Pont azért, amiért letöröltem az iwi akkuntomat is. Értelmetlen és öncélú időpocsékloásnak tartom.
A blogomat nem ajánlgatom, csak a technoratin, inkább megkönnyítettem a népszerűbb feedreaderekbe való bejegyzését (google reader, bloglines, stb.)
Nem igazán érdekel, hogy ki mit olvasott, milyen filmet látott vagy milyen volt a széklete reggel, ki kit ismer vagy ismerhet.
Blogolok, ha megosztani valóm van, akkor ott megosztom, vagy emailban közlöm akivel akarom.
Kísérletképpen feltettem a digg plugint, hogy lássam, hogy bárki diggeli-e, de csak egy napja van fenn, úgyhogy értelmes eredmény nem látszik belőle. Egy hónapig hagyom, ha azalatt használják az olvasók, akkor marad, ha nem, akkor kikukázom.
Hasonló a véleményem, mint Pappito-nak. Lassan én is törlődöm az iwiw-ről.
Arról nem is beszélve, hogy – és itt most tessék nagy levegőt venni – az itteni magyar bloggerek számos alkalommal találtatnak meg mindnféle emberke által, akik szeretik úgy kezdeni a leveleiket: szia, már én is gondolkodtam a kivándorláson…
Én ezt értem, sőt megértem. Én is kaptam sok segítséget neten felkeresett emberkéktől és szándékomban is áll segíteni mindenkinek (jó tanáccsal szívességgel, ésszerű határig bármivel) aki ilyen messze próbál szerencsét. Ellenben én azzal kezdtem, hogy felmértem a lehetőségeinket, erre pedig a célország bevándorlási hivatala a megfelelő forrás, nem ismerős aki öt éve ment át mindezeken és nem névtelen jótanácsoló, sem egy blogger. Én is tárgyaltam a blogomban az aktuális megoldásokat, lehetőségeket és a saját esetünket, hogyha egyvalakinek könnyeb volt a linket így megtalálni, már megérte.
De nem vagyok bevándorlási ügynök, a feleségem iwiw profiljában vissza kellett írni Budapestet a tartózkodási helyre, mert amíg a jelenlegi városunkat tüntette fel, addig irgalmatlan mennyiségű cset, pm, üzi vagy mi a bánat érte el, jobbára olyan, amire az egyetlen helyes válasz: ha annyira sem tudsz angolul, hogy tisztázd mit nem értesz, akkor ne akarj angol nyelvterületre indulni.
Ezt nem rosszindulatból vagy gőgből vagy dacból írom, de nekem is megvan a saját életem ami éppen akkorát változott, mint eddig sosem, én is tanulom a helyet ahol élek, sem kedvem, sem időm az itteni bev.hivatal oldalait fordítgatni valakinek aki igazából azt se tudja miért akar idejönni.
Ha idejön, bármikor jó vagyok egy reptéri fuvarra, az első lépések segítésére, mert én is kaptam önzetlen segítésget. De 18ezer km-ről nem tudok és nem akarok problémákat megoldani.
Amióta nem reagálok a fészbúkra, ivire, hájfájvra, anyámkínnyára, azóta sokkal nyugisabb az élet és sokkal értelmesebb alakok találnak meg.
szép napot
huha, Pappito ;) Mi is nagyon sok levelet szoktunk kapni ilyen témában. Ha konkrét az érdeklődés, akkor válaszolunk több mondatban is.
Ha csak annyi, hogy “most azonnal ki akarok menni, keressetek nekünk állást”, akkor át szoktuk irányítani őket máshova. Ők nem szoktak soha visszatérni. De sokan vannak, akik veszik a fáradtságot, hogy elolvassanak egy-két bejegyzést legalább – velük szoktunk foglalkozni.
Mondjuk iwiwre már csak pár hetente szoktam ránézni.
De a kérdés továbbra is: valaki használ közösségi megosztó oldalakat komolyabban?
aktuális ide az én bejegyzésem is úgy látom… nekem Amby jó tippet adtál és tényleg segítettél… szombaton érkeztem vissza a napfényes itáliából… úgy néz ki sinen vagyok kint… voltam több helyen, beadtam a CV-met…s végül a párom főnöke kérdezte egy nap…kinek is keresel te munkát? mert nekem kellene valaki a házba … persze mit ház… inkább castello….úgyhogy újra indulok vasárnap letisztázni a részleteket… bejelentés, munkaidő, szabadidő stb… tehát lehet hogy mégis sikerül… de a kapcsolati tőke nagyon-nagyon sokat számít… meg hogy pötyögök picikét a nyelvükön…
tehát Amby köszi még egyszer a segítséget…. szeretnék posztolvasó maradni… hiányzott is kint– még nincs ott netünk…
én is vagyok Facebook, de minek?
amúgy nekem csak iwiw… most meg valami Hi5-el bombáz boldog-boldogtalan… azt ismeri valaki? bár nincs szándékomban máshová is “ismerkedni”
igen-de mèg nem èrtem, mire jò…
a Facebook-”ìzère” se jottem rà mèg(persze idom se le rà)-ha valami nem vonz a kezdettol-nehèz utàna ràhangolòdni-
nem èrdemes ennyire elapròzòdni-mindenhez-mindenkihez nem lehet csatlakozni-kell egy szu”ro”….
egyedul az iwiw segìtett megtalàlni règi baràtokat-osztàlytàrsakat-ìgy oszt.tali is lett màr-haza is utaztam(màsok mèg USAbòl is vettèk a fàradtsàgot!)-ezèrt benne maradok..
a blogok-hàt azokat is filtro-val de nagyon…(mennyi ideje van egyeseknek..:)))ès milyen minosèguek kerulnek forgalomban-de hàt szòlàsszabadsàg van-nem?/
nem bannam mar ha jonne a Facebook ide Magyarorszagra is mert eleg unalmas hogy egy csomo orszag hasznalja csak mi vagyunk igy lemaradva..eleg gaz szerintem..