Loading ...
Blogolásról blogolni olyan, mintha a színész a katartikus nagymonológ után a tapsot meg sem várva kiülne a színpad szélére és elkezdené magyarázni, hogyan is zajlik a színészi játék. Ha volt is varázs, menthetetlenül elszáll. Talán éppen ezért érdekes, hogy miért írok mégis a nemrégen feltűnt Blogetikett kezdeményezésről.
Kinyitok egy üveg vörösbort és tisztázzunk valamit, mielőtt belefognék. Tizenkétezer komment után mi nagyon elégedettek vagyunk a sorsunkkal. Néhány futóbolond kivételével errefelé mindenki normális, a szükséges keretek között. Vitatkozunk, félreértünk, kérdezünk vagy hallgatunk. Mindenki a saját stílusában.
Még egy pohárral? Én így szeretem. Mármint a stílust. Ha blogetikettről van szó, akkor csak csatlakozni tudok Anyu(ha) olaszos lazaságához és kijelenthetem, két szabálynak kellene léteznie minden blogon:
- ha blogot írsz, tájékoztasd a heppjeidről az olvasókat.
- ha kommentelsz, olvasd el hepplistát az adott blogon. :-)
A mi hepplistánk jelenleg így hangzik:
Ez egy társalgó, ezért bármilyen vélemény, kritika, hozzászólás és kérdés megengedett. Egy kérésünk van: a bejegyzés határozza meg a témát.
Nem is tervezzük változtatni. Hova is akartam kilyukadni? Ja, szóval, hogy ez persze nagyfokú rugalmasságot kíván a nyájas olvasótól. Egyik blogról a másikra repkedve hogyan lehet alkalmazkodni állandóan? Az egyik helyen nagybetűvel tilos, a másiknál illetlenség linket berakni, a harmadik meg nem tűri a vitát.
Számomra azonban a blogetikett nem a kommentelők rendszabályozásáról szól. Nem is a bloggerek egy skatulyába szorításáról. (Mindenki egyéniség és a Te blogodon márpedig minden más, igaz? Akkor ülj ide mellém egy pohár borral.) Ez a blogetikett dolog inkább … szóval az elmúlt közel húsz évben oly ügyesen kilapátoltuk a régi szabályokat és oly ügyesen tiltakozunk minden új szabály ellen, hogy ez már nem az egyéniség tisztelete, hanem a káosz uralma.
Ezért aztán, amikor pazzo lelkes munkájának hatására többen összehoztak egy blogetikettet, akkor úgy éreztem – bár a mi blogunk egyedi, azok a szabályok itt nem kötelezőek and I’m a unique snowflake -, hogy fontos csatlakoznia ennek a blognak is.
Még egy pohár nekem sem árt meg. Mert ezen a blogon nagyon jó kis közösség van, amihez nem nehéz csatlakozni (igaz?). Közösek az értékeink, életöröm a köbön. De mi lenne, ha a magyar blogok is találnának közös értékeket és elkezdenének egy közösségként létezni? Ha a blogoszférában zizegő olvasók és blogírók azt mondanák, hogy ugyan másik focicsapatnak szurkolunk, más zenét szeretünk, de a blogetikettet kölcsönösen ismerjük. (Kezd megártani a bor.)
Nem borulna senki szerelembe senkivel ettől. Régi ellenségek sem békülnének ki egymással drámai zene közepette a füstölgő romokon. De mondjuk egy bólintással jeleznék egymásnak, hogy az alapvető párbaj-szabályokat betartják.
A mi bólintásunk ott lent a kommentdoboz felett található fekete-fehérben.
Hozzak még egy üveggel? :-)
hozzál :)
igen-nagyon kedvelem a Valtellina-i testes vo:ro:sborokat…(remèlem, az etikett hatàrain belu:l…:D)
ja a fehèrbo”l Mu:ller-Thurgau ès Gewu:rztraminer..jò hidegen, ha lehet…
egyetértek azzal, amit a blogolásról szóló postokról írtál. vannak blogok, amik hemzsegnek az ilyen bejegyzésektől. nem bírom sokáig olvasni őket.
Halkan jegyzem meg, hogy az alkohol naggyon hízlal, szóval a fogyókúrádra való tekintettel inkább ne ;)
Ráadásul hajlamos az ember ilyenkor többet dohányozni.÷)
És elakad olykor a (olasz) szava.
A támogatók közt,ott a Ti címetek is.
Szuper a hangulat nálad (mellesleg én az édes vöröset kedvelem), és kívánom, hogy így is maradjon!
Mi a saját bőrünkön (blogunkon) tapasztaltuk, hogy egyes embereknek örömet okoz ha mások jó kedvébe piszkíthatnak, ezért én is támogatom a blogetikettet. Ugyanis nem mindent szabad a kommentekben sem, a vendégektől sem tűröm el, hogy tönkretegyék a házat.
Szóval tölts még egy pohárral, de azért ne rúgjunk be mint az atom!
A blogolásról szóló posztok szerintem azok azért kevésbé felkapottak/érdekesek, mert az olvasó, akinek nincs blogja, az sokszor nem tud ahhoz úgy hozzászólni, mint egy másik blogger. Egyébként a vörösboros részek nekem is tetszettek. =)
@belgablog – úgy érzem, hogy különböző dologról beszélünk :-) Szerintem azzal, hogy kiállunk a nyilvánosság elé, azzal vállaljuk, hogy (mondanivalónktól függően) kisebb-nagyobb százalékban beesnek majd trollok. Ezen nem változtat semmit a blogetikett.
Szerintem kiindulási pontnak nagyszerű – ez az origó, ehhez képest tér el egy házigazda valamelyik irányba a saját illemszabályaival. Ha a vendég az alap blogetikettet betartja, akkor meg nagy baja semmiképpen nem lehet a csatlakozott blogokon.
@wale – sok felkapott blogolásról szóló bejegyzést láttam már – jók is voltak. Csak nekem nem megy ez a műfaj, keverve az egyebekkel. Nem szeretem magyarázni a bizonyítványom, valami vagy működik, vagy nem. (Például a dőlt betűs részek … á, hagyjuk ;-)
mindig szivesen ucsorogok a “tàrsalgòtokban”, mert valòban remek a tàrsasàg. Szerintem alapveto hogy nem èlunk vissza a vendègjoggal, hanem igyekszunk a kozos happyness-t segiteni. Esetenkènt azzal, hogy csondbe maradunk.
nàlam is megfordult egy – ketto idiòta, szerencsère a levegonek nèzem mòdszer remekul mukodott…
nekem is johet egy kis voros, fèlèdes esetleg egy jò kis màtrai borocska ;)
Szerintem megvan maga az alapetikett, inkább azt kellene elterjeszteni a netezők körében (főleg a bloggerek és kommentezők berkeiben), hogy ne fossa magából mindenki a szót, mert bizonyos témákban nem biztos, hogy kompetens. Köszi, hogy meghallgattatok.
Isti, szerintem az illemtannak nem része az, hogy “ha nem értesz hozzá, ne szólalj meg” (vagy csak nekem nem volt gyerekszobám :-). Egyébként is úgy érzem, hogy nincsen már magyar alapetikett – a bloggerek és kommentelők meg ugyanazok az emberek, csak online. :) (Bár nem vagyok biztos benne, hogy fogtam a mondanivalódat.)
Csak csínján a borozgatásokkal, mert ahogy pazzo és mimke írta, hízlal és többet is cigizik az ember :)! Egyébként jó volt a cikk, osztom a véleményt.
Lehet tanulni a jómodort, de normális ember érzi a határokat.
Mellesleg vagy nagyon lassan gépelsz, vagy nagyon gyorsan iszod a bort :P (mindkettőn lehet javítani, fogadunk? :))
Én kihagynám a bort, inkább lassiznék egyet ha lehet, abban nincs alkohol, nagyon finom és ráadásul egészséges is…
Viszont a minap jöttem rá, hogy igazából amik le vannak írva a blogetikettben, azoknak a fele nekem is csak azóta ismert, mióta olvastam ott… 2-3éve írom a blogom, nem nagyon ismertem viszont ezt az oldalt, mert sehol nem találkoztam vele, meg mert többnyire nekem ez annyi volt, hogy írtam és kész… Most viszont, hogy megváltozott az életem és egész nap a gép előtt ülök, most már nyilvánvalóvá vált, hogy ahogyan én sem ismertem ezeket az alap dolgokat, mert soha senki nem mondta, ugyan így más is lehet ilyen cipőben…
Nem rég olvastam egy tanulmányt, hogy melyik országban milyen a zázalékos arány, hogy az internet felhsználók közül hányan írnak meg olvasnak blogokat…
Magyarország az utolsó volt, 8%-al, Kína meg az első asszem 65%-al…
Ami azt jelenti, hogy ez a műfaj egy szűk rétegnek egyértelmű itt minálunk, de igazából nem egy közismert dolog maga a blog írás sem, nemhogy az ezzelkapcsolatos etikett… :)
(Bocs, hogy ilyen hosszú lett :) )
Gouranga!
Szia Amby!
Akkor mit csinálsz, ha egy főzőcskés bejegyzésre beírja a “kedves” hozzászóló, hogy kell a zsidókból szappant készíteni (persze nem ilyen egyszerűséggel, ahogy én ide leírtam!). Ezt is el kell tűrni? Mostanában egyre több blogon olvastam, hogy csak engedélyezés után jelenik meg a komment, mert bizony egyre több az írigy, trágár, stb. hozzászólás, ami ha nagyon távol áll a blogírótól, akkor felháborítja és azt gondolom, hogy nem is köteles eltűrni. Szerintem két eset van ilyenkor. 1. nem foglalkozol a megjegyzésekkel (mi is ezt csináltuk eddig, de ez az utóbbi már nagyon durva volt!), és arra vársz, hogy megunja a csipkelődést és eltünik a színről. 2. Kizárod a blogról.
Nem vitát akarok ebből nyitni, de mégis, mit tennétek ti a helyünkbe? Nem gondolom, hogy mindent el kellene türnünk, hisz az ilyen bejegyzések el is zülleszthetnek egy oldalt (sajna már ilyet is olvastam).
Szép napot!
Csilla
@Csilla, az egy darab szabályunk (“bejegyzés határozza meg a témát”) teljesen lefedi ezt. Ha főzőcskéről van szó, akkor a szappangyártás nem tartozik oda.
Ha csak jószándékú az eltérés, akkor szoktam szólni egy idő után, kommentben. Ha gyűlöletkeltés vagy hasonló kedvesség, akkor kimoderálom, figyelmeztetés és felhajtás nélkül.
Ha határeset, akkor vagy kimoderálom a komment egy részét (és jelzem ott, hogy [ezt a részt töröltem, mert ...], vagy megkeresem levélben a kommentelőt és elmagyarázom, hogy miért _szeretnék_ moderálni. Aztán az történik, amiben megegyezünk :-)
Ha viszont rád szállnak,egyszerüen át kell írni a kommentet.Tudom,ez nem etikus,de a tapasztalat azt mutatja,hatásos.
Sziasztok!
Ok, megbeszélem a belgabloggal estére :) Ez így egészséges, de egy kicsit kiakadtunk, volt egy darab emberkétől egy rakás komment, hát nem részletezem, de a fennt említett volt a legdurvább, Gyuszi nagyon bemorrant. Akkor éppen ez volt a legegyszerűbb, persze nem a legjobb.
Köszi a tanácsot!
Csilla
Szvsz a Blogetikett még egyáltalán nincs “kész”. Nemcsak azért, mert még az sem dőlt el, hogy egybe vagy külön írjuk, hanem főleg azért, mert felvázoltunk gondolatokat, ötleteket, amik pár embernek fontosnak tűntek. Én egy kiindulópontnak tartom, ahonnan vagy eljut a Blog etikett valahova, vagy nem.
(Szutyok ember vagyok, bort nem kérek, de azért köszi. Hoztam magammal energiaitalt ^_^ )
#17 – viccnek jó, de módszernek szerintem nem. Nem etikus és túl sok idő. Kitörlöm és kész, pár másodperc. :-)
@Aneninen – szerintem sincs kész (például hiányolom a bloggerekre vonatkozó részt). De nem is lesz soha ;) Egy “társadalmi szabályrendszer” (nagy szavak) állandóan változó. Én azért támogatom, hogy elfogadjuk a mostanit kész, elterjedt verziónak. Aztán majd frissül igény szerint – a feltételes mód csak árt neki.
Nem egyedül én írom.Összeszedem,kiegészül,mint pl. Aneninen javaslatával.
Mindig jöhetnek az új ötletek. A bloggerekre vonatkozó rész be van épülve a szövegbe.De már én is gondolkodom némi “elkülönítésen”.
De ez elég vékony jég.Hisz nem mindenki szeretne “szabályok” szerint írni.Mégha önkéntelenül is azt teszi.
Én azért kérnék bort is :-)
No,ugy latom,tobben is fedjuk magunkat a fenti nevvel….,mint kiderult,2 testben,2 lelek vagyunk ;-),…majd en ezutan odabiggyesztgetem az “M”-emet…..,ja,es persze,ez abszolut OFF beszuras volt :-)!!!!
@i-gen, november 21 után bármibe ;)
hmm hmmm…
egyet kell értsek, de mégis rosszérzés környékez a kezdeményezéssel kapcsolatban.
az a pár pont, ami le vagyon ott írva, annyira egyértelmű _kellene_ hogy legyen mindenkinek, hogy véleményem szerint tök fölösleges leírni, mozgalmat csinálni belőle.
hogy miért?
mert aki magáévá teszi, az a mozgalom nélkül is ezen szellemben cselekszik.
aki nem teszi magáévá, annak meg töknyolc, hogy mi van leírva bizonyos helyeken.
és egyébként meg a leírt szabályok előbbutóbb korlátozni fogják egyes emberek önkifejezését (és itt elsősorban nem magamra gondolok). milyen szar is lesz, ha valaki a “blogetikettre” hivatkozva fog magvas gondolatok ellen beszélni…
egy szó mint száz:
egyetértek, mert ezt diktálja a belső hang, de nem csatlakozom, mert feleslegesnek tartom.
@ibmer, én ezzel vitatkozom a fenti bejegyzésben, de érdekes mcdas #14-es kommentje is. Mivel _kellene_, de nem az, ezért szükséges a közös értékrend megfogalmazása és terjesztése.
A szabályok, vagy értékrend mindig kompromisszum és korlátozás. Viszont arra szolgál, hogy kevesebb legyen a konfliktus. Mindig lesz, aki nem akar, vagy nem tud beleférni a keretekbe.
A “semmi szabályt senkinek” elv az anarchikus mozgalmak fő szólása. Szerintem fel kell nőnünk (csoportilag) és felelősséget, illetve részt vállalni a saját és környezetünk életében.
Kicsit máshogy megfogalmazva: a teambuildingen is azért a céges Values és a csapat saját team agreementjei kerülnek elő (vagy nézz meg egy Assessment Centert), mert ez segít csökkenteni a stress-levelt. Bármit is csinálsz (blogolsz, dolgozol, laksz), része vagy egy (formális vagy sem) közösségnek. Ha csak attól félsz, hogy kapsz egy auditot, mert nem tartottat be a BCG-t (legyen itt Blogging Conduct Guidelines ;-), akkor ez nem fenyeget, mert informális közösségről beszélünk.
I prefer the approach Justice Potter Stewart took to identifying obscenity: I can’t define it but “I know it when I see it.” It’s my choice whether to publish or delete comments.
http://tinyurl.com/4sz7he
Amby, ezt a legutolsó bekezdést egészségedre :D
Egyetertek. A szabalyok letrehozasa, es a mindenki altal elfogadasa es betartasa elengedhetetlenul fontos. A szabalyok segitik a rend fenntartasat, az elet rendes kerekvagasba szoritasat, es segitik a kovetkezetesseg betartasat is; ez utobbi pedig fontos kelleke egy jo blognak!
Velemenyem, hogy egy jo blogoknak mar van kialakult etikettje, amelyet maguk a blogon szereplok hordoznak magukban a magatartasukkal kifejezve (iratlan szabalyok). Ezek alatt a szereplok alatt ertem azokat, akik allando visszateroi az adott blognak, es akik folyamatosan tettek magukeva a tobbiek altal kepviselt szabalyokat. A szabalyok leirasa pedig fontossa valik, amint megjelenik egy-egy uj blogolni vagyo, ujonc (nekik megkonnyiti a helyzetuket a szabalyzat), vagy egy-ket “rosszakaro” (ez esetben pedig a hazigazdak helyzete valik konnyebbe a meglevo etikett altal).
@amby:
mint mondottam, a lényegével egyetértek. a megvalósulás, mint “felhívás”, és önkéntes csatlakozás felesleges szerintem. hiszen aki önmaga is hasonló értékrend szerint él, dolgozik, blogol, az bcg nélkül is így fogja csinálni, aki pedig nem tartja magára nézve betartandónak ezen dolgokat, úgysem fogja megfogadni őket, ha nem csak ajánlások lennének, hanem törvények.
pl. (elolvasva mcdas #14-et), sem hiszem, hogy mcdas hűde “megsértette” volna ezen láthatatlan, ki-nem-mondott “szabályokat” – mert nem engedte a józan esze.
az összes ilyen, és ehhez hasonló “önszerveződő” csoportosuláshoz csak az fog csatlakozni, aki az önszerveződés _nélkül_ is egyetért a csoport céljaival, az pedig széles ívben tojni fog rá, aki kivetnivalót talál benne, és hiába ész érvek, úgysem lehet majd meggyőzni róla, hogy “de figyelj már, neked is jó lesz, ha betartod” – mert neki tuti, hogy nem lesz jó.
ennyi erővel nyugodtan szervezhetnénk egy “ne pisilj a vécé mellé” baráti kört is, hiszen azon elvek is maguktól érthetődőek, de aki mellécsinál, csakazért is mellé fog.
az egész szerveződés eredményeként nem látok mást, mint egy újabb virtuális közösséget, aminek “illik” tagjának lenni, mertkülönben hűha, de rossz dolgok történnek az emberrel és kiközösítés meg miegymás. nincs rá szükség, hiszen az ép ész azt diktálja, ami le van írva. ha valaki ellene tesz, a józan ész nevében le lehet oltani, s ha továbbra sem ért a szóból, még mindig ott vannak a technikai eszközök a közösségtől való távoltartásra.
az egészről egy vicc jut eszembe (ami persze, nem pontosan vág ide, de valami mégiscsak van benne):
két nagynevű festő beszélget egy tárlaton:
-te… milyen jó lenne, ha odaszarnék a sarokra!
-á, hagyd, úgysem értenék meg.
Amby: valamelyest félreértettél. Természetesen megszólalhat valaki olyan témában is, amihez nem ért vagy nem ért eléggé, ezzel önmagában nincs baj.
Azokra az agresszív típusú kommentezőkre gondolok elsősorban, akik megszólalnak, erőteljesen lökik át az éteren a sületlenségüket, majd ha valaki vitába száll velük és nem fogadja el a véleményüket, akkor visszakoznak és vaskos káromkodásokká alakítják a kommunikációjukat.
Rajtuk kívül szerintem azok az emberek is szánalmasok, akik úgy akarnak véleményt mondani egy társadalom vagy egy nagyobb csoport nevében (mint szószólók), hogy empatikus képességeik a zéróhoz közelítenek.
Talán kicsit kusza a váltás a kettő között, de mostanában nem egy ilyen jellegű bloggal találkoztam. Linket nem adnék, mert nem szívesen reklámozom ezt a fajta viselkedést.
Üdv. :)
ibmer, a mcdas példában igazad van. El is gondolkodtatott, amit írtál, mert nincs meggyőző érvem. Inkább leírom, hogy nekem mi jut eszembe, még ha nem is indoklás: különböző országokban (vagy teamekben) látom, hogy más dolgok elfogadottak, olyanok, amik szöges ellentétben állnak más kultúrákkal.
Két példa: ha nem érsz rá, akkor kinyomod a telefont, vagy hagyod csörögni? Mindig indexelsz, vagy csak ha van a közeledben valaki?
Blogos körből: belinkelsz-e iwiw adatlapot?
Szerintem a fenti döntések csak értelmezésen múlnak – a blogetikett nem egy részhalmaz csoport témája, hanem egy konkrét (a “blogos”) virtuális közösségé.
Igazából bármilyen szerveződés egy kérdésen múlik: mi, magyarok, szabálytisztelők, csapatjátékosok vagy individualisták vagyunk?
A vicc pedig szerintem passzolt ;-)
@Isti, átküldenél nekem e-mailben példát a szószólokra? Azt még mindig nem értem, miben különbözik az első sorodtól. (A példákat nem tervezem átadni senkinek. Emailcím a “Kapcsolat” pontban.)
amby: értelek, megértelek. én a magam részéről inkább az individualista hozzáállásra szavaznék, mint “magyar hozzáállás a blogoláshoz”, hiszen az általam értékesnek tekintett blogok nagy része (ha nem az összes) teljesen egyedi, mind megjelenésében, mind a tartalmát tekintve (mégha nincs is kilinkelve a “falamon” ;) )
ebből következően nagyon nehéz lenne olyan általános, mindenkire érvényes ajánláshalmazt létrehozni, ami senkit nem szorít itt-ott. ha logikusan belegondolsz (bár nyilván utópiára hajaznak a szálak, ha továbbvezeted őket), egyetlen ajánlás kell csak, ami viszont teljesen általános érvényű: viselkedj a józan észnek megfelelően.
amennyiben olyan helyre téved valaki, ahol világosan megfogalmazott szabályok vannak, nyilvánvalóan érdemes betartani őket, mertha nem, akkor várhatóak a szankciók. ahol nincsenek megfogalmazott szabályok, ott pedig saját józan beátásunk szerint kell cselekednünk – ekkor ér minket, felhasználókat a legkevesebb megkötés.
mindezen dolgok nem működnek, ha nincs az emberben megfelelő tolerancia, nincs elég iq-val megáldva – de akkor sem fog rá hatni, ha a szájába rágod, hiszen nem sajátja.
gondolom, te sem szívesen kommunikálsz olyannal, aki csak “kényszerből” tart be bizonyos normákat.
és még egy szó, így hirtelen:
ez a kezdeményezés számomra nem szól többről, mint egy újabb “cimke” magamra akasztásáról. de miért akasszak magamra cimkét? aki akar, ismerjen meg általánosságok nélkül. én pedig nem szándékozom olyanokkal közelebbi barátságba, kontaktusba kerülni, akik cimkék alapján ítélnek meg engem.
Erről az jut eszembe, hogy kislány koromban kaptam anyámtól egy “Illik tudni, hogy mi illik” c. könyvet. Hogy megtanuljam azt, hogy nem köpködök az utcán (nem mintha akartam volna) és nem tunkolom ki kenyérrel a pörköltszaftot, még ha finom is.
Amikor először netközelbe kerültem >10 éve, akkor olvastam előtte, hogy van Netiquette. Ez volt az első, amit elolvastam. Hogyan írjak levelet, miképp viselkedjek a fórumokon, newsgroupokban. Egy része magától értendő, másik része új volt számomra. A Blogetikett se lesz más. Sokaknak magától értendő lesz, míg másoknak lesz benne újdonság. Vagy egy hivatkozási alap: itt ne káromkodj, mi kúlturemberek vagyunk.
életöröm olvasni ahogy itt kulturáltan csevegtek :)
xSolutions:
az összes ~etikett nem tartalmaz mást, mint a “józan ész” specifikált változatát :) ha nem csinálsz józan ésszel ellenkező dolgot, automatikusan meg fogsz felelni többé kevésbé az összes ~etikettnek is, szerintem :)
Igen, ha valahol, mint ahogyan itt is ahogyan látom van egy jó közönség, akkor nem nehéz kultúráltan tartani a szintet, mert ha bárki beszólna, gondolom egyből nem csak a “tulaj” kérdezgetné tőle, hogy “Mi van veled tesókám? Csíp a pisi?”, hanem az egész közösség beszélne hozzá, aminek meg azért már demoralizáló hatása is van… :)
Gouranga!
a pörköltszaftot nem illik tunkolni? akkor mi egy hihetetlenül illetlen család vagyunk… :)
nemér Kisvirág, pont ezt akartam írni :-) sőt, én még a csokikrémet is lenyalom a süteményestányérról :-) akár nyilvános helyen is.
bocsi, ez alighanem off. :-D
Nahh, feltétlenül meg kell szólalnom:
Alig van blogtulaj, aki kiegészítette volna a gyárilag beépített tudnivalókat, hogy ti. email cím kell a kommenthez (nem is igaz), a linkek pedig maguktól aláhúzódnak, html kódok nem használhatók. Na most honnan fogom én megtudni, hogy például megjelenik-e a kommentem azonnal, vagy előzetesen moderálva leszek – nekem ez egy fontos információ, kerülni szoktam a moderálós blogokat.
Számomra nem a szabályok fontosak, hanem hogy tudjam, hogy ha vannak szabályok, akkor azok micsodák. Merthogy kultúrlény létemre se tudok magamtól rájönni. (Ahogy valaki megfogalmazta: “ha hülye vagy, kiváglak”, ez a lényeg, no de kinek hol kezdődik a hülyeség ugye, nálam például elég nagy a tűréshatár.)
Igyál csak, Amby, igyál, attól majd jól meghízol, és akkor rószaszín szívecskék ihhihi :)
A blogetikettel kapcsolatban pedig majd akarok mondani valamit a szerkesztőbizottságnak, csak előbb megetetem az ivadékokat.
Uhh.. tényleg.. most kicsit offolni fogok, de ezt muszáj megjegyeznem. A világ egyik legnagyobb szemétsége, hogy az ember az alkoholtól még hízik is. ezért van, hogy a hobby-focistáknak 80%-a, akiket ismerek sörhasa van. Futnak egy csomót, aztán rögtön ledöntenek 4 sört. =)
Kedves Kommentelők!
Mikoron elolvastam a blogetiketted, elégedetlenül bólogattam, ugyanis volt szerencsém ráismerni néhány kommentelőmben az említett bárdolatlanságok elkövetőire. Nekem szánt csúfondáros megjegyzésekkel fejezték ki (nem tudom, honnan eredeztethető) ellenszenvüket. Mindenképpen hasznos olvasmány volt az etikett.
Üdvözlettel:
ifj. Farkas Gyula
BME mérnök-fizikus szakának III. éves hallgatója
én őszintén szólva még mindig csodálkozom, hogy mennyire szabálypártiak vagytok.
persze értem, hogy józanész, közösségi minimum, és még x érvet föl lehet hozni a blogetikett mellett.
egyetértésem ellenére viszont két szempont miatt nem tudom támogatni: én még mindig úgy gondolok a netre, mint a szólásszabadság (és ebben szerintem benne foglaltatik a hülyeség szólászabadsága is) végtelen lehetőségeit biztosító helyre. másrészt az életünket így is bőven túlszabályozottnak érzem.
ha valaki hülye, offol, vulgáris? vagy szemberöhögöm ugyanabban a stílusban, és észreveszi magát/nem jön többet felém, vagy nincs energiám az illetőhöz, és akkor törlöm a kommentet (hozzáteszem, hogy utóbbira nem emlékszem, hogy lett volna eset). és lusta is vagyok méregetni minden egyes hozzászólásnál, hogy most offolt, nem offolt, anyázott, vagy ironizált, esetleg szarkasztikus volt és akkor helyénvaló-e a káromkodás, vagy hogy a vita a 6. beszólás után elfajult-e (ha meg elfajult, hát elfajult. ez benne van a pakliban, miután az ember nagy nyilvánosság elé viszi a posztját. és szerintem ne akarjon vitát nyitni, aki a hatodik lehülyézés után nem tudja higgadtan megmagyarázni a hülyézőnek, hogy vagy érvel, vagy elhúz).
szóval részemről becsülöm a belefektetett időtöket/energiátokat, de korlátozás-ellenes vagyok.
már csak azért is, mert bárhogy, bármilyen jóindulattal és odafigyeléssel szabályozunk valamit, az alól ugyanúgy ki lehet bújni (vagy rosszabb esetben takarózni vele, és akkor belátható időn belül kiüresedik a mögé tett és képzelt tartalom). vagy, mert én pölö alkalom- és ötletszerűen szeretem off-szerű megfogalmazásokba/idióta kitekerésekbe csomagolni a mondanivalómat, főleg, ha valami sarkalotosra akarok rámutatni. vagy, mert nem szeretem a címkeaggatást (jóblog(ger/ina), csúnyarosszblog(ger/ina)). vagy mert nem a káromkodás-mentességtől és a csúnya szavak kisípolásától leszünk kultúremberek, szerintem.
kicsit túlragoztam a dolgot, de csak azért, hogy legyen olyan vélemény is, ami totál ellenző.
a hízás ellen pedig az alkoholmentes bor a megoldás.
Ha egyszer hozzád is özönlenek azok, akiket ugyan soha nem láttál, de mondandójuk lényegét tekintve a “Hello! Ugyan nem olvaslak, de mivel most téged divat utálni, a kurva anyád!” szöveggel jellemezhetőek – illetve, ha egyszer a Te gépedet is megpróbálják feltörni, mert jó poénnak tűnik, lehet, hogy másképp állsz majd a dologhoz.
Lehet, hogy ki mit tapasztalt, az alakítja ki a véleményét. Egyébként pedig, a Blogetikett sem kötelező…
wovbagger, szerintem szabálykövetőnek lenni nem jobb vagy rosszabb, mint individualistának. (A két nagyobb bekezdés ez utóbbi kifejtése, ha jól értem :-)
Én nem látom a blogetikettben a korlátozást (pontosabban látom, de nekem nem ezt jelenti :-) és nem is ezért “csatlakoztam” hozzá. Szerintem fontos a tájékoztatás, fontos a kiszámíthatóság. (Ha takarózás lesz belőle, akkor ahogy felraktam, le is tudom szedni :-)
Abban meg elég biztos vagyok, hogy szabadságjogokat nem fog korlátozni az, hogy pár lelkes ember elkezdte megfogalmazni a közös értékeket. ;-)
Korlátozás? Maximum a nem odaillő kommentek miatt.
Ez az etikett nem egy kerítés, amelyen kívül nincs “élet”.
Természetesen lehet,sőt,kell lazán kezelni.
Van aki nem ért egyet az egésszel, illetve egy-két pontjával,de támogatja.Végülis a blogger dolga,hogy mit enged meg a háza táján.
amby:
“Abban meg elég biztos vagyok, hogy szabadságjogokat nem fog korlátozni az, hogy pár lelkes ember elkezdte megfogalmazni a közös értékeket. ;-)”
ebben csak egyetlen dolog van, ami nekem nem szimpi.
ki kellene egészíteni.
az én olvasatomban ennek a mondatnak így van helye:
“Abban meg elég biztos vagyok, hogy szabadságjogokat nem fog korlátozni az, hogy pár lelkes ember elkezdte megfogalmazni a _szerintük_ közös értékeket. ;-)”
egyébként meg egyetértek wovbagger-el. annyi baromi sok szabály van, a blogolásra kialakított etikett nem más, mint szakosítása a netikettnek. netikettről 1000+1 oldal szól. ha valaki betartja azt, be fogja tartani a blog-etikettet is, az “új arcoknak” lehet ajánlani, hogy olvassák azt.
ahogy mások, én is becsülöm a belefeccölt munkát, energiát – de csak azért, hogy legyen ilyen is, feleslegesnek tartom az egészet…
persze, ha valakinek ez jól esik, ám csinálja.
hmm… ha sarkítanám a dolgot, még rosszat is mondhatnék rá. gondolom az alábbi linket sokan ismeritek:
http://yikes.tolna.net/hoax/index.shtml
ha figyelmesen elolvassok a linken található szövegeket, rájöhetünk arra, hogy egy, már jelen lévő szabályból újat származtatni, és azt tolni a közönség szemébe, még akár tolakodó, nemkívánatos dologgá is válhat…
ezen utolsóelőtti bekezdésem persze csak sarkítás, én nem érzem tolakodónak a dolgot, de mivel mindannyian individuumok vagyunk, legyünk figyelemmel mások érzéseire, gondolataira, világnézetére is.
ibmer, egyetértek, nekem az _elkezdte_ jelenti azt, hogy ez nincs kész és nem is tökéletes. :-)
Egész elfeledkeztem a yikesről… Grinről se hallottam majd’ egy évtizede, köszi! :-)
Ahogy én látom, egy szabály van: a blog írója dönti el, hogy mit enged meg és mit nem. Ehhez minden joga megvan, mivel ő írja a blogot. Nem vagyunk egyformák, ezért mindenkinél más-más üti ki a biztosítékot, van akinek nagy a tűréshatára, van akinek kisebb.
Köszönöm, hogy a sokféle vélemény segített letisztázni: én magam hogyan is álljak hozzá a témához. Megrágom még egyszer, és közzéteszem a blogomon, hogy minden kedves és nem kedves olvasó számára egyértelmű legyen.
Egyébként eszembe jutott még valami: a blogolvasás kicsit ahhoz hasonlít, amikor vendégségbe mész. Egy beszóláson a haverod csak röhög, de anyósod kivág ha nála ereszted el.