Loading ...
Blogolásról blogolni olyan, mintha a színész a katartikus nagymonológ után a tapsot meg sem várva kiülne a színpad szélére és elkezdené magyarázni, hogyan is zajlik a színészi játék. Ha volt is varázs, menthetetlenül elszáll. Talán éppen ezért érdekes, hogy miért írok mégis a nemrégen feltűnt Blogetikett kezdeményezésről.
Kinyitok egy üveg vörösbort és tisztázzunk valamit, mielőtt belefognék. Tizenkétezer komment után mi nagyon elégedettek vagyunk a sorsunkkal. Néhány futóbolond kivételével errefelé mindenki normális, a szükséges keretek között. Vitatkozunk, félreértünk, kérdezünk vagy hallgatunk. Mindenki a saját stílusában.
Még egy pohárral? Én így szeretem. Mármint a stílust. Ha blogetikettről van szó, akkor csak csatlakozni tudok Anyu(ha) olaszos lazaságához és kijelenthetem, két szabálynak kellene léteznie minden blogon:
- ha blogot írsz, tájékoztasd a heppjeidről az olvasókat.
- ha kommentelsz, olvasd el hepplistát az adott blogon. :-)
A mi hepplistánk jelenleg így hangzik:
Ez egy társalgó, ezért bármilyen vélemény, kritika, hozzászólás és kérdés megengedett. Egy kérésünk van: a bejegyzés határozza meg a témát.
Nem is tervezzük változtatni. Hova is akartam kilyukadni? Ja, szóval, hogy ez persze nagyfokú rugalmasságot kíván a nyájas olvasótól. Egyik blogról a másikra repkedve hogyan lehet alkalmazkodni állandóan? Az egyik helyen nagybetűvel tilos, a másiknál illetlenség linket berakni, a harmadik meg nem tűri a vitát.
Számomra azonban a blogetikett nem a kommentelők rendszabályozásáról szól. Nem is a bloggerek egy skatulyába szorításáról. (Mindenki egyéniség és a Te blogodon márpedig minden más, igaz? Akkor ülj ide mellém egy pohár borral.) Ez a blogetikett dolog inkább … szóval az elmúlt közel húsz évben oly ügyesen kilapátoltuk a régi szabályokat és oly ügyesen tiltakozunk minden új szabály ellen, hogy ez már nem az egyéniség tisztelete, hanem a káosz uralma.
Ezért aztán, amikor pazzo lelkes munkájának hatására többen összehoztak egy blogetikettet, akkor úgy éreztem – bár a mi blogunk egyedi, azok a szabályok itt nem kötelezőek and I’m a unique snowflake -, hogy fontos csatlakoznia ennek a blognak is.
Még egy pohár nekem sem árt meg. Mert ezen a blogon nagyon jó kis közösség van, amihez nem nehéz csatlakozni (igaz?). Közösek az értékeink, életöröm a köbön. De mi lenne, ha a magyar blogok is találnának közös értékeket és elkezdenének egy közösségként létezni? Ha a blogoszférában zizegő olvasók és blogírók azt mondanák, hogy ugyan másik focicsapatnak szurkolunk, más zenét szeretünk, de a blogetikettet kölcsönösen ismerjük. (Kezd megártani a bor.)
Nem borulna senki szerelembe senkivel ettől. Régi ellenségek sem békülnének ki egymással drámai zene közepette a füstölgő romokon. De mondjuk egy bólintással jeleznék egymásnak, hogy az alapvető párbaj-szabályokat betartják.
A mi bólintásunk ott lent a kommentdoboz felett található fekete-fehérben.
Hozzak még egy üveggel? :-)
@belgablog: bingo ;-)
Ezt írtam én is ;)
aneninen, konkrétan az első mondatodra válaszolva: talán igen, talán nem. amikor elkezdtem írogatni, alapvetésként fogalmaztam meg magamnak, hogy soha nem akarok olyat és úgy írni, amitől bekövetkezhet, hogy divatos és nagyon látogatott lesz. írok, ha olyanom van, nem írok, ha nincs írhatnékom – ennyi és nem több.
a második mondatoddal egyetértek.
amby, pazzo: a blogetikettben leírtakat nem korlátozásként fogtam föl, hanem logikus ajánlások gyűjteményének. ami mellett lehet érvelni, és lehet ellene is. azért próbáltam meg ellene, mert úgy gondolom, ha valaki alapból nem érzi a benne megfogalmazottakat, akkor nem fogja befolyásolni a hozzáállását/kommentstílusát az, hogy kinn van a blogon a “blog etikett” címke.
Bocs, de én nem értem miért mindenki abból indul ki, hogy a trollok elolvassák e vagy sem..
Szerintem a blogetikettnek az ad létjogosultságot, hogy a szőkék,( mint pl. én), akik nem akarnak mindig szőkék lenni, tudjanak hova fordulni, szabad akaratukból…
Tudnék én is egy szép történetet mesélni a bonsai macskákról és a yikes.tolna.netről..
Szerintem senki nem várja el/kényszerít rá, hogy elolvasd, csak ha el akarod olvasni ,akkor legyen mit olvasnod…Nekem ez a lényege a Blogetikettnek…
Én ezért nem érzem a szabály jellegét…
wovbagger – ez szerintem is fontos. Nekem (is) az a tapasztalatom, hogy ha valaki megmondósat vagy látogatottsági versenyt játszik, akkor nincs mit csodálkozni azon, ha 1. a nagy számok törvénye alapján, 2. a vélemény alapján sikerül magunkra húzni pár futóbolondot. (Persze ettől függetlenül is beesnek emberek. Például Freeblog főoldalra kerülés elég jó garancia arra, hogy valaki ránézésre utáljon. :-)
Az alapból “érzi” vagy “nem érzi”, szerintem maga a címkeaggatás. Én kerülöm az ilyet, már csak azért is, mert a TIJ-n rengeteg olyan ember van, aki egyszerűen bizonytalan abban, hogy lehet a virtuális térben kommunikálni probléma-mentesen. És ez az olvasók 80 százaléka. Ezért van nekem csak két szabályom (ld. bejegyzés) és ezért szól így a kisbetűs rész lentebb, a kommentdoboznál.
Egyszerűbben megfogalmazva: a blogetikett link helyett lehetne ott netikett is, számomra mindegy – de tájékoztatni az olvasókat szerintem “erősen javallott”. ;-)
@mimke – na, mire megírtam, beelőztél ;)
Külön posztban folytattam a reagálást:
http://unzervalt.freeblog.hu//archives/2008/05/28/3168564/
Ja, önreklám, de talán kisebb rossz, mint kilométeres hozzászólásokat olvasni ^_^
amby, úgy értettem, hogy alapból valaki vagy van annyira figyelmes/illedelmes, hogy ha rátalál egy blogra/bejegyzésre, ami tetszik (vagy pont fordítva: erősen nem tetszik) neki, akkor először körülnéz, hogy az adott oldalon kik, miről, milyen hangnemben társalognak, és utána kiált bele a netbe egy kommentet. vagy nincs.
szerintem ez nem cimkézés.
ha pedig valaki címlap miatt utál? szánalmas dolog, de egészségére, oszt jónapot.
Egyetértek, hogy illik tájékozódni. Kérdés, hogy mennyit?
Elolvasni az előtted lévő hozzászólókat? Mi van, ha csak este tudom kinyomni azokat a kommenteket, amik nem illenek a “helyi” stílushoz? :-) Napközben még bárki úgy érezheti ez a stílus, lehet pl. anyázni.
Hány bejegyzésből tudod megismerni a blog íróját? Ötből? Kell hozzá mondjuk 15 perc, hogy illendően felkészüljön, mielőtt kommentelhet? ;-)
Amire próbálok rámutatni, az individualizmus másik oldala. Azzal, hogy minden blogon más a hangnem azzal igencsak megnehezítjük bárki megszólalását. Ezért támogatom azt, hogy legyen egy alap, amit betartva biztosan nem lesz “baja” a kommentelőnek.
Ha valaki a blogetikettet betartja, a TIJ-n biztos nem kerül lehurrogásra. Igaz, a legtöbb pontot be nem tartva sem fogom kimoderálni, mert elég rugalmasak vagyunk. :-)
(És elfogyott minden mondanivalóm is blogetikett témában ;-)
amby, gőzöm sincs, hány posztból vagy hány kommentből lehet megismerni egy blogot, és nem is célom számokkal dobálózni. ha találok valamit, akkor először olvasom egy ideig (ez tarthat negyedórától elkezdve akár hónapokig is), aztán kommentálok. vagy nem.
“Igaz, a legtöbb pontot be nem tartva sem fogom kimoderálni, mert elég rugalmasak vagyunk.”
én ezért nem látom értelmét.
és hozzátenni a témához már én sem nagyon tudok. uff.
Szerintem szánalom a blogolásról blogot írni.
A közösségépítés pedig kimerült a soksoksok komment lescrollozásával hogy én is ideírjak valami baromságot :|
Huhh elszaladt a beszélgetés, én pedig lemaradtam, mint a borravaló. Egy rövid örömködés külföldről:
http://www.imbloggingthat.com/2008/05/26/how-to-create-a-comment-policy/
“Blog Etiquette sounds great! There should be a general “blog etiquette” written for the entire blogosphere, not just individual blogs. Great idea to write it as a community.”
@kisvirag: nem illik. De ha nem mondod el senkinek, akkor elárulom – otthon én is kitunkolom :D
This is a really itnlleigent way to answer the question.
IHZesd gtkngbebxhyg
oHqXrZ ahvhghkpfynn