Blogolásról blogolni olyan, mintha a színész a katartikus nagymonológ után a tapsot meg sem várva kiülne a színpad szélére és elkezdené magyarázni, hogyan is zajlik a színészi játék. Ha volt is varázs, menthetetlenül elszáll. Talán éppen ezért érdekes, hogy miért írok mégis a nemrégen feltűnt Blogetikett kezdeményezésről.

Kinyitok egy üveg vörösbort és tisztázzunk valamit, mielőtt belefognék. Tizenkétezer komment után mi nagyon elégedettek vagyunk a sorsunkkal. Néhány futóbolond kivételével errefelé mindenki normális, a szükséges keretek között. Vitatkozunk, félreértünk, kérdezünk vagy hallgatunk. Mindenki a saját stílusában.

Még egy pohárral? Én így szeretem. Mármint a stílust. Ha blogetikettről van szó, akkor csak csatlakozni tudok Anyu(ha) olaszos lazaságához és kijelenthetem, két szabálynak kellene léteznie minden blogon:

1. ha blogot írsz, tájékoztasd a heppjeidről az olvasókat.
2. ha kommentelsz, olvasd el hepplistát az adott blogon. :-)

A mi hepplistánk jelenleg így hangzik:
Ez egy társalgó, ezért bármilyen vélemény, kritika, hozzászólás és kérdés megengedett. Egy kérésünk van: a bejegyzés határozza meg a témát.

Nem is tervezzük változtatni. Hova is akartam kilyukadni? Ja, szóval, hogy ez persze nagyfokú rugalmasságot kíván a nyájas olvasótól. Egyik blogról a másikra repkedve hogyan lehet alkalmazkodni állandóan? Az egyik helyen nagybetűvel tilos, a másiknál illetlenség linket berakni, a harmadik meg nem tűri a vitát.

Számomra azonban a blogetikett nem a kommentelők rendszabályozásáról szól. Nem is a bloggerek egy skatulyába szorításáról. (Mindenki egyéniség és a Te blogodon márpedig minden más, igaz? Akkor ülj ide mellém egy pohár borral.) Ez a blogetikett dolog inkább … szóval az elmúlt közel húsz évben oly ügyesen kilapátoltuk a régi szabályokat és oly ügyesen tiltakozunk minden új szabály ellen, hogy ez már nem az egyéniség tisztelete, hanem a káosz uralma.

Ezért aztán, amikor pazzo lelkes munkájának hatására többen összehoztak egy blogetikettet, akkor úgy éreztem – bár a mi blogunk egyedi, azok a szabályok itt nem kötelezőek and I’m a unique snowflake -, hogy fontos csatlakoznia ennek a blognak is.

Még egy pohár nekem sem árt meg. Mert ezen a blogon nagyon jó kis közösség van, amihez nem nehéz csatlakozni (igaz?). Közösek az értékeink, életöröm a köbön. De mi lenne, ha a magyar blogok is találnának közös értékeket és elkezdenének egy közösségként létezni? Ha a blogoszférában zizegő olvasók és blogírók azt mondanák, hogy ugyan másik focicsapatnak szurkolunk, más zenét szeretünk, de a blogetikettet kölcsönösen ismerjük. (Kezd megártani a bor.)

Nem borulna senki szerelembe senkivel ettől. Régi ellenségek sem békülnének ki egymással drámai zene közepette a füstölgő romokon. De mondjuk egy bólintással jeleznék egymásnak, hogy az alapvető párbaj-szabályokat betartják.

A mi bólintásunk ott lent a kommentdoboz felett található fekete-fehérben.

Hozzak még egy üveggel? :-)