Éjfél múlt pár perccel. Meséljek Milánóról? Jó, de ne várj tőlem turisztikai ismeretterjesztő sorokat, nem ismerem a nevezetességek pontos történetét. Színeket mondok el, illatokat festek le, érzelmeket, érzéseket és mozdulatokat súgok olasz módon, magyarul megfogalmazva.

Egyik kedvenc helyemen ülök a via V. Foppa lakásunk alatti buszmegállójának padján. Gyakran jövök le ide elalvás előtt egy csésze kamillateával a kezemben, és nézem az álmos város ásítozó utcáit. Lara már édesen alszik odafenn, anyu mellette a fotelben szendereg. Csörög a telefon, a repülő késett és az autópályán – bármennyire is hihetetlen – megint dugó van éjféltájt is.

Trrrrr. A mellettünk lévő étterem, ahol Roberto ma is mennyei ízű kagylós spagettit főzött és a pincér a deres falú kancsóban hozta a ház gyümölcsös illatú finom borát, most húzza le a redőnyzárat. – Ciao Bella, kiállt felém Roberto és felül a scooterjere, amelynek a műanyag szélvédőjét már megint valaki összekarcolta. A kötelező szitkozódás után, amely már szinte mindennapivá vált, elrobog…

Ülök tovább, kortyolok nagyokat és hagyom, hogy magával ragadjon az utca éjszakai hangulata. Szép nap volt ez a mai. Megint turistát játszottunk, mint minden egyes alkalommal, amikor jön hozzánk valaki.

Reggelünk indult a korai forgalom zajával, a dudáló autósokkal, ahogy türelmetlenül kiabáltak ki a lehúzott ablakon – Defficente, ma dai! A sarki Tavola Calda-ból már áradt a friss kávé illata, felkúszott egészen az orrunkig és lecsalt, hogy a szokásos albicocca izű brioche-om társaságában felhörpintsem.

A bárban a reggeli illata összeolvadt a férfiak friss aftershave-jének illatával és az elegáns hölgyek sáljáról érződő szolid parfümmel. Az újságokon a croissant morzsái hevertek, – forza Milan!-, kiáltott fel az egyik öltönyös, rózsaszín inges férfi a címlap láttán.

Könnyű ebédet készítettünk. Pasta in bianco, salsiccia-val és olivaolajjal, parmezán sajttal meghintve. Másodikként spinaci párolva, kevés fokhagymával, prosciutto di Parma-val es mozzarella-val. Egy kis pihenés után jöhetett a kávé és irány a milánói délután!

A Duomo környéke sosem maradhat ki séta-térképünkről, mint ahogy a bevásárló utcák kirakatai, a kastély, és a kora esti órákra időzített Naviglio sem. A Duomo környékén elidőztünk kicsit, elnézegettük a koreai fiatal lányok legújabb olasz divat szerinti lookját, a Dóm hatalmas vaskos kapuján lévő “nehéz kis emberfigurákat”, a Vittorio Emanuele Galleria-ban nyugisan kávézgató olaszokat és turistákat. Elmosolyodtunk, ahogy Lara kristálytiszta tekintete visszatükrözte a Vittorio Emanuele Galleria színes üvegablakát. Mintha azt akarta volna mondani: hej, én itt születtem!

A Castello felé véve az irányt a virágzó tulipánfák illatától bódultan andalogtunk, hogy átszeljük a kastélyudvart és megnézzük a kedvenc parkunkban labdázó gyerekeket, focizó fiúkat és lányokat.

Ideje volt útnak indulni a Naviglio felé, amely nemcsak a naplementenézés kötelező helyszíne, de a koraesti órákban itt érdemes elkölteni az aperitivot is. Buschetta-k széles választéka, kis paninok, pizzaszeletek, tésztaköltemények, csipszek fogadnak ha betérsz egy italra valamelyik bárba.

Mondhatni, hogy jó magyar szokás szerint mi jól be is vacsoráztunk, így végigsétáltunk a naviglio-i kis utcákon levezetőként. Ezekben az utcákban tucatnyi kis csodát lehet felfedezni, amely újból- és újból elvarázsolja az arra sétálókat. A házak külső fala mind-mind egy külön kis belső világot takar. Megálltunk játszani. Vártuk, hogy mikor nyílik ki a nagykapu és vajon mi rejlik odabenn. Gazdag növényzet, a kert közepén Madonna szobor, vagy a művészet jegyében megépített elegáns udvar. Az egyik leágazó utca keskeny sikátorába még egy kis patakocskát is besuvasztottak, kanyargó-tekergő indákkal körülvéve.

Sétálsz a Naviglio mentén, nézed a naplementét, átmész a kis hidakon, hallgatod az olasz hölgyek “halk” csevegését a legújabb szerelemről, végignézel a jellegzetes olasz épületeken, beleszippantasz a vacsorára készülődő éttermekből kiáradó spaghetti illatú levegőbe és eltelít egy kellemes életérzés, amit én “olaszos életérzésnek” nevezek, mások la dolce vita-nak.

A pincérek keresztül-kasul rohangálnak egy-egy tálca étellel, itallal, viszik a szomszédos üzletbe. A hajó-étteremben egymast túrják-fúrják a turisták a feltálalt étvágygerjesztő falatokért sorbaállva. A hajó külső részénél elsétáló férfi egy könnyed szökkenéssel fordul egyet, levesz egy pizzaszeletet, majd elégedetten beleharap és továbbmegy. A pincér, aki éppen fordul az üres tálcával, elmosolyogja magát ahogy utánanéz.

Ezek a képek villannak át az agyamon. Költözni készülök innen. Vegyes érzelmekkel jöttem, de három új élet kezdődött itt. Az én új életem, egy szerelmespár közös új élete, és egy kis vadiúj élet, aki mélyen alszik odafenn és álmodja az ő kis világát. Bármit is takar a múlt, bármit is hoz a jövő, egy biztos: Milánó hiányozni fog!

írta: Kriwi
(Kriwi a tIJ.Bp szerzője)

Tetszik ez a sorozat? Iratkozz fel az RSS csatornára és értesülj azonnal az új bejegyzésekről!