Loading ...
Az elmúlt két hétben növekvő lelkiismeretfurdalással küzdöttünk Too Many Secrets ügyben. Éreztük a várakozást, hogy kéne egy összefoglaló írás, de hozzátenni ahhoz, ami közel 1000 kommentben a régi blogon zajlott, nem igazán tudunk. Hogy mit tudunk mégis? Hát elárulni részleteket abból, hogyan is készült a too many secrets küldetés.
Minden ott kezdődött, hogy januárban felmerült a saját webcím gondolata – leginkább azért, hogy majd egyszer, ha úgy adódik, tudjunk más blogmotort használni ugyanazzal a címmel. A gondolatot tett követte és február elejére megszületett a http://theitalianjob.hu cím. Ekkor kezdtek el feltűnni a TIJ-n a piros RSS olvasásra buzdító szövegek - gondolva a későbbi átirányításra.
Ugyanebben a január-februári időszakban kezdett el betegeskedni erőteljesen Freeblog anyánk, így a webcím mellett végül döntöttünk, hogy szolgáltatóváltásra is sor kerül. Ezt a váltást szerettük volna valami – remélhetőleg szórakoztató – játékba csomagolni.
A jelszavas, betűkitalálos játék feladatai pont kialakultak mire a Freeblogon megjelent a nagyobb, hosszabb, jobb nyomozós játék. Egyrészt jó volt, mert a GPS koordinátakitalálós feladatot könnyű volt megfejteni :-), másrészt úgy gondoltuk, hogy felesleges egy tálból cseresznyézni, így végül 4 héttel eltoltuk az eredeti kezdést. (Hogy jutottatok oda, hogy Katica terhes, még most sem értem ;-)
A Blogtorna II szavazás kettős célt szolgált – egyrészt szerettük volna megtudni, hogy érdekel-e valakit játék, vagy csak a beképzeltség mozgat minket a too many secrets-szel; másrészt valamikor valóban szeretnénk megrendezni a Blogtornát. S@jdu is elkezdett lelkesen kommentelni, hogy beépüljön az olvasótáborba.
Időközben elkészült a freeblog importáló WordPress-hez, de az azóta lekapcsolt Freeblog exportálást utoljára február végén sikerült futtatni – így Osvárt Andreát közel százszor láttam lenge ruhában fejlesztés közben. ;-)
Márciusban elindult a visszaszámlálás, amihez a mondatot a nem véletlenül akkor megírt Urbanista Diaries-ből vettük, megjelent a My Socrates Note scrabble a Komputerkémek filmből (Sneakers), bemelegítésképpen – és végül (hogy legyen egy közös címke) ezért lett Too many secrets. Anyuha reklamálására (hogy miért van angol egy olasz-magyar blogban) pedig annyit tudok mondani – nincs magyar scrabble-nk itt Milánóban ;-)
Lezárult a Blogtorna szavazás is, idegborzolásra kihangsúlyoztuk, hogy többen szavaztak a blogbezárásra (mindenkinek üzenem, hogy nem beszéltük meg, de a két csaj arra szavazott, én viszont nem :-). Az egy hetes visszaszámlálás már kicsit több információt adott (pl. a 17 betűt) – igaz, olasz tánctanárt sosem terveztünk. Az utolsó hét képe zárásként szerepelt, aznap este pedig már kis kék borítékokat rejtettünk ismeretlen kabátokba Budapesten. (Négy szót, duplázva, hogy mindegyik meglegyen.)
A nyitó Vége üzenet igaz is volt – akkor épp Pesten voltunk és hazafuvaroztuk mind MaxiTaxit, mind pedig a Macbookot. :-( Katica közel tízszer röhögte el a meteorológiai jelentést, ami az utolsó pillanatban alakult szövegesből audió feladattá – a kőcicás képnyomozóst azt hiszem leginkább a Da Vinci-kód olvasmányunk ihlette, míg a szomszéd tehene és a koalás feladat is a jubileumi játék újrahasznosítása volt. Ez utóbbinál elkövettünk egy hibát is – nem specifikáltuk, hogy ez ugyanaz a feladat, mint korábban, így az első gyűjtésre adtunk egy betűt külön. (Cserébe nem kellett éjfélkor félelmetesen sötét helyszínen informátorral találkoznotok egy betűért.)
A Trentinis feladat egy olasz – korábban nálunk megjelent – mondóka, amihez a ragazziszámláló szövegét már hamarabb átírtuk. Itt eleve számítottunk arra, hogy az első kijelölt időpont után valaki megfejti, hogyan lehet kiszedni a betűt 33 olvasó nélkül – a második időpontot szervezési segítségnek adtuk, valójában már bármikor elérhető volt a betű.
Az ágyba rakott tonhal a Sztaki Anagramma-oldalának segítségével készült, az O története pedig egyszerű feladatnak indult. Pár nappal később jöttünk csak rá, hogy sehol nincs fent a neten magyarul :-) A logikai feladat csapatépítő tréningeken szokásos és Katica szedte elő – csak át kellett írni a neveket és az autókat.
Az Olasz meló amolyan levezető, könnyed témának indult, hiszen s@jdu (akit hárman írtunk – időnként egyszerre) közel egy tucat nyomot hagyott a kommentekben (mindig információt igyekezett szerezni tőletek, ellentmondásba keveredett, utalt Jóbarátokra), de végül utolsó pillanatban bedobta a saját sztoriját is a Szomszéd tehenéhez – ami egy az egyben az Olasz Meló című film története Steve (az áruló) szemszögéből. A neve is áruló (s@jdu = judas), sőt, adtunk egy plusz esélyt mimkének, amikor sajdu laura (=”arul a judas”) elküldte a történetét.
Mivel a jelszó előbb lett meg, mint az áruló, így a nála lévő segítségekre sose lett szükség. :-)
Érdekes, hogy milyen nehéznek gondolt feladatokat oldottatok meg pillanatok alatt és hogyan lett küzdelem pár töltelékfeladattal. A végére már csak két kérdés maradt:
- Nektek voltak kedvenc részeitek? (Egy ideig gyűjtöttük a kedvenc beszólásokat, de nem bírtunk lépést tartani az 1000 kommenttel :-)
- Hogyan lehetne olyan élvezetes játékot csinálni, amiben két hétig élmény részt venni mindenkinek?
1. Nekem az egész tetszett. Bár volt egy pár rész amikor azt se tudtam, hogy mi van de mindenképpen remekül sikerült a játék.
2. Ha több blog összefogna. Ami arra ösztönözné a játékosokat, hogy olvassuk egymás írásait.
az nagyon tetszett amikor mimke osszetrombitàlt minket skype-on ès elkezdtunk agyalni a megfejtèsen…
amikor kibokte a betukbol, hogy tomorrow, akkor nekem beugrott a filmcìm.
deh, mondom ez nem jò, nincsen annyi o – betunk (a tomorrow-hoz) erre felhasznàlta a kèpeslapot èèès bejutott :D az nagyszeru èrzès volt.
Sajnos szemèlyszerint nem mindig tudtam rèszt venni benne (meg fura hangok szòltak nèha a fejemben), de a vègère èn is odaèrtem. Megfigyeltem azt is, hogy eros a “bandàzàs” azok kozott, akik èloben is ismerik egymàst. Ezt nem hàtàrnykènt èrtem, csak jò lenne a “tobbieket” is bevonni kozvetlenebb mòdon.
Nellynek igaza van, hogy látszott kik azok akik személyesen is ismerik egymást. De szerintem ez nem volt annyira negy probléma.
nekem a logikás tetszett a legjobban, de ezt már ott is mondtam :)
a trentinoson meg vertem a fejem, hogy nem jutott hamarabb eszembe :)
illetve, egyebkent eszembe jutott, csak akkor elfelejtettem megnézni…
a bandázást nem azokra mondanám, akik személyesen ismerik a többieket, hanem inkább a “kemény mag”, a “legfanatikusabb” olvasók, akik azért értelemszerűen már nagy valószínűséggel találkoztak Ambyékkal, egymással, és nem csak a blogon keresztül tudnak egymással érintkezni, hanem egyéb csatornákon is.
Azért egy kommentszemezgetésnek egyszer nekieshetnétek :D vagy legalább azokat, amiket addig gyűjtöttetek, míg fel nem adtátok :)
Az pedig Murphy, hogy amire ti azt hiszitek, nehéz, mi seperc, amire meg azt, hogy könnyű, szenvedünk :)
de végülis, megvolt az egyensúly :)
A logikáshoz a levelek egyébként egyszerre mentek ki, vagy helyes volt a gyanúnk, hogy kötődik a tehenes feladathoz?
Nekem talán az O-gyűrű volt a kedvencem… legalábbis ez nem hagyott nyugodni, és azóta kb heti gyakorisággal összefutok a Triskelionnal… neem, nem az O-gyűrűvel. :D
Az is jó volt tényleg, ahogy Kisvirág megfejtette a Trentinit. Na és az enne-t, hát arra életemben nem jöttem volna rá, szégyen-gyalázat. :)
#1.2 Ezt nem tudom, hogy lehet elerni. Az szokvanyos, hogy mindenki egyedul probalja megoldani a feladatot – ez ellen igyekeztunk tenni sokat, feladatok es info adas teren.
@kisvirag: elkulonitve voltak a feladatok. 15 ember kapott 2-2 infot, egy napon belul. Egy tablazattal kovettuk, hogy ki osztotta meg es kuldtunk duplan infokat, ha nem haladt.
hát nekem a tehenes is nagyon tetszett, meg a koalás is. Személyes kihívásnak éreztem már, amikor nyúl volt akkor is…
A logikás is jó volt, bár lehet, nem április elsején kellett volna kiküldeni, akkor talán többen kapcsoltak volna..
Viszont, ha jól sejtem két boríték teljesen eltévedt…
újra freeblog főoldal ;)
Nekem az ötven kommentes tetszett a legjobban, abban legalább részt is tudtam venni. Ugyanis volt olyan feladat, amit mire megláttam, már meg is volt fejtve. A késő éjszakai találkánál pedig olyan lelkiismeretfurdalásom volt amiért nem maradtam ébren, hogy azzal álmodtam. :)
A logikai feladvány tetszett.Jó,hogy valami megmozgatja az ember agyát.
Meg hogy nem lett olyan hosszú.Az igazat megvalva, a játék blogon kissé már unom a nyomozósdit.Pedig ott is volt jó logikai feladvány.De bevallom,már túlontúl hosszúra sikerült.
@mimke: a koalás, meg tehenes nekünk is kedvencünk. Pont azért, mert bevon egy csomó embert, és olyan izgi, amikor be-befut egy újabb.
@eszencia: ahogy hallottam, másnak is voltak “érdekes” álmai a játékkal kapcsolatban. Te mit álmodtál?
@pazzo: igen, a too many secrets-ben is látszott már a végén, hogy elfáradt a banda. Azt hiszem, ez a két hét a maximum ameddig ilyen játékot el lehet húzni. (Hosszabban vsz csak akkr, ha igazán nagy a tét vagy aktív, érdekes feladatok vannak, de ahhoz komoly felkészülés és kidolgozás kell.)
Arra már nem emlékszem, hogy mit, csak hogy hajnalban ébredtem fel rá. Még mérgelődtem is, hogy 23.33-kor kellett volna (valami ilyesmi időpont volt, ha jól emlékszem). :)