Az elmúlt két hétben növekvő lelkiismeretfurdalással küzdöttünk Too Many Secrets ügyben. Éreztük a várakozást, hogy kéne egy összefoglaló írás, de hozzátenni ahhoz, ami közel 1000 kommentben a régi blogon zajlott, nem igazán tudunk. Hogy mit tudunk mégis? Hát elárulni részleteket abból, hogyan is készült a too many secrets küldetés.

Minden ott kezdődött, hogy januárban felmerült a saját webcím gondolata – leginkább azért, hogy majd egyszer, ha úgy adódik, tudjunk más blogmotort használni ugyanazzal a címmel. A gondolatot tett követte és február elejére megszületett a http://theitalianjob.hu cím. Ekkor kezdtek el feltűnni a TIJ-n a piros RSS olvasásra buzdító szövegek - gondolva a későbbi átirányításra.

Ugyanebben a január-februári időszakban kezdett el betegeskedni erőteljesen Freeblog anyánk, így a webcím mellett végül döntöttünk, hogy szolgáltatóváltásra is sor kerül. Ezt a váltást szerettük volna valami – remélhetőleg szórakoztató – játékba csomagolni.

A jelszavas, betűkitalálos játék feladatai pont kialakultak mire a Freeblogon megjelent a nagyobb, hosszabb, jobb nyomozós játék. Egyrészt jó volt, mert a GPS koordinátakitalálós feladatot könnyű volt megfejteni :-), másrészt úgy gondoltuk, hogy felesleges egy tálból cseresznyézni, így végül 4 héttel eltoltuk az eredeti kezdést. (Hogy jutottatok oda, hogy Katica terhes, még most sem értem ;-)

A Blogtorna II szavazás kettős célt szolgált – egyrészt szerettük volna megtudni, hogy érdekel-e valakit játék, vagy csak a beképzeltség mozgat minket a too many secrets-szel; másrészt valamikor valóban szeretnénk megrendezni a Blogtornát. S@jdu is elkezdett lelkesen kommentelni, hogy beépüljön az olvasótáborba.

Időközben elkészült a freeblog importáló Wordpress-hez, de az azóta lekapcsolt Freeblog exportálást utoljára február végén sikerült futtatni – így Osvárt Andreát közel százszor láttam lenge ruhában fejlesztés közben. ;-)

Márciusban elindult a visszaszámlálás, amihez a mondatot a nem véletlenül akkor megírt Urbanista Diaries-ből vettük, megjelent a My Socrates Note scrabble a Komputerkémek filmből (Sneakers), bemelegítésképpen – és végül (hogy legyen egy közös címke) ezért lett Too many secrets. Anyuha reklamálására (hogy miért van angol egy olasz-magyar blogban) pedig annyit tudok mondani – nincs magyar scrabble-nk itt Milánóban ;-)

Lezárult a Blogtorna szavazás is, idegborzolásra kihangsúlyoztuk, hogy többen szavaztak a blogbezárásra (mindenkinek üzenem, hogy nem beszéltük meg, de a két csaj arra szavazott, én viszont nem :-). Az egy hetes visszaszámlálás már kicsit több információt adott (pl. a 17 betűt) – igaz, olasz tánctanárt sosem terveztünk. Az utolsó hét képe zárásként szerepelt, aznap este pedig már kis kék borítékokat rejtettünk ismeretlen kabátokba Budapesten. (Négy szót, duplázva, hogy mindegyik meglegyen.)

A nyitó Vége üzenet igaz is volt – akkor épp Pesten voltunk és hazafuvaroztuk mind MaxiTaxit, mind pedig a Macbookot. :-( Katica közel tízszer röhögte el a meteorológiai jelentést, ami az utolsó pillanatban alakult szövegesből audió feladattá – a kőcicás képnyomozóst azt hiszem leginkább a Da Vinci-kód olvasmányunk ihlette, míg a szomszéd tehene és a koalás feladat is a jubileumi játék újrahasznosítása volt. Ez utóbbinál elkövettünk egy hibát is – nem specifikáltuk, hogy ez ugyanaz a feladat, mint korábban, így az első gyűjtésre adtunk egy betűt külön. (Cserébe nem kellett éjfélkor félelmetesen sötét helyszínen informátorral találkoznotok egy betűért.)

A Trentinis feladat egy olasz – korábban nálunk megjelent – mondóka, amihez a ragazziszámláló szövegét már hamarabb átírtuk. Itt eleve számítottunk arra, hogy az első kijelölt időpont után valaki megfejti, hogyan lehet kiszedni a betűt 33 olvasó nélkül – a második időpontot szervezési segítségnek adtuk, valójában már bármikor elérhető volt a betű.

Az ágyba rakott tonhal a Sztaki Anagramma-oldalának segítségével készült, az O története pedig egyszerű feladatnak indult. Pár nappal később jöttünk csak rá, hogy sehol nincs fent a neten magyarul :-) A logikai feladat csapatépítő tréningeken szokásos és Katica szedte elő – csak át kellett írni a neveket és az autókat.

Az Olasz meló amolyan levezető, könnyed témának indult, hiszen s@jdu (akit hárman írtunk – időnként egyszerre) közel egy tucat nyomot hagyott a kommentekben (mindig információt igyekezett szerezni tőletek, ellentmondásba keveredett, utalt Jóbarátokra), de végül utolsó pillanatban bedobta a saját sztoriját is a Szomszéd tehenéhez – ami egy az egyben az Olasz Meló című film története Steve (az áruló) szemszögéből. A neve is áruló (s@jdu = judas), sőt, adtunk egy plusz esélyt mimkének, amikor sajdu laura (=”arul a judas”) elküldte a történetét.

Mivel a jelszó előbb lett meg, mint az áruló, így a nála lévő segítségekre sose lett szükség. :-)

Érdekes, hogy milyen nehéznek gondolt feladatokat oldottatok meg pillanatok alatt és hogyan lett küzdelem pár töltelékfeladattal. A végére már csak két kérdés maradt:

• Nektek voltak kedvenc részeitek? (Egy ideig gyűjtöttük a kedvenc beszólásokat, de nem bírtunk lépést tartani az 1000 kommenttel :-)
• Hogyan lehetne olyan élvezetes játékot csinálni, amiben két hétig élmény részt venni mindenkinek?