Loading ...
Már régóta tervezek írni egy bejegyzést a flow-ról. A flow nem más ugyanis, mint “életöröm a köbön” és teljes mértékben meghatározza az életfilozófiámat. Azt már nem tudom, hogy vajon Csíkszentmihályi Mihály: Flow című könyve volt hatással rám vagy éppen azért olvastam el, mert annyira passzol a személyes hitvallásomhoz.
A flow (vagyis áramlat), a boldogság folyamatát írja le. Mi is valójában a boldogság és mi a boldogsághoz vezető út? Minden ember számára mást jelent. Az elérése pedig annyira egyszerű (lehetne), csak hajlamosak vagyunk nem tudomást venni róla és mások által állított ideálokat kergetni inkább. Az általános kép az, hogy a boldog embernek felelősségteljes, magas beosztású állása, sok pénze van, egzotikus helyekre utazgat és gyönyörű felesége/férje van.
Nos, nekem mindez megvan. Legalábbis én így érzem. Akkor is, ha nem vagyok nagy menedzser, másoknak jobb kocsijuk, nagyobb házuk van, Bali-ra és Hawaii-ra járnak nyaralni. De akkor is így éreztem, amikor Ambyval összeköltözésünkkör az összes alapvető bútort (ágy és szekrény), hűtőt és mosógépet hitelből tudtuk csak megvenni, hónapokig konzerven éltünk és a legluxusabb utazásunk Harkányban volt. Igen, hihetetlenül sikeresnek éreztem magam, hiszen elismerték az akkori (adminisztrátori) munkámat és fizetésemelést kaptam, így kettőnk fizetésére kaptunk hitelt, és tudtam, hogy meghódítottam a szerelmem szívét, akivel együtt töltöthettünk egy hosszú hétvégét távol a mindennapoktól. Azóta persze nagy utat tettünk meg.
Olyan ez, mint a MIchael Ende Végtelen történetében a Déli Jósdához vezető harmadik kapu: akkor nyílik ki, amikor az ember nem akar mindenáron átmenni rajta. A titok, hogy amikor éppen nem az ideálokat kergetjük, hanem megelégszünk azzal, amit a sors osztott nekünk és megpróbáljuk abból kihozni, a legtöbbet, amit lehet, akkor kezdünk sikeresek lenni és jönnek új lehetőségek.
Persze mindekinek van álma, kell, hogy legyen álma. A kapott a lehetőségeket azonban észre kell venni, akármilyen picik is. Ha nem vagyunk nyitottak a világra, akkor szépen elsétálunk mellettük, mert nem elég nagyok, nem pont olyanok, mint amilyeneket megálmodtunk, esetleg fel kellene adnunk valamit érte. Persze minden út egyetlen első lépéssel kezdődik. Nagy igazság. Csak aztán nem szabad elfelejtenünk tovább lépkedni. Hogy hogyan alakul az életünk, az attól függ, hogy megtesszük-e ezeket a lépéseket és milyen mindennapi döntéseket hozunk. Az élet kemény munka az első lépéstől az utolsóig. Ha csak állunk és várjuk, hogy érkezzen a siker, pénz, szerelem és egyéb vágyott dolgok, mert az “nekünk jár”, akkor bizony jó sokáig várakozhatunk és közben bosszankodhatunk, hibáztathatjuk a munkaadónkat, a főnökünket, a családunkat, a barátainkat, a kormányt, a globalizációt, az időjárást, a sorsot stb. És a boldogság nem fog jönni. Az általános tévedés abban van, hogy akkor érjük el a boldogságot, amikor végre beteljesítettük az álmunkat. És addig boldogtalannak kéne lennünk? Dehogy. A boldogság ugyanis éppen ezekben a pici sikerekben rejlik, amikor egy-egy lépést megteszünk. Ha az ember felismeri, hogy mennyi mindent elért már, milyen akadályokat volt képes legyőzni, akkor biztosíthatja magának a folyamatos flow-t.
Persze vannak szerencsések, akik jó helyre születtek vagy valóban egyszerűen eléri őket a szerencse. Vannak pedig olyanok, akiket nehezebb körülményekkel áldott meg az élet. A boldogság azonban éppen egyforma távolságra van tőlük. Itt van például Ujlakas. “Milyen szerencsétlen!” – gondolhatják sokan. Ő mégsem így érzi. Elfogadja, amit kapott a sorstól és abból kovácsol magának “életöröm a köbön”-t. Boldog? Igen, szerintem az. Csodálatra méltó? Igen, szerintem az. Ahogy minden ember csodálatra méltó, aki megtalálja a maga útját, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között teszi ezt meg.
Hogy kit mi tesz boldoggá, az teljesen különböző és ez így is van jól. Van akinek a hatalom adja meg az elégedettséget, van akinek a családja, van akinek az, hogy elismerik a szakmai hozzáértését, van akinek a művészet, létrehozni valami újat, van akinek a barátok, van akinek a másik nem meghódítása, van akinek az, hogy bármikor azt csinálhat, amit akar. Egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Egyetlen dolog fontos, tisztában lenni azzal, hogy számunkra melyek ezek. Bizony egyik dolog (pl. sok pénz keresése) akadálya lehet valami másnak (pl. több időt tölteni a családdal), ezért kell felállítani a saját prioritásainkat. Azt is el kell fogadnunk, hogy az élet folyamán az értékek és a fontossági sorrend változik. Időnként a külső körülmények is arra kényszerítenek minket, hogy átmenetileg lemondjunk arról, ami a számunkra legfontosabb. Azonban minden helyzetből tudnunk kell tanulni és ha azt elfogadjuk, akkor a saját javunkra tudjuk fordítani, mely az álmunk felé vezet.
Bármilyen munkát végzel, abban sikeres leszel, ha szereted csinálni. Márpedig csak te magad tudsz gondoskodni arról, hogy abban legyen megfelelő kihívás számodra, és sikerélményeid legyenek. Csíkszentmihályi Mihály példának hozott erre egy évtizedek óta gyártósoron dolgozó munkást. Ő azzal tette élvezetessé a napi 8 órányi egyszerű munkát, hogy versenybe állt saját magával. Lemérte, hogy adott darabot mennyi idő tud összeszerelni és kitűzött magának egy célt, hogy mennyit fog rövidíteni ezen az időn. Ehhez pedig a saját munkafolyamatán kellett jobbítania. Amikor azt elérte, akkor újabb célt tűzött ki magának. Persze erre a főnöke is felfigyelt, és kivívta a többiek elismerését is.
A boldogság az, ha saját magad állítasz kihívásokat, és örülni tudsz annak, ha ezeket legyőzted. Senki más nem adhatja ezt meg neked. A boldogság elfogadás és saját magunk örök fejlesztése.
- Olasz dolgokból sosem elég? Csak ugorj át Facebookra, iratkozz fel az RSS feedre, vagy kövess minket twitteren! -
:-)
ez nagyon ott van, jó volt így hétfő reggel :)
Egyébként a könyv címe Sport és flow, de ezt csak zárójelben :-)
jaj, egy pillanatig bevillant hogy meg kéne nyomni a főoldalra gombot, de aztán hirtelen eszembe jutott, hogy nincs:)
@ujlakas: melyik könyvnek?
Az amelyikre én gondoltam, az szimplán Flow. Pontosabban az eredeti teljes címe az, hogy “Flow: The Psychology of Optimal Experience”.
Most nézem csak, hogy 1999-ben valóban megjelent egy “Flow in Sports” könyve is.
@Katica: annyira szepet irtal, hogy itt zokogok a nappaliban, orulok hogy elek, es Larat olelgetem… Gyakran zokogok, mert a hormonok meg csataznak bennem, de ez most mas… Eletorom! A kobon!
köszi, kriwi! A “flow” legyen veled :-)Egy ölelést én is küldök Larának!
@Katica: atadtam neki, es mosolygott, azzal az edes kis fogatlan kepevel :-)
@Katica, erre gondoltam: http://www.vincekiado.hu/titles/291.shtml
Merth ezt anyámék adták ki, ez jutott rögtön eszembe.
@kisvirag: ettől még lehet ajánlani, csak nem gombbal.
(http://aszerk.freeblog.hu/archives/2008/03/17/Nyitva_10-18_oraig/)
Meg persze lehet szavazgatni ;)
Ez egy nagyon jó írás. Pozitív életérzés ez a lényeg!
Ilyenkor mindig a Csík zenekar egyik dala jut eszembe:
“Ifjúság gyöngykoszorú,
Ki elveszti de szomorú.
De bolond volnék, ha búsulnék,
Ha a búnak helyet adnék.
Én a búnak utat adok,
Magam pedig vígan járok.”
@bodzasfanta: tetszik ez az idézet :-)
Egyébként pont azt akartam kifejteni, hogy hogyan lehet ezt a pozitív életérzést elérni (nekem sikerül ;-). Túl sokszor hallom mostanában, hogy “nem fizetnek meg rendesen, akkor nem is dolgozom”, meg “a politikusok elcseszték az országot, így nem lehet élni” stb. Hát én ezzel nem értek egyet. A saját boldogságunk csakis tőlünk függ. És az a fura helyzet, hogy ha megéljük a flow-t, akkor “mágikus” módon történnek meg velünk a pozitív változások. Pl. én sosem voltam egy törtető alkat, mégis hihetetlenül sok lehetőséget kaptam a munkámban. Egyszerűen azért, mert szeretem, amit csinálok és mindig többet próbáltam tenni, mint amennyi szükséges.
Én is pozitívan látom a dolgokat! Minden téren. Ha nem így lenne akkor lehet nem is írnék blogot (:
Ja, itt van a dal amiből idéztem
http://csikzenekar.hu/kf07.m4a
Nekem ez a mondat tetszett a legjobban: “megelégszünk azzal, amit a sors osztott nekünk és megpróbáljuk abból kihozni, a legtöbbet, amit lehet” Én is ennek megfelelően élek. A többi jó dolog csak hab lesz a tortámon. :)
@eszencia: és mennyi hab! :-)
Innen meg lehet rendelni: http://bookline.hu/control/producthome?id=27642&type=22
:)
Lehet nekem is el kéne olvasnom, mert mostanában engem is egyre többet kerülgetnek a “leszarom, minek dolgozni” jellegű gondolatok, pedig alapvetően pozitív a gondolkodásom…
Most én is gondolkozom, hogy megkéne venni (:
Ó köszönöm! Épp így vagyok a munkámmal. Nem nagy cucc másnak én mégis imádom és naponta ér benne sikerélmény.
Épp erről a könyvről akartam írni a napokban, mert most kezdtem el Csíkszentmihályinak egy másik könyvét, A Fejlődés útjait, ami a Flow folytatása. Ha sot kerül rá ezt a bejegyzést belinkelem.
Non trovato le parole!
Mindig elégedett vagyok azzal,ami van.÷)
én is majd egyszer írok valamit erre..csak vizsgázzak le :) Szurkoljatok :)
@AnTalk: ó az nagyszerű lenne! Olvasd el gyorsan! Várom a bejegyzést :-)
@pazzo: tudom, te jó kis példa vagy a flow-ra. Írhatnál egy bejegyzést, hogy neked hogy működik :-)
@mimke: te csak tanulj, vizsgázz le, aztán árassz el minket kommentekkel! Ne félj, nem szaladunk el ;-) Addig szurkolunk!
Azért csak freeblog címlap ;-)
http://gof.freeblog.hu/archives/2008/01/23/A_tokeletesseg_receptje/
valamikor régen én is írtam egy zenei élmény kapcsán a flow-ról:
http://url2.blogter.hu/?post_id=177973
@gofri: köszi a linket! Tanulságos volt. Még eldöntöm, hogy elolvasom-e Fejlődés útjait. (@AnTalk: remélem te olvasod és beszámolsz róla, kíváncsi lennék a te véleményedre is!)
@aliz: ezt nagyon szépen leírtad, kedvem támadt koncertre menni :-)
Most, hogy így másoktól is olvasok korábbi bejegyzéseket a flow-ról, rájöttem, hogy lehet, kicsit félrevezettem itt az olvasóközönséget. Ez a fenti cikk ugyanis nem a Flow könyvről szól, hanem a saját életfilozófiámról. Így a könyv több is és kevesebb is: néhány fontos pontját meg sem említettem, és egy csomó mindent pedig hozzáadtam a saját fejemből.
Ez az írás szánalmas. Mesterkélt filizófia, eröltetett másoktól átvett frázisok ismételgetése. Semmi újdonságra nem világít rá, és nem gondolkodtat el.
Nos mint ujsàgironak az a vèlemènyem,hogy nem rossz… engem elgondolkodtatott persze nem feltètlenul a flow-rol… sokkal inkàbb a cikk irojàrol..:)
Ha munkaltato lennek, vagy aktiv HR-es, alig varnam hogy a cikk iroja betoppanjon cegunkhoz, es munkajaval erositse az emberi eroforras allomanyt :-)))
ez nevetségesen szar. a cikk írója meg egy elkényesztett cserfes kislány. ez ki is tűnik a fogalmazásából.
A sanyinak meg elszaladt a kutyája és nincs akibe belerúgjon.
@Antalk: :-)
@Bea: köszi! ajaj, mit vettem önként a nyakamba? :-)
@kriwi: ;-)
Sáláláááá:)
(remélem ez eléggé a bejegyzéshez kötődő komment:)
Mindig megelégszem azzal,ami van.Nem irigylek senkit,ha több jutott neki.Persze,vannak álmok,amiket jó lenne elérni.Ilyen pl. egy kis kertes ház.Ki a panelből.De arra még jó ideig várni kell.÷)
na végre elolvastam. :-) köszönöm, hogy ezt itt ebben a formában megosztottad velünk.
jól sejtem, hogy sanyi nem tartozik az életöröm a köbön életérzéshez? :-)
@gus: És nincs annyira jó ez a bejegyzés, hogy legalább azt mondanád rá, hogy “f*sz”? Meg vagyok sértve ;-))
Sanyi egyébként nem ront egy cseppet sem a mi életöröm a köbünkön. De lehet, hogy neki nincs rendben a csíje. Csak a Bakterházat tudom idézni: “Sanyi, Sanyikáááám! ;-)
Megszültem: http://mimoza.freeblog.hu/archives/2008/05/13/Comment_on_Flow/
Gratulálok ehhez az íráshoz ! Minden mondatából erőt lehet meríteni.Így új év küszöbén nagyon szerencsésnek
érzem magam ,hogy rátaláltam !Sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok!