Színes labdákkal álmodom. Sárga. Nézem, ahogy a hóesésben lassítva fordul a levegőben, csíkjai megjelennek alul és lassan felkúsznak az oldalán. Sárga. Kinyújtom a kezem, hogy a többi gyerek között felágaskodva hozzáérhessek. Mellettem Katica nagyot ugrik és hallom ahogy felhangzik a nevetése. Vajon, ha 25 évvel ezelőtt ismerem, akkor is együtt labdáztunk volna, hatméteres sárga gömböt kergetve a játszótéren?

Születésnapomra kaptam a két jegyet a Slava’s Snowshow-ra. A társaság orosz és a nagy sikerre való tekintettel jártak másodszor is Milánóban a szívmelengető előadásukkal. Az a típusú élmény, amikor az „És milyen volt?” kérdésre először egy sóhajt, majd tizenhét másodperces napközis mosolyt és ködösödő tekintetet kapsz válaszul.

A magyarázat bonyolult. Adott egypár bohóc. Nem cirkusziak, mert nem neveted magad halálra a spriccelő virágokon, a váratlan fenékberugáson vagy a ballisztikus habostortán. Nem is pantomimesek, mert nem minden a színészet és nem kell értened az alaphelyzetet. A Slava’s Snowshow inkább maga az élet.

Időnként hatalmas felszabadult kacagás, néha abszurd helyzet, gyakran váratlan fordulat, helyenként kicsattanó katarzis, pár hősies lépés, sok intermezzo és pár szívszorongató csalódás. De két helyzet között mindig a szád sarkában bújkáló mosoly.

És persze a labdák. A csodálatos fehér, kék, piros és sárga labdák. A fél méterestől a hatalmas hatméteresig. Ahogy kirepülnek, összeütköznek a levegőben és lassan fordulva rádkacsintanak, hogy aztán pár perc alatt 25 évet zuhanj az időben, átmássz a melletted ülőkön és másik húsz emberrel egyszerre ugorva próbáld megérinteni őket.

Sikerül eltalálni és tátott szájjal, kikerekedő gyerekszemekkel nézem, ahogy ismét emelkedni kezd és mások felé veszi az irányt. A lábam vinne utána, hogy végigkergessem a téren a többi gyerek között, míg anyukám ebédelni nem hív.

Düsseldorfban fekszem hotelszobámban és színes labdákkal álmodom.

A Slava’s Snowshow-t még április 30-ig játszák a Piccolo Teatroban. (Ha mész, a 12. sor elé próbálj meg jegyet venni.) Magyarországon mostanában nem járnak. Jót tenne a te csídnek is.