Költözünk. Még csak pár dobozt csomagoltunk ki, de kép a falon és a nappaliban már le lehet ülni. Menet közben újítjuk fel a lakást, de ha jól megnézitek, már látszik, hogy fog kinézni.

A főoldalon betekintést kaptok mindenféle jóba. Van kiemelt társalgó, ami legalább egy hétig szem előtt marad, látszanak a friss bejegyzések, vélemények és az ajánlott blogok utolsó írásai. Arról, hogy hogyan tudtok eligazodni az oldalon és mi várható még, holnap írok majd, addig is három különböző vélemény arról, hogy mi mit várunk az új theitalianjobtól.

Mira

Amikor Amby és Katica felajánlotta a társszerzői pozíciót megtiszteltetésnek vettem és alig akartam elhinni.

Olyan mint egy új év első napja, várakozásokkal teli, kicsit másnapos. Feszülten izgalmas is, mert kinőttük a fészket, kirepülünk, de még nem tudjuk, hogy megy majd az önállóság.

Lehunyom a szemem és egy szebb jövőt álmodom a TIJ blognak, függetlenséget, egy jövőt, ahol az olvasó minden nap új és érdekes témákról olvas, mert az ihlet gyakran van velünk, amely megtölti mindannyiunk szívét életörömmel, még a gengszterekét is. Mivel mindenki aki a TIJ blogot olvassa, jobban érzi magát, ezért többet mosolygunk majd, ami futótűzként terjed, négy nap múlva mindenki boldogabban és felelősségteljesebben él mint azelőtt… és megvalósul végre a VILÁGBÉKE. A fenntartására a TIJ írásait naponta 320 nyelvre fordítják, nyomtatják, hangosblog változatban is elérhető, letölthető az i-Tunes -ról, olvasható az óriásplakátokon a mosópor hirdetés mellett, hogy mindenkihez eljusson az életöröm.
Igazán nem várok túl sokat ettől az új blogtól. Ez lenne a legkevesebb azok után, hogy 17 karakteres kód feltörése kellett a megtekintéséhez…

Katica

Az új blogon nyüzsögni fog az élet, mint egy igazi olasz társasházban. Az írók lelkesebbek lesznek, mert bárhonnan, bármikor elérhető lesz a szerkesztőoldal, így izibe meg lehet írni minden jó dolgot, ami éppen történik velük. Az olvasók is szívesen járnak majd vissza, mert nem risztja el őket a minden második látogatáskor bejövő fekete “karbantartás” oldal és naponta visszanéznek, hogy milyen újabb érdekes, vidám cikk született a blogon már megint.

A blog filozófiája nem változik, elsődleges szempont marad az “életöröm a köbön”. A régi jól bevált rovatok megmaradnak és születnek majd újak is. Mindig sok Olaszországgal, utazással, élménnyel, játékossággal és barátsággal várunk titeket.

Habár elveszítjük a freeblog anya istápolását időnként a főoldalon és lehet, hogy eleinte kicsit kevesebben találnak ránk, mégis hiszünk benne, hogy sikerül újra egy olyan virtuális helyet teremteni, ahova a jókedvért és társaságért jár a nagyérdemű.

Amby

Nem rossz a freeblog. Csak nem illünk jelenleg össze. Tavaly augusztus óta dolgozunk veszettül. Katica páldául minden második héten eltűnik pár napra. Én is. Törzsutas kártya köszönjük jól van, de ha nem állandó rohanásban akarunk élni, akkor kell egy blogrendszer, ahol belépek és felrakom a bejegyzést. Nem imádkozom. Nem áldozok fekete kakast. Nem másolok bejegyzést vágólapra. Nem kell azon gondolkoznom, hogy melyik böngészőből lehet bejegyzést írni – esetleg megírom a bejegyzést a repülőn, vagy a metrón és felmászik magától.

Persze azt se bánnám, ha Ti nem azzal töltenétek feleslegesen az időtöket, hogy az oldalra vártok és expedícióval kapcsolódó bejegyzéseket kerestek – hanem azzal, amihez kedvetek van.

Én azt várom a költözéstől, hogy ismét életöröm legyen a blogolás – és nektek köbön az olvasás.

És Ti?