Loading ...
Nem szeretem az amerikás bizalmaskodó, egyből keresztnevező stílust.
Józsikám, kérnék egy reggeli hamburger menüt, kólával? Bár évek óta multis
környezetben dolgozom, a tegezésen kívül nehezen lépek előre, Annácska drágától
ritkán kérek szívességet, de a sziát is magában nyomom. Ebben nem volt semmi
különleges Magyarországon.
És akkor jött Olaszország. A ciao, Amby a kollégákkal mindennapos és rá
kellett jönnöm, hogy amit én csinálnék természetemnél fogva, az bizony
barátságtalan. Aki tudja a nevemet, az úgy köszönt – én meg egy ciaoval
viszonzom? Nem jó ez így, de változtatni nehéz.
Ha valakinek rosszul emlékszem a nevére, akkor nem akarom megbántani – ha viszont
nem használom köszönéskor, akkor nehezen is ugrik elő bármelyik pillanatban. Ördögi
körben leledzem a periférián. Nem segít, hogy a sok külföldivel még nehezebb,
egzotikus sosem hallott nevek ugranak elő minden héten: Yonas, Hefty, Rach,
Jesper, Cordula – megfejelve különböző kiejtésekkel: maláj, indonéz, thai, dán,
német.
Gyakorlat teszi a mestert, így erőltetem magam: bemutatkozáskor
visszakérdezek, megbeszélésre előre készülök. Sőt, a korábban itt a blogon felemlegetett „belterjesség" is annak köszönhető, hogy ismeretlen kommentelőket is nevén
igyekszem szólítani a válaszomban, ezzel is állandósítva a névhasználatot.
Ti minden ismerőst/kollégát névvel köszöntetek?
- Olasz dolgokból sosem elég? Csak ugorj át Facebookra, iratkozz fel az RSS feedre, vagy kövess minket twitteren! -
jó kérdés.
egyelőre sűrűbben az elsőt, de már szokom én is a másodikat. Bennem nem okozott ekkora “traumát”, hogy itt majd mindenki a nevemmel köszön aki tudja.
Persze mint mindennek, ennek is vannak hátulütői, mint a kedves utcai eset, mikor a lányok hasonlóan a nevemmel köszöntek, aztán nem értették, hogy ismerem-e azt a faszit, aki leszólított, vagy honnan tudja a nevem. szóval ez nekik szerintem már fel sem tűnik :)
Én Jó napot Amby úrral köszönnék, ha egy helyen dolgoznánk, már csak azért is :)))
:D ezzel itt én a mai napig küzdök. annyi előnyöm van, hogy az iroda open space, igy a ciao tutti vagy buongiorno a tutti-val elintézhető a neves felsorolás.
Jó napot Amby úr. Ez a legjobb, egyértelműen :-)
Én otthon is és Olaszországban is úgy köszöntem mindig, hogy Szia + név. Biztos foglalkozási ártalomból (is) ered, merthogy egyszerű pszichológia, az emberek szeretik hallani a nevüket, az biztatja és jó érzéssel tölti el őket.
Hat,en altalaban(mindig),hacsak megoldhato,a tegezosdit preferalom,foleg 50-en inneni generacio eseten ;-)!!!Ha meg nem tudom “hovatenni” a koszongetesem “targyat”(szemelyet),az univerzalis hasznalatu ‘SALVE’-t vetem be…ez olyan “kortalan” ;-)!!! Katicanak meg ,valoban, igaza van a neven nevezos koszontgetest illetoen,ez megszokta hatni az emberkeket….:-)!!!
Látom hiba volt az Amby uras opció ;-) Pedig komolyan kérdeztem :-)
“Jó napot, Amby úr” az túl közvetlen, azt csakis közeli barátokkal szemben engedem meg magamnak, ez most vérkomoly. (Nem közeli barátoknak név helyett a “kívánok” jár :D)
Továbbá leginkább szia, név nélkül, de az fülig érő szájjal, na merjék rám fogni, hogy barátságtalan vagyok.
Remélem, sokat segítettem :D:D
Én is mosolygósan mondom a Sziát (általában ;-), mégis más, mintha névvel együtt… Az Amby úr helyére meg Kovács urat képzelj, természetesen.
Én mondjuk az erősen 50 feletti, saját munkahelyén abszolut főnökökkel vagyok gondban, akik nekem melóhely révén ügyfelek, néha még okítani is kell őket, vagy legalábbis magyarázni, van aki ajánlott tegezést, de nehezen áll rá a szám valahogy.
Szia harcos! Egy nagy mosollyal, ha férfi az illető és nem emlékszem a nevére, de jóban vagyunk és nem akarom megbántani. Mert ezen nem sértődik meg senki. Lányoknál meg ugyan ez, csak épp valami ruhadarabjukról, vagy frizurájukról, vagy szemszín, meg ilyesmi. Szia kék szemű! Persze a mosoly az itt is elengedhetetlen. És akkor minden rendben van.. :)
Gouranga!
Tetszik ez a megoldas :-) Nemreg a sipalyan apukam szia helyett talpra huszar volt egy altala alig ismert, szinten magyar holgynek! De legalabb koszont valahogy!
csá ambykám! van egy bélásod-e?
@wovbagger, azt hiszem a néven szólítás sem segítene ez esetben ;-)
A szép napot, vagy estét, tehát a napszaknak megfelelőt is szívesen használom. Kiakasztó, amikor a “jó napot”hangzik el kívánok nélkül. Vagy csak a “kívánok” Nagyon alpárinak találom.A köszönés egy bizonyos fokú tiszteletadás. Nem köszönök, annak, akit nem ismerek.Az “üdvözlet” “üdvözlöm” szavak is elfelejtődtek, kár!!!
Szia, Italian Job! Ha már ez a módi Olaszországban, vagy mi :-D Megkell mondjam fura ez így nekem, de majd bele kell szokjak. Nyáron megyek ki én is melózni.