Délután indultunk a Taka Dive túrájára, így előtte még gyorsan beszereztem egy hipergyorsan száradó fürdő-rövidnadrágot – és tényleg. Részesei lehettünk az ausztrál paradoxonnak ismét, amennyiben no worries, mate – de mégis minden hihetetlenül időre és szervezetten történik.

Mondjuk úgy, hogy Olaszország minden előnye a hátrányok nélkül :-)

Most először laktunk hajón (liveaboard), ami az első éjszaka kivételével – amikor is át kellett szelnünk a viharfrontot, hogy nyugodt merülőhelyekhez jussunk – kellemes meglepetés volt. Harminc búvár pillanatok alatt tudott összekészülni a middle decken, a felszerelés nagyszerű állapotban, a korallokról és halacskákról meg órákig tudunk áradozni.

A tengeri világ ott olyan, hogy minden sarkon egy Némó vár és nekem a legnagyobb gondom az volt, hogy Justintól – a BBC-nek is dolgozó fotografustól – a lehető legtöbbet tanuljam a víz alatti fotózásról. Bár napfény nem sok volt, azért így is rengeteg mindent láttunk – a tökéletes haltól a barracuda rajokig.

Volt minden, napi négy merülés, első éjszakai merülés és most először merültünk Katicával kettesben – vezető nélkül. Az első utunk elég érdekesre is sikeredett, egyből.

Történt, hogy egy helyen merültük épp a másodikat, így gondoltuk a látott terület helyett forduljunk az ismeretlen rész felé. Hiba volt, tíz percen belül fennragadtunk egy korall tetején a kétméteres vízben. Ezzel volt pár probléma. Egyrészt, a kétméteres vízben a hullám úgy csapkod, mint a felszínen. Másrészt, a korallok érintése vagy rongálása egyenest vezet a túra további részében kötelező óvodai felügyelethez. Harmadrészt, amikor feljöttünk a felszínre, hogy bemérjük, hol járunk, a hajó iszonyat messze volt. Negyedrészt pedig ott volt a narancssárga bólya.

A narancssárga bólyáról kicsit hosszabban kell mesélnem. Minden merülés előtt kaptunk egy kis térképes eligazítást. Itt a hajó, itt vezet a moring line a korallhoz, ennyi méterre érkezünk, erre lehet menni, arra nem érdemes. Ja és itt a két pont, amin ne menjünk túl, azon túl ugyanis kezdődik a Biztos Halál Birodalma, a tigriscápák világa. A narancssárga bólya.

Ami jó volt, hogy az első katasztrófális merülés után folyamatosan egymáshoz szoktunk, így másnapra már nem akartunk minden merülés után elválni ;-) Persze megkaptuk a kommentet rendesen: Ti voltatok ott a messziségbe? Aha. Gondoltuk, hogy szívtok rendesen ;-) (Büszke nép a magyar, mentést nem kértünk ;-)

Szóval, merültünk sokat a végtelen óceánban.

El ne felejtsem: iratkozz fel az RSS feedre (ott az ablak alján), okés?