VIP-nak lenni jó. A VIP azt eszik és iszik és annyit, amennyit akar. A VIP-t nem nézik rossz szemmel, ha már a hatodik édességet eszi és tovább üldözi a felszolgáló pincéreket a hetedikért. A VIP-t mindenki szereti.

Életemben talán először végre VIP jeggyel sikerült bejutnom egy rendezvényre, Ambyval és Giulio barátunkkal egyetemben.

A Nokia Trends Lab gyakorlatilag egy nagy buli, híres és kevésbé híres DJ-kkel. Az ideit múlt héten rendezték Milánó egyik legmenőbb szórakozóhelyén, az Alcatrazban.

Giuliot azzal a piszkos háttérszándékkal cipeltem el, hogy bemutatom Rómából érkezett szingli barátnémnak (akivel szerintem remekül összeillenének) és majd jól egymásba szeretnek, és ásó-kapa-nagyharang, életük végéig hálásak lesznek nekem, hogy összeismertettem őket. Barátosné viszont nem lehetett meghatva az én humoros, intelligens és nem is éppen rosszul kinéző haveromtól, merthogy minden egyes jött-ment pasival órákig beszélgetett, csak éppen Giulioval nem. Egész este, ha fél órát volt velünk.

Így aztán, Amby, Giulio és én hármasban mulattuk végig az estét. Leteszteltük a büfé teljes étel és borkínálatát, illetve koktél menüjének felét, álmodoztunk Ausztráliáról (merthogy Giulio is odautazik decemberben) és megbeszéltük az élet egyéb fontos dolgait miközben időnként hozzánk csapódott egy-egy jófej emberke.

Hiába próbáltuk magunkat kivetíteni a nagy vetítőre a kirakott új N95 8G-kkel, viszont ha Fabri Fibra (nagy olasz rapper) következő videoklipjében ismerős arcokat véltek felfedezni, akkor az nem a véletlen műve :-)

Közben felpörgött a buli és populárisabb zenéket kezdtek játszani (pl. Prodigytől a Smack my bitch up-ot), a tömeg masszívan kezdett táncolni és csápolni a DJ-nek.

Éjfél előtt kezdték kihordani a VIP részben a desszertet, többek között valami fincsi lágy nutellás krémet. Na, ez volt az, amiből sem egy, sem kettő, sem hat nem volt elég, úgyhogy mikor a pincérek nem jöttek többet, akkor a fiúk elhúztak desszert vadászatra. Azt nem árulták el, hogy hány vendéget ütöttek le és hány pincért fizettek le, de végül még két krémes csodával tértek vissza.

Ha nem munkanap lett volna és nem merültünk volna ki a féktelen evéstől (és nem fogyott volna el végleg a nutellás desszert), akkor hajnalig maradtunk volna. Így viszont "jó munkásemberként" éjjel 1-kor haza- és nyugovóra tértünk. Remek kis este volt!

Most meg várjuk, hogy hívjon minket Fabri Fibra és dolgozni kezdünk azon, hogy jövőre is kapjunk VIP jegyet a Nokia Trends Lab-ra (mert VIP-nak lenni jó :-).