A hétvégére meghívásunk volt Gravedonába, a como-i tó északi csücskénél fekvő falucskába. D szüleinek házát ajánlotta egy kis esti vacsira, kikapcsolódásra. Az út hosszú és nagyrészt eseménytelen volt, bár Katica új N82-es telefonján jót játszottunk a GPS-szel. Isteni kaját kaptunk vacsira, majd felhasználva a már több országban legendary Party@Home válogatásaimat hajnalig táncoltunk.

Ez idáig rendben is volt, a pizzoccheri ugyan a legnehezebb olasz kaja (sok vajjal készül), amit eddig ettünk – de egy kis hazai Vilmossal mindent a helyére raktunk. A gondok ott kezdődtek, amikor hajnali fél háromkor ahelyett, hogy mindenki elhúzott volna aludni, a házigazda pár úgy döntött, hogy elrendezi felgyülemlett problémáit. Ezzel elvoltunk fél ötig.

Egy élmény volt, tekintve, hogy olasz-angol pár, akik egymás nyelvét csak alapszinten művelik. Lényegesen megnehezíti a jóízű káromkodást és a rendes érzelemkitörést, ha a go to hell (menj a francba) után nem egy jóízű viszontválasz következik, hanem egy udvarias kérdés: bocs, hova? Katica meg hol a fenti manzárdból leszűrődő egyestés kapcsolattól, hol a lenti nappaliból felszűrődő fuckoffoktól nem tudott aludni.

A legjobb persze a reggel volt, a milánói egy hete tartó özönvíz után napfény, gyönyörű hegyek, lassan ereszkedő ködfelhők. A comoi-tó egy új oldalát ismertük meg: kis falu, lassan sikló vitorlások, lélegzetelállító hegyek, minden, amit a Garda-tóban is imádok.

Ne is említsem az ellenpontozást :-)
View Larger Map