Óriási kakaós csigát eszek vigyorogva, az ujjaimtól a fejem búbjáig maszatosan. Hozzá friss, hideg tej pöttyös bögréből. És közben anyukám szavalja nekem, hogy
"Gá-gá, bíró, bumbele Máté,
nem apádé, nem anyádé,
tied ez a nagy karéj,
tej van hozzá, hófehér.
Míg ezt szépen megiszod,
Húz a liba papucsot,
indul messze Angliába,
fél, hogy fázni fog a lába.
Azt üzeni: odaér,
mire elfogy a karéj,
s ahogy iszod a tejet,
kortyok szerint lépeget:
lép,
lép,
lépeget,
még,
még, még egyet -
az utolsót! Így ni! Már
egész üres a pohár!
Ennek aztán örvendek,
s én is nagyot hörpentek."
Boldog szülinapot, anyukám! :-*


so sweet… :)
Nohat…en ezt nem is hallottam meg,tenyleg “tenera”…,es mino “strategikusan etvagygerjeszto” ;-)!!!Anyudnak meg… VIVAT,VIVAT!!!:-)
Nagyon kedves! És ezért vannak az anyukák! Hogy ilyenre könnyes szemmel emlékezzünk!
Én most “küldtem le” egy lekvároskenyeret egy pohár tejjel :) És jött anya, és megjegyezte, hogy lehet, hogy gondok lesznek :]]]
(mellesleg a másik becenevem eperke,de a fenti nem én vagyok)
@swoon (alias eperke, aki nem a fenti): lekváros kenyér tejjel jóóóó. Max. a szilvalekvár+tej kombináció lehet rizikós :-)
És verset kaptál anyukádtól?
én vajas-mézes kenyérre szavazok
inkább friss fehér teavajas kenyér, mézes teával :-)
……vagy fonott kalacs kakaooooòval,…ki tudja hany evtizede nem kerult a bendombe…,de az emleke naaaaaagyon szivmelegito :-)!!!
Csak az érdekesség kedvéért: másfél órája értem vissza Udinébe Pestről, és vacsora helyett az otthonról hozott kakaós csigát ettem meg egy bögre tejjel. És ami még érdekesebb, hogy – tekintve, hogy 4-5 hónapja nincs internetem (hogy miért, az is megérne egy misét…) – ezer éve nem néztem meg a blogotokat, de most (telefonra kapcsolva) igen, és épp ezt a kakaós csigásat olvastam el! Na sziasztok, puszi mindkettőtöknek, Évi
Szia Évi! Most irigylünk a kakaóscsigáért :-)