"Derűs vasárnap, hajnali fél kilenc…már megint ezer tennivalóm van. Csak még öt perc, Mirtill,… utoljára nyomtad le a Snooze opciót a telefonon, fel kell kelned" – ébredeztem.

"Mit kell ma csinálnom? Befejezni a költözést délelőtt Milánóban Katicáékkal, aztán nálam…még mindig nem írtam meg a bejegyzést Egyiptomról, pedig épp egy hete megígértem hogy a héten kész leszek vele. Francba." – Csekély egy óra alatt a találkozó helyszínére értem. Felérünk a lakásba és pakoláshoz láttunk. Gondoltam essünk túl mihamarabb a rossz hírek bejelentésén.

"Khm, nem írtam meg Egyiptomot." Amby elfordul tőlem, Katica a szobába távozik folytatni a dobozolást.

"Sebaj, nekünk sem volt időnk" – fordul vissza Amby vigyorogva, és megkönnyebbülten dobom oda az utolsó mondatot, mentegetőzésképp:

"Tudod, nehéz úgy bejegyzést írni, hogy az ember keze folyamatosan dobozokkal van tele." Megértően vigyorgunk egymásra és megosztjuk Katicával is gondolatainkat.

Este, amikor minden doboz nagyjából a helyére kerül az összes lakásban, verbálisan vállon veregetjük egymást. Már megint örülünk, a köbön.