Örömmel jelentem, van kedvenc (elszorul a szívem, mosolygok, megnyugvás
tölt el, minden héten visszatérnék) helyem Olaszországban!

Az úgy volt kéremszépen, hogy még tavaly nyáron
útvonalat tervezgettem, amikor Kati nővére és T. Család nálunk vendégeskedett.
Egy motoros oldalon találtam is kitűnő ajánlást, kilátás, vízesés, szerpentin,
hegytető kombinációval. Akkor még kiskutyák voltunk, s bár nyáron, hétvégén,
Olaszországban nem érdemes sehova se menni, mi elindultunk. Oktató jelleggel öt
órát ültünk a dugóban, míg elértük a Garda-tó északi csücskét, de megérte! A kilátás Arcotól, a Varone vízesés, majd a nyugati part
sziklafalba vájt, tóparton futó útjai kárpótoltak mindenért. Rendben volt, szép
volt. Ettől azonban nem csöppenünk el, ugye. (Utazás-sznob lettem azt hiszem.)
Aztán jött az ősz.

Stelláékkal jutottunk el Sirmionéba először, egy kicsit ködös, igen szürke
napon. A földnyelvre épült kis falucska és a mini-vár varázslatos volt így is,
s éreztük, a Garda-tóra kilátással együtt gyönyörű lenne.

Jött aztán az áprilisi jubileumi játék, bolygóegyüttállásban egy
kis túlfeszültséggel a munkahelyen, biztosíték kiverve rendesen. Ott volt az
ideje egy egynapos breakawaynek, jól.

Felkerekedtünk hát: én és a MaxiTaxi, hogy férfias szórakozás keretében
szerpentint másszunk. Pörgött a motor, a lehúzott ablakokon (no meg a
napfénytetőn) átjárt a szél szabadsága, szívem a World Is Mine zenéjére
dobbant. Aznap amatőr rally előkészületek voltak, így nyomunkban egy Alfa
Romeoval hajtottuk a 170 lovat, tapadtunk a kanyarban és dudáltuk a világba
jövetelünk hírét. Már az első kilátó elvarázsolt: lábat lógatni pár száz méter magasban, ahogy alattunk a szerpentin és a Garda-tó…

De ez még csak a kezdet, feljebb árnyas sziklák között fut az út, vízesés
zuhog át felettünk, s hullik a mélybe, s egyenes utat a
következő húsz percben nem látunk. Így érkeztünk el a Panoráma étteremhez és
kilátós teraszához. Alkoholmentes sör, egy szendvics (ami inkább német, mint
olasz) és végtelen nyugalom. A tavon vitorlások, pár motorcsónak, rengeteg
kite-surf, szemben pedig hatalmas hegyek hófödte sipkával.

Aztán Betty, G. Kati, N. Csilla javasolták a sirmione-i termálfürdőt, amiből Fred ötletére egy egész hétvégét csináltunk, megtéve újból a szerptentines kirándulást…
Kell még magyaráznom?

A Garda-tó a kedvenc helyem Olaszországban. És még csak a tizedét láttuk.
:-)