Loading ...
A Kaláka aperitivón kérdezte Gryllus Dániel tőlem, hogy emigráns vagyok-e.
Mit lehet erre felelni? Nem vagyok az. Expat vagyok, nem emigráns. Létezik
egyáltalán emigráció az EUban?
Expat és emigráns inkompatibilis
Ha expat jellegzetességekről beszélünk, akkor két dolog biztos: (1)
rászorultságukból kifolyólag nagyon gyorsan érik el a felszínes barátság
szintjét; (2) viszont csak 2-3 éves időtartamra tűnnek fel egy adott országban
így elkötelezetté soha nem válnak. Expat és emigráns között így az érkezés, a
tartózkodás és a távozás is inkompatibilis.
Korábban nem volt erőteljes az expatok jelenléte sehol. Vagy
emigráltál, vagy maradtál otthon – most
azonban megteheted, hogy pár évre külföldre mész dolgozni. Ez azonban átmeneti,
s általában az expatok így is gondolják, s gondolom ezért is – több
országból ismert vélemény alapján – nem tartanak össze
külföldön a magyarok.
De
vajon rászorulunk-e a beilleszkedésre, ha tízezer forintra van tőlünk Budapest?
ez egy erdekes kerdes…
kapok is erte egyik baratnomtol, hogy konnyu volt nekem kisetalni a magyarorszagi “nehez” letbol az itteni “konnyu” letbe, joletbe… no persze… mert itt ugye kolbaszbol van a kerites :)
egyebkent altalanossagban igaz, hogy a tavolsagok lerovidultek, igy valoban egyszerubb a tovabbàllàs, ha esetleg nem mukodne a dolog, vagy csak egy par eves “kirandulas”, tapasztalatgyujtes… :)
@Nelly: errol ennyit….
èn azèrt kaptam, mert otthon azt mondtam egy mondatomban :Ti ès nem mi, erre megkaptam, hogy èn màr akkor nem is vallom magam magyarnak.:)
mert hogy èn (csalàdi okok miatt)itt èlo-dolgozò (nagyszàjù buszke de nem melletvregeto) magyarnak èrzem magam, de nem emigràltnak (bàr biztos az vagyok-csak olyan pejorativnak èrzem ezt a kifejezèst, semmi okom nem volt emigràlni annakidejèn)
Hmm,igen en is odafigyelek(tem) a kezdetektol,hogy fejezodok ki mikor otthon vagyok,mert soha nem szerettem volna, nemtom milyen,elszallt agyu,feju(ez mar egyebkent is vagyok naturalisan is…,legalabbis gondolkodasmodilag!!?;-) ),HAZAlatogato hazanklanya titulust ragasztgatnak a homlokomra!!!Nem is azert,hogy azok a “bizonyos hazabaszakadt”magyarok mit gondolnak felolem,hanem mert, valoban,mindig is tavolallt tolem az effele viselkedes mod!!!Emigraltnak meg egyaltalan nem erzem magam,….csak idecsoppentem…veletlenul(amik ugyebar nem leteznek!?)….es sodrottam az esemenyekkel….,es a sodras IDE vetett ki!!!;-)
ennèl jobban màr nem is fogalmazhattàl volna:))))
Szerintem az emigráció inkább politikai kifejezés.Magyarítva “megszökés”,mondjuk az adott rendszer ,pl.diktatúra elől.
Manapság nálunk ez a szó érvényét,jelentését veszti.
Lényegtelen,hogy mennyi ideje él az ember külföldön,ha a rendszerváltás után került ki.Ugye akkor nem volt szabad sőt,büntetendő volt a több évi külföldi tartozkodás.
Mármint a rendszerváltás elött nem volt szabad.
“De vajon rászorulunk-e a beilleszkedésre, ha tízezer forintra van tőlünk Budapest?”
Attól függ milyen gyakran költöd azt a tízezret. Még ha gyakran hazamegy is az ember, bizonyos fokú beilleszkedésre szükség van. Elvégre itt (mindenki helyettesítse be az országot) tölti a mindennapjait.
Regota nem voltam mar magyarorszagon – nekem az otthon itt van Skociaban – a hazam ott – Magyarorszagon. Nem ereztem magam emigransnak soha – kicsit pejorativ kontose is van. Nem tudom miert.
Szerintem az emigráció nem feltétlenül egyenlő a meneküléssel. Mivel elbozonytalanodtam a szó értelmét illetően, felcsaptam a Wikipédiát:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Emigr%C3%A1ci%C3%B3
@belgablog: A kérdés, hogy mekkora az a “bizonyos fok”. Vajon mi az a szint, amikor az ember hártadőlhet és azt mondhatja “Beilleszekdtem.”?
“De vajon raszorulunk-e a beilleszkedesre….?
Szerintem expatkent nem arrol van szo, hogy “raszorulunk-e” vagy sem, hanem inkabb, hogy be akarunk-e illeszkedni adott orszag kulturajaba vagy sem? Illetve, ha igen, mennyire?
sokszor ùgy èrzed, hogy beilleszkedtèl… aztàn az itteni magyarokkal talàlkozol ès akkor felfedezed, hogy valami mègsem ugyanaz itt, valami màs, ami csak legbelul èrzodik… mindig magyarul gondolkodsz..ezt nem veheti el to”led senki sem!!!
ès nèhe elsirod magad, ha nem èrtenek meg : “ma chi me lo fa fare????”…
A definíció szerint, amit én használtam az emigráns az aki áttelepül, tehát ez lesz az új otthona. Expat az, aki ideiglenesen átteszi székhelyét. (Ex patrióta, azaz hazafi, csak éppen másik országban van ;)
Az általunk használt “emigráns” kifejezés valóban azt jelentette. Nem volt választás, ha egyszer mentél, nem volt visszatérés. Ma már van (hence the expat), kérdés, hogy ott marad-e a fejünkben leghátul, amit Nelly írt … hogy bármikor van hova visszatérni?
….igen ,ez az otthon-haza felallas nalam is a mar fentemlitett modon jelenik meg!!!En is meg mindig HAZAmegyek…,de azert mar itt is OTTHONerzem magam(foleg amiota sajat a kuckon;-) ),..de voltak “szemelyisegzavaros” idoszakaim….,amikor itt meg nem,otthon meg mar nem….,szoval totalis hontalansag…..!de,aztan…”tudatomra ebredtem”…valamennyire!!?
teljes mertekben ra vagyunk szorulva a beilleszkedesre, maskulonben mit csinalunk itt, mi szamkivetettek. de az nem is olyan egyszeru. mi onnan jottunk tudjuk mi van ott es mi a mas itt, de akik itt szulettek es elnek ,soha nem voltak a mi orszagukban, ok nem tudnak rolunk semmit, az idegen mindig egy kicsit megfelemlit. hogy fogadhatnak be baratkent, ha nem is akarnak megismerni (beilleszteni) minket.
En Madridbol koltoztem haza, es mivel nem szivesen tettem a hazakoltozest, igy egy darabig en Magyarorszagon ereztem azt, hogy nem hazajottem, es hogy otthagytam Madridban az otthonom, teljes kaosz volt nehany hetig a fejemben ezek miatt.
Eszti – már elmúlt? A legtöbb hazaköltözőnek több problémája van a visszaszokással, mint a beilleszkedéssel az idegen országban :-)
Szia Amby, igen elmult, mert treningeztem magam kemenyen ;-), hogy ez a hazam, es kaptam egy lehetoseget kulfoldre, ami “ajandek” volt, de most itthon KELL jol ereznem magam. Aztan lehet, hogy majd a jovoben ujra elhetek kulfoldon es akkor ujra orulhetek a mas kulturanak, nyelvnek stb.
Én most itt érzem azt az “otthon”-viszonyt, mint amit a szegedi éveim alatt. Miután berendezkedtem valahol, onnantól kezdve az az otthonom. Ezért nekem a “hazamenni” onnantól kezdve kétértelmű. Emiatt régen az volt a szokásom, hogy a várossal jelöltem meg, hova megyek éppen haza, most meg az országgal…
Hogy ez emigráció-e, azt nem tudnám megmondani, mert az, hogy jelenleg itt élünk, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy örökké itt is maradunk…