Loading ...
Hetedik fejezet
Péter zakatoló szívvel, és aggyal
kucorodott le az évszázadoktól megviselt
karosszékbe. Signor Ferrandi közelebb húzta
székét, mintha csak halkan, suttogva akarta volna
lehúzni ezt a porlepte leplet e rejtélyes múltról.
Egy pillanatig Péter arcát fürkészte…,
hezitálni látszott…, majd mély lélegzetet
vett és belekezdett…
-Apádat – az öregúr automatikusan az
informális tegezésre váltott – a múlt
század 70-es éveinek elején, Egyiptomban
ismertem meg. Akkoriban egy nemzetközi régészcsoporttal
a Gízai-fennsík híres piramisainál
végezünk ásatásokat már több
mint egy éve. Ugyanis, eredetileg, archeológus lennék…,
vagyis az voltam, amíg a sors az utamba nem sodorta Árpádot.
– tette hozzá sokat sejtető mosollyal.
-Dr. Ferenczy Árpád, akkor még csak Árpád
Ferenczy, egy 3 fős kiscsapat tagjaként a Szfinx jobb
elülső lába alatt meghúzódó,
már akkor is rejtélyektől és legendáktól
övezett, de a mai napig is feltáratlan kamra
felkutatásának szándékával
érkezett Gízába.
Látván a fiú felhúzott szemöldökét,
és zavart tekintetét, folytatta…
-Árpád Ferenczy, a magyar származású,
de családjával Amarikába immigrált,
mindenhájjal megkent, rendkívüli tehetségekkek
megáldott… „kincsvadász”!!!
-Miféle Egyiptom, …miféle immigráció,
… és miféle kincsvadász??? – törtek
fel belőle a szavak már-már sírós,
kisfiús hangon.
-Apai nagyszüleid, és az alig 7 éves Árpád,
az ’56-os ellenforradalom éveiben vándoroltak ki
Amerikába…
-Neeeeem…! – tiltakozott kétségbeesetten –
De, hisz nagyszüleimet az oroszok a Dunába lőtték…,
hogyan menekülhettek volna Amerikába…??? Nem, …nem
lehetséges…!!! – ismételgette zaklatottan
– És mi ez a kincsvadász história?
Kirázta a hideg verejték, remegni kezdett, úgy
érezte, valami elszorítja a torkát. Hirtelen
mozdulattal felkapta a grappával teli kupicát és
felhajtotta. Egy futó pillantást,… egy ösztöntől,
és kétségbeeséstől vezérelt
kéz…, és a másik kupica is követte
az előzőt. A tömény megtette a magáét;…
az, egy pillanattal korábban még, görcsberándult
testében a „folyékony tűz” felégette
megfeszült izmai ellenállását. Kellemes
bizsergéssel egyfajta (ha megnyugvást nem is, de)
higgadtságot eredményezett.
Csak most érzékelte Enrico vállára tett
kezét, és gondoskodó apai szavait.
-Figliolo, minden rendben!?
Péter, nem 100%-os meggyőződéssel ugyan, de
rábólintott.
-Akkor folytatnám, mert még a kezdet kezdetén
járunk, s temérdek dolgot el kell mesélnem…!
Ami az ezt követő másfél órában
elhangzott, még Indiana Jones, és az intrikált
Relic Hunter főhősnőjének is becsületére
válna. A fiú addig azt hitte, efféle történetek,
a valósághoz „nem hűen”, csak a
filmvásznon léteznek!?
Megtudta, hogy apai nagyszülei mindketten meghaltak 1977-ben egy
autóbalesetben. Az Ohio állambeli, Cleveland városában
éltek kivándorlásuk óta, s apja is ott
nőtt fel.
Ámulattal hallgatta a fantasztikus, lélegzetelállító
kalandokat, amiket apja és Enrico megélt.
Áhitattalteli elismeréssel nyugtázta a közöttük,
már „első találkozásra”
barátsággá kövült, szoros kapcsolatot.
Aztán Ferrandi hirtelen az órájára
tekintett: – …akkor, térjünk rá a
„kulcsra”…!
Péter minden agysejtjét kiélezve várta az
események „kulcsának” rejtélyét
felfedő szavakat.
De, ebben a pillanatban megcsörrent a telefon. Enrico megrezzent
az éterbehasító csilingeléstől, majd
fiatalos fürgeséggel felpattant, hogy végetvessen
ennek az „éteri muzsikának”.
Arcán gondterhet kifejezéssel tért vissza…,
meglazította a csokornyakkendőjét, a fiú
kérdő szemeibe nézett és megszólalt.
- Úgy tűnik a „kulcsot” a következő
„fejezetre” kell hagynunk…!? Egy régi
barátom hívott Bécsből, tudatni akarta,
hogy Bruno Rossi, alias l’Orso, újra Európában
van. Találó becenevét nyers, arrogáns
stílusának, agresszív karakterének, és
a bal csuklójára tetovált csillagképnek
köszönheti. Ez a konstelláció l’Orsa
Maggiore,…. Brunora vonatkoztatva, l’Orso lett belőle.
Bruno egy megszállott, minden gátlástól
mentes… „relic hunter”. 20 évvel ezelőtt
sok borsot tört az orrunk alá. De, úgy 12 éve
nyoma veszett, … vajon mi miatt tűnt fel ismét a
színen…?!? – mormogta, végül, maga
elé meredve.
Majd felütötte a fejét.
- O.K. ragazzo,…. indulunk Rómába! Hívok egy
taxit, ami visszavisz a szállodába. Másfél
óra múlva, vagyis kettőkor érted megyek!
- Roma…???? Csak így, se szó se beszéd,
útra kelünk… és mi lesz Máriával?
- Ne aggódj, Giulio mindent részletesen elmagyaráz
neki, és gondját is viseli a távollétünk
alatt! – mosolygott huncutul.
A taxi, 5 percen belül, nyikorgó fékezéssel
megérkezett az üzlet hátsó kijáratához.
Ferrandi kikísérte a fiút, megadta a sofőrnek
az uticélt, és épp visszalépett volna az
üzlet irányába, mikor valami mégis az ablak
megkocogtatására késztette. Péter
kíváncsian fordult felé.
- Még annyit…, hogy az általad meglelt fotón
lévő fiatal nő … apád első
felesége! – ezzel sarkon fordult, s eltűnt a
bottega tömör tölgyfa ajtaja mögött.
A taxi komótosan kisiklott a sikátorból, ezen
utolsó hírtől kővé meredt utasával
a hátsó ülésen.
Cikáztak a gondolatai. Nem volt elég a másfél
órányi információtenger, még ez a
„ráadás” hiányzott az, egyébként
is felületes, érzelmi egyensúlyának
tökéletes kibillentéséhez.
Próbálta összeszedni magát, és a
rázúdított információkat.
Most döbbent rá, hogy azok az áloműző,
fantasztikus, meseszerű történetek, amiket apja
mesélt neki esténként elalvás előtt,
… mind a saját biográfiájának
részét képezték.
Most már értette, hogy pici kölyökként
miért szenvedte oly gyakran apja hiányát, s
miért teltek el olykor hetek, hónapok is, mire újra
látta őt. Ezek az emlékképek lassan kezdtek
előbújni „csipkerózsika- álmukból”,
agya jobbféltekéjének egy távoli zugából.
Most már az is világossá lett, hogy anyai
nagymamája, Margit nagyi részéről miért
volt érezhető egy enyhén neheztelő,
ellenséges viselkedésmód apja irányába,
látszólagos indíték nélkül
is.
„Ki ez a 60 éves férfi, akit 23 évig
őszinte csodálattal, a világ legjobb apjának
tartott, s akit mindenki csak a szerény, visszahúzódó,
átlagonfeletti intelligenciával rendelkező, az
egyetemen történelmet fejbesulykolnipróbáló
tanárként ismert, és tisztelt!?
Vajon miért nem osztotta meg soha vele ezt a mázsányi
múltat? És anyja…, miért hallgatott ő
is? Mi történhetett évekkel ezelőtt, ami
végülis minden hidat felégetett apja, és
addigi élete között?”
- Signore…, signore! … siamo arrivati! – a sofőr
ismételten hozzá intézett szavai szakították
ki a meditációs transz állapotából.
A hotelszobába érve először felkutatta a
tartalékszemüvegét, majd összekészítette
az általa legszükségesebbnek vélt dolgokat.
Körbenézett, hasznát vehetné-e még
valaminek… Rómában!?
Még mindig hitetlenkedve vette tudomásul az
eseményörvényt, amelybe akaratlanul csöppent.
Aztán tekintete a jó öreg Mackó-úrra
esett. Végigsimította a megkopott játszótársat.
Ujjaival megpróbálta elszakítani azt a
cérnaszálat, ami Mackó-úr pocakjából
türemkedett kifelé. Ahogy meghúzta a fonalat, a
posztó rögtön szét is feslett, tátongó
nyílást hagyva maga után. A nyíláson
kikandikált valami… Péter kíváncsian
feszegette a repedést, és kutatni kezdett a
maci-pociban. A döbbenettől, ami már-már a
nap szlogenjévé vált, még a lélegzete
is fennakadt…
Annak a „bizonyos” kulcsnak a tökéletes
másolatát, és egy fotót kotort elő a
vatelintömés közül.
A félbehajtott fotogram hátlapján azonnal
megakadt a szeme egy odavetett, számára nem idegen
frázison: „OMNES VIAE ROMAM DUCUNT!”, vagyis
„Minden út Rómába vezet!” –
apja kedvenc mondásainak egyike. Így, most már
talán kezdi feltételezni, hogy nem alaptalanul az!
A képen a már ismerős fiatal nő, de ezúttal
a kolosszális Colosseum dominálja a hátteret…,
s a lány kezében még mindig….. „az”
a kulcs.
„Ugyan milyen fundamentális jelentőséggel
bírhat az a misztikus ’lakatosműves származék’…?
Az első dolog lesz, amit tisztázni fogok Enricoval…”
– elmélkedett, miközben a lányt méregette.
„Hmm, apám első felesége…?!”
A lány arcának bájos vonásai, a
melegséget tükröző szemek, a csábító
mosoly, ami leírhatatlan vibrációt keltett a fiú
minden porcikájában… „Én ismerem, …
én ismerem…!” – mondogatta egyre
határozottabban – „… de, hisz ez…..
Mária, a múlt századba katapultáltan!?”
A fejezet szerzője: Csilla
To be continued…
Érdekel, honnan indult a történet? Nelly felbujtására többkezes novellát írunk. Ha lent a témakörök között a "novella"-ra kattintasz, megtalálsz minden hasonló témájú bejegyzést.
Érdekel, hogyan folytatódik? Ha az "elfelejtett_kincsek"-re, akkor az elkészült fejezeteket olvashatod.
Ui.: Ha szeretnéd tudni, mikor érkezik az újabb fejezet, iratkozz fel a hírlevélre (a kék fejlécen csak írd be az e-mailcímed és nyomd meg a Feliratkozás gombot)!
- Olasz dolgokból sosem elég? Csak ugorj át Facebookra, iratkozz fel az RSS feedre, vagy kövess minket twitteren! -
mikor lesz kiadva? bo”r-kotèses?
Hm. izgi. na kíváncsi vagyok a következő részre…
Hat,..a “fenn”forgo(merthogy akadnak :-o) nyelvtani bakikert bocs.(akinek feltunnek,…akinek meg nem,az csak “jo”,…a ‘struccpolotikat’bevetve!)!!!Ja,es hogy az egesz Ferenczy csaladot gyerekestul ‘immigraltattam’ az nagy Amerikaba,pedig inkabb ‘emigraltak’!!!Hiaba,be vagyok mar rozsdasodva……(csak hogy probaljam kimagyarazgatni magamat!)!!!;-)
nagyon èrdekes a cselekmèny bonyolitàsa Amby felvihetnè filmre,olyan jòl szerkeszti a Flicket
Na, ez tényleg izgi. A kulcsmásolat ötlete, meg különösen tetszik. Azt hiszem, a maradék 5 fejezet nagyon akciódús lesz!
Kibelezték Mackó-urat:( szegénke…Most jöttem rá mennyire felvillanyoz ez a várakozás a következő fejezetre…
Azt mondjuk nem értem, hogy hogyan lett egyetemi tanár az apjából…
Valaki majdcsak megmagyarázza, h hogy lett:-)
Aaaaamby,egy kis fantaziiiia(amibol,ugy latom,azert hijjan nem vagy eppen!?;-) )…..,mivel 20 evvel ezelott tortent VALAMI,ami miatt ki kellett ,hogy vonodjon a forgalombol Ferenczy,…igy egy nyugis,nem szembeotlo eletvitelt valasztva a “James Bond-i” utan,….kikotott a professzorsagnal;a “tortenelemben” addig meg szinte benne …,szoval adta magat a “mesterseg”!!!!:-)
Az “elt” szo meg meglogott az elobb…..”a tortenelemben….benne elt…”!
Igen igen, de az elejen mintha az eltt volna, hogy ezekutan “praxist” nyitott mikor hazajott. nalam a praxis meg orvost jelent, de elnezzuk :)
elvegre a szendvicsnel is volt mar baki, ennyi boven belefer :D
Szerintem meg inkább ügyvéd volt Ferenczy a történet elején…
De ügyvéd és orvos is lehet egyetemi tanár utána;)
Mondjuk,hogy ez a Ferenczy egy polihisztor….,egy “kameleon”,igy ebbe-abba is belekostol,ebbe-abba is “mesterember”….!!!;-)
Őrültek vagytok! Annyi szálat kezdtek el, hogy iszonytatóan nehéz ezt mind összefüggésbe keríteni és lezárni. Látom már, jegyzetelgetnem kell, hogy az előreláthatóan még több logikai buktató lehetőségét elkerüljem…, eh, eh.
@Apuska! Ettol kulonleges a feladat… Mit vartal? Valami kis konnyed setat a szavakkal?!?!?! :))
He-he ugyis akkora volt a mellenyed, amikor azt irtad, hogy pont neked valo az utolso fejezetben egy nagyot forditani az esemenyeken, hat tessek… Hi-hi hi
Azert kivancsian varjuk a Te fejezetedet is… :)
Azért abban apuskának igaza van, hogy most már ideje továbbvinni az eseményeket és nem újabb rejtélyeket meg kavarásokat belerakni. :-)
Többen írjuk, hát oda kell figyelni egymásra, nem az a cél, hogy minél jobban megnehezítsük a mások dolgát.
Bizony-bizony….!!!Pont ez a lenyeg,hogy a nagy szovevenyesseg ellenere is kivagd magad a “novellabol”!Hogy a 74563 db szalbol egyet fonj!Itt kell elkezdeni mukodni a fantazianak!Latod,en csak “uton-utfelen” voltam,de ugyanugy “megagyaltatott” a dolog!!!
Jaj,kozben Katica megeloztel kommentileg….,az enyem meg a Nelly-et kovette volna gondolatilag…!
Ahogy mondtam, már szerkesztés alatt van, hogy elektronikusan “hazavihető” jól nyomtatható könyvformátum legyen illusztrálva. Aztán ha nagyon jó lesz akkor beszélünk nyomdával meg kiadóval, de ahhoz még tudnunk kell hogyan fejeződik be :D
@Mira! Te azert ugye irsz is, nem csak kommentezel?!?! Hi-hi.. Remelem, megoldasz egy par titkot, es megmented ifju hosunket az erzelmi osszeomlastol … :)))
Hát én is nagyon remélem, hogy innentől már csak egyszerűsödni fog a történet, nem bonyolodni…tegnap elolvastam kinyomtatva, feltűnt hogy Dr Ferenczy Rómában és a Gízában is megismerkedett Enricoval…na most akkor hol? :) :) Komolyan…kezdjétek göngyölíteni, mert mindjárt én jövök, jááááj!!!! Ráadásul 2 napom lesz megírni, mert utána elpályázok síelni!!!
Feldobom milyen folytatást tervezek:
Variáns no. 1. pitör az usába megy mert eltéveszti a járatát és rájön, hogy azért mondták, hogy giza is meg róma is, mert igazából vegas-ban ismerkedtek meg :)
Variáns 2. Péter felérez, rájön, hogy csak álmodta az egészet, mert beájult a melegtől a padláson :D
Mira, a második megoldás nagyon kreatív. De akkor miről fognak írni a többiek?
Péter, kikel az ágyból, Péter fogat mos, kakál, felöltözik, elindul dolgozni…
xD
igen, ezt beleirom én, aztán a rákövetkező kitalálja, hogy péter csak álmodta, hogy csak álmodott és beájult a padláson, közben meg Vegas-ban/Rómában/Pekingben van mert leütötték és kitudja miért oda szállitották
Variáns 3.
Péter a Rómába tartó repülőre felviszi a dobozkát amit Enrico adott neki és időugrást hajt végre. Elsőre a kőkorszakban találja magát…
Látom, Mira elemedben vagy. Már nagyon várom a végleges fejezetedet! :-)
Hat a farsangi balosat latva, biztos nem fogunk csalodni @Mira-ban…
Apropo, Katica / Kitty irhatnekod tamadt-e esetleg?!?! :) Te jossz!!!
jujujujj, mi a határidőm?
Marcius 7, de nezd meg a mailedet! :)
Megnéztem… még nem érkezett meg. Retyketek!
Még azt áruld el, ki lesz a követekező író. Csak, hogy tudjam, kit szívatok meg :-)
Tenyleg nem ment at? Akkor hova a csudaba tunt? Legfeljebb ujra elkuldom…
Az utanad kovetkezo iro kilete titok… Meg en sem tudom… :) He-he
Már megjött!
izgi… már várom a folytatást, hogy a befejezésről ne is beszéljek. ja, és ne tessék megfeledkezni az otthon maradtakról. ferenczy és a nagyi… :))))
Kedves Nelly, csak ne tessèk itt túl magasra tenni nekem a lécet, a végén még tényleg űrutazáson vagy középkori kivégzésen kell résztvegyen szerencsétlen Péter, nem elég hogy annyi minden történik vele 5 nap alatt mint addig egész életében :) szerintem leirom egy napját Rómában amint Mariával szökdelnek éjszaka a Trevi kútban, pizzériába mennek, meg elhancúrozgatnak, mindenkire nagy ivben tojva, elvégre egyszer élnek :D
Ja, hacsak… na ok, a többit ötödikén. Az a határidőm, ugye?
Ajjaajjjajjj….!!!Most botlottam bele a 2.fejezetbe…,hat,ragazzi,milyen igazatok van…!!!En nem tudom,hova tettem a szememet(a kispolcra!?)…,de ez a fejezet nekem teljesen kimaradt…,meg szerencse,hogy az irashozvalo nekigyurkozes elott tobbszor is atbongesztem a fejezeteket…!?!(lathato,eredmennyel!??!)Szoval,…elnezest ezert az ‘el’nezesert(vagyis inkabb,nem latasert…?!)!!!Hat,igy veletlenul(ami soha nem per caso),….kicsit atrendezgettem itt a ‘gyokereket’,….valoban, ho dato una ‘svolta’ az esemenyeknek!:-O……No,de nalatok(blogtagok) a fantazia dogivel mutatkozik meg,tehat,…csak semmi panik,ugyebar!!?;-)
Érdekes lesz a könyv,az már biztos.Nem egy de fincsi köd,de jó…
Hol van már a nyolcadiiiiiiiik! :)
még nem kaptam meg…
Meg en sem kaptam meg… @Mira alszol???!?!!?
Már én is itten tűkön ülve várom…
Na, mikor lesz már fönt a nyolcadik???
Asszem, Mira kikészült a rengeteg csokitól amit szombaton becuppantott Torinoban :-)
Haaaaaaaaaaa -haaaaaaaaaaa
MOSTOLVASTAM A Nyolcadikfejezetet!!!
Reszkessetek! Mira nagyon jo!!! Ugyes :)
Én csak az elejébe olvastam bele még (majd otthon, amikor felrakom) … azt hittem a Péter a főszereplő és ilyet nem lehet vele tenni… no, mindegy, majd talán ti is olvassátok pár napon belül… ;)
Sziasztok,
na ma volt a határidő vagy sem?
egyébként bárcsak aludnék!!! A csokoládé-mérgezés nem áll távol az igazságtól :)
Valljuk be őszintén. összehozni a ghizai fennsikot, piramist katakombákkal nem volt egyszerű a feladatom. Péternek meg sorry, majd a köv. fejezetben gyomor agy és szivátültetésen esik át és robotzsaruvá formálják, igy szebb lesz mint újkorában. :D
Sziasztok,
na ma volt a határidő vagy sem?
egyébként bárcsak aludnék!!! A csokoládé-mérgezés nem áll távol az igazságtól :)
Valljuk be őszintén. összehozni a ghizai fennsikot, piramist katakombákkal nem volt egyszerű a feladatom. Péternek meg sorry, majd a köv. fejezetben gyomor agy és szivátültetésen esik át és robotzsaruvá formálják, igy szebb lesz mint újkorában. :D
uffa. miért is dobta fel kétszer? t. moderátor, kérem kapcsolja ki!
egyébként nagyon jó, megszenvedtem rendesen, mindkettővel, a farsangossal Nellynél, http://nellysblog.freeblog.hu/archives/2007/02/28/A_farsangi_bal/#comments meg aztán az elfelejtett kincsekkel is. szorongató érzés, pánik, először alig birom elkezdeni, aztán meg abbahagyni. utolsó simításokkal vagdostam belőle jobbra ballra hogy beférjen három gépelt oldalba…argh.
Amby, átküldöd Katicának is? neki is joga van az elsők közt olvasni!