Loading ...
Ott vannak, amikor a metróhoz érsz, várnak a lépcső aljában, a
lépcsőn, a bejáratnál, a kijáratnál. Hosszú évek gyakorlata tette
mesterré őket a kéregetésben, a mély szomorú szemekben, a gyászos kérő
hangban.
Milánóban is így van, bár Budapesthez képest sok mindenben fejlettebbek. Egyrész metrókocsiról metrókocsira vonulva zenélnek (néha igen gyönyörű hegedű vagy énekszóval), másrészt hosszú szívhezszóló litániákat tudnak levágni két megálló között a szegénységről, Boszniáról és az éhezésről.
A povero (szegény) volt az első szó, amit az utcán tanultam (tőlük), anya gyermekével olyan tökéletesen eltalált hangon adta elő a litániát, hogy lehetetlen volt nem érteni minden egyes szót. Én azonban bunkó és szívtelen vagyok, soha nem szoktam pénzt adni. Senkinek.
Nem érdekel, hogy "arany szívem van"-e, vagy "tizennyolc éhező gyermek" esetleg az élet, vagy a kormány bánt el vele. Nem. Egészen a legutóbbi esetig.
A metróban szemléltem az üdítőautomatát éppen, amikor odajött hozzám egy tizenéves, kézenfogva húzva páréves kistestvérét. Jön a szokásos, hogy egy kis pénzt. Vagy egy kicsit többet :-) Természetesen nem. Elővettem az Agresszív Virágárus Riasztó Kommunikációs Technikát TM , magyarul mondom neki, hogy tőlem nem lát semmit, az tuti.
"Do you speak English, sir?" Elmosolyodok, ez jó móka lesz munkába menet. Igen, beszélek. Elmosolyodik ő is: szóval ha megtenném, hogy egy kis aprót, mondjuk a visszajárót az üdítőből nekik adnám, akkor vennének egy csokit a kissrácnak, ha nem bánom – mondja kifogástalan angol kiejtéssel. Rajtam a sor, hogy elképedjek. Amióta idekint dolgozom, talán nem is hallottam senkit ilyen nyelvhelyességgel és kiejtéssel beszélni angolul. Kezébe nyomom hát az egy eurót, megérdemli. Made my day…
A metró felé menet elhatározom: mostantól a kollégáim is kapnak egy eurót, ha ügyesek. ;-)
- Olasz dolgokból sosem elég? Csak ugorj át Facebookra, iratkozz fel az RSS feedre, vagy kövess minket twitteren! -
Sajnos gyakran ok is a szisztema aldozatai, szivem szerint inkabb enni adnek nekik, penzt nem…
Valamelyikuk el is fogadja, jo szivvel a csokit is, vagy az uditot… :)
Persze, ha a nap vegere nincs meg az x osszeg, akkor valoszinuleg majd jol megverik a futtatoi es ez VALOBAN szivszorongato… :(((
Nekem az volt a meglepő, hogy ott álltam minden előítélettel, ami egy pillanat alatt szétesett :)
Én nagyon ritkán szoktam, hozzád hasonló, kirívó esetben :)
de egyébként korábban karitatívabb voltam, míg egyszer szokásos előadásban jött, hogy kenyérre kellene meg kajára a pénz, én meg mondtam, hogy pénz nincs, de itt egy szép alma (semmi baja nem volt, friss, gyönyörű, érintetlen). Azt mondta azt köszöni nem kéri. Én meg köszöntem, és azóta nem akarok rendes lenni.
Hat hónapja fejeztem be az adakozást, amikor miután összes aprómat, úgy másfél eurót ami nem kellett a parkolóautomatába egy idős nőnek adtam, aki öt percig amig sorba álltam egyfolytában mondta a magáét leleteket meg vényt lobogtatva, milyen beteg. Aztán ezt a reakciót kaptam a pofámba: csak ennyi? nekem ez a gyógyszer 11 euróba fog kerülni… Na erre én vérig sértődtem, és majdnem visszavettem a másfél eurómat is. Felforrt az agyam rendesen. akkor mi van? Nekem kéne kifizetni? mire fel? A nemlévő nemi részembe a kéregetőkkel amikor otthon a nagymamám 40ezerFt nyugdijból él és minden fillért be kell osztania. Segitek inkább rajta, nem ismeretleneken. Arghh. Dühöngőként is jól műkszik a TIJ. :)
ritkán adok pénzt, inkább összeszedtem most is a régi gönceimet és azzal segítek nekik.
A gyerekeket sajnálom én is. Az én kollégáimnál a Lindor a nyerő, szin változó, ár kevesebb mint 1egység.
èn is kinàltam a bevàsàrloszatyorbòl kenyeret, gyumolcsot- csak gorombasàg volt a vàlasz- o”k meg a legujabb Nike cipo”ben “dolgoznak” ..
.A gyerekek kèregetèse meg egyenesen felhàboritò- kihivnàm az assistente sociale-t!!
Én nem annyira szeretem a gyerekkel kéregetőket, mert irritál, hogy kicipelik szerencsétlent az utcára…Egyébként a legjobb szöveg, amivel odajött valaki kéregetni hozzám:
Én már olyan szegény vagyok, hogy az aranyerem is ezüstből van.
Hát van, aki visszaél a jóindulattal és pofátlan, és van, aki nem. Aki valóban örül a szendvicsnek is (Szegeden, Bp-en volt rá példa). Vagy a pár centnek. Mint pl. ma a metróban a szépen zenélő harmonikás. A pofátlanságon eleinte én is dühöngtem, de nem éri meg – mindenki számoljon el a saját lelkiismeretével, az főleg, aki lesajnálja a kevés adományt, meg hazudik az ember szemébe bele.
Aput egyszer egy pályaudvaron “támadta le” valaki, hogy “most jöttem a kórházból, hazamennék, vonatjegyre kéne”. – Hova utazna? – így Apu. – mondott egy Bp-közeli települést, ahova nem drága a jegy, és mire kettőig számolt, az épp sorbanállásmentes pénztárból a kezében volt a jegy. Aztán Apu utólag derült a látható tanácstalanságán, hogy ezzel most mit csináljon…
Zsuzsi, te még jól jártál. Volt egy kolléganőm, aki szintén egy mosolygós almát akart adni egy hajléktalannak. Az nem utasította vissza szóval, hanem inkább egyszerűen hozzávágta a kolléganőmhöz :-)))
A buszjegyes sztori nekem is ismeros :) :(
adni szoktam és fogok is. sőt, az otthon összegyűlt aprót is oda szoktam adni zacskóban. A zenélő koldusokkal néha már tényleg a baj, hogy zseniálisan játszanak, szinte szégyellek nem adni. A circumvesuvianan többször is találkoztunk egy olyan zenész-házaspárral (oroszok, vagy ukránok voltak talán), hogy legszívesebben estig hallgattam volna őket leszállás nélkül. (más. a poszt címe szerintem messze nem PC. engem kicsit megelepett az egyik kedvenc bloggeremtől)
Tutu, éppen a címben sugallott előítélet eloszlatásáról szól a bejegyzés :-)
Egy alkalommal megláttam egy kéregetős csajszit, akinek korábban én is adtam a blahánál, amint épp olyan pizzát falatozott amilyet én addig sosem engedhettem meg magamnak. Azóta nem adok senkinek. Azért sem, mert nem szeretem a kéregetőket, és csak akkor fognak elkopni az utcáról, ha senki nem ad nekik, tehát én sem. Végül van egy praktikus okom. Ha minden nap csak egy ötvenest nem adok a kéregetőnek, akkor huszonkét nap után tudok venni egy kis Lego készletet :-)
@Tutu – a meghökkentés célja volt a bejegyzésnek, de azt láthatóan nem érte el :-) Majd lassan megtanulom, hogyan is kéne az ilyen írásban kifejezni. Bocs.
kb akkor adtam, amikor publikáltad ezt a bejegyzést :) de különben nem szoktam túl gyakran. egyszer továbbadtam egy pasinak azt, amit a véradáson kaptam – Katica kommentje után örülök, h nem vágta hozzám a doboz sört;)
Hat,igen szovevenyes vilag ez a koldulòs…!Evekkel ezelott,magyarhonban a hugom egy-ket sracnak adott maganorakat angolbol.Ezen nyelvi igyekezet reszukrol annak volt betudhato,hogy ide-oda-amoda utazgattak Europaban……koldulgatni!!!Mas vakaciora ment,ok meg 1-2-3-4 hetes koldulos “kenyerkeresesre”!Az egyik jarganyra,a masik lakasra,a harmadik vallalkozasra gyujtogetett…..!!!Itt, olaszfoldon is termekeny “munkateruletet” talaltak!Ossze is bongesztek igen konszideralis penzecskeket…,meg cartolinak is erkeztek a hugomnak!!!!Aztan…nyomuk veszett. Ebben a… “koldus” vilagban!!!
Még Veronában történt meg velem ez a furcsa eset. Egyszer, egy szieszta időben tökéletesen kihalt kis utcában elém vágott egy cigányasszony és fél perc alatt elhadarta az életét, meg azt, hogy a gyereke kórházban van és adjak pénzt! Megjegyzem, majdnem tökéletes olaszsággal beszélt, csak kicsit érződött, hogy nem az az anyanyelve. Eleinte még higgadtan és udvariasan közöltem vele, hogy nagyon sajnálom, de nincs apróm. Mindezt azért mondtam, mert így is volt. Az asszony egyre hevesebben gesztikulált, nem állt el az utamból, csak mondta és mondta, már-már üvöltözve. Még mindig nem hagyott el az udvariasságom, újra és újra elmondtam neki, hogy nem tudok mit adni. Erre ő hirtelen megragadta a karomat, azt a karomat, amin a táskám lógott, úgyhogy kezdtem megijedni. De a futáson csak akkor kezdtem el gondolkodni, mikor egy sarokról hirtelen befordult az utcára egy jól megtermett legény, aki szemmel láthatóan az asszonyhoz tartozott és megindult felénk. Akkor már izzadtam rendesen…..A hatalmas legény azonban próbálta lecsillapítani az asszonyt, majd ő fogta könyörgőre, szenvedéstől elnyúlt arccal adta elő újra a gyermekük esetét, aki kórházban van és nagy beteg. Neki is elmondtam, hogy nagyon sajnálom szegény gyereket, de nem tudok pénzt adni (csak nagy címletű pénz volt nálam, amit nem akartam odanyújtani nekik, hogy vajon tudnak-e felváltani). Erre a férfi is felemelte a hangját és már-már összeordítozott, mikor reflexből megszólaltam magyarul, hogy engedjenek már el!!! Legnagyobb meglepetésemre az asszony és a férfi arca is megenyhült, majd lelkes örömbe csapott át, míg végül az asszony majdnem a nyakamba borult, a férfi meg kezet csókolt nekem…Aztán ők is magyarul kezdtek el beszélni és lelkendeztek, milyen jó is, hogy földik vagyunk, majd végre hagytak elmenni.
Ez az eset meg Budapesten történt meg velem:
Éppen egy boltból jöttem ki a visszajáróval a kezemben, amit próbáltam belecsúsztatni a pénztárcámba, mikor egy szemfüles cigányasszony hipp-hopp ott termett előttem, és kérte, adjam oda neki az aprót, ne sajnáljam tőle, mert szegény is, öreg is, éhes is. Egye fene – gondoltam, és átnyújtottam neki a visszajárót, mire ő elkapta a kezemet, mélyen belebámult a tenyerembe, az arca eltorzult, szemei kigúvadtak. Néztem rá bambán egy nagy kérdőjellel a fejemben, kicsit kényelmetlenül érezve magam. Ő meg hirtelen sápítozni kezdett, hogy nagyon veszélyes rontás van rajtam, látja a tenyeremben, biz’a el lettem átkozva. No, de nem baj, ne féljek, mert ő le tudja venni rólam ezt a szörnyű rontást, csak adjak még neki 400 forintot, majd ő vesz rajta angyalkás gyertyát, éjfélkor kimegy a temetőbe és elűzi rólam a gonosz erőket! Akkor én felnevettem és az első kérdésem az volt, hogy gondolom, én nem kellek hozzá? Persze, hogy nem, csak adjam oda a pénzt és legyek nyugodt, mert megszabadít a rontástól!
Nevetve közöltem vele, hogy nem adok még 400 forintot, de az Oscar-díjra szívesen jelölném ezért az alakításáért, majd otthagytam. Persze utánam kiabált, ami felettébb kínos volt, mert még messziről is hallottam, hogy átkozott vagyok és szörnyű dolgok fognak velem történni, majd meglátom, és akkor majd emlékezzek rá! Ja, és utánam is köpött, mikor otthagytam! (azok után, hogy a visszajárómat azért neki adtam!) ????????????????????????????????
Visszajáró helyett Bp-en párszor a TESCO kocsik százasát iparkodtak többször elkérni tőlem. Egyszer egy látszólag jó erőben levő középkorú férfinak azt mondtam, hogy oké, megkapja, ha a szatyraimat elviszi helyettem a troliig. (Ami 2 teletömött “hajléktalancekkert” jelentett, benne a kocsiban, mert még a benti melegben összepakoltam és toltam, amíg lehetett…) Rendben. Kiemelte, hűűűűeznagyonnehéééééééz! Tudom, azért kértem, hogy segítsen. Nekem is nehéz. Kell a százas? Kell. Nahátakkor ott a megálló, hajrá. Odavitte, megkapta a százast, többször nem láttam ott a parkolóban…
bocsánat az erős közbeszólásért. pontosan értettem, hogy miről szól a poszt és miért az a címe ami. Ráadásul a cím mögött levő bejegyzés több is, mint PC. én csak annyit akartam jelezni, hogy szerintem a cím maga nem PC. mert azt hiszem arra valók a kommentek, hogy megosszuk egymással mit gondolunk arról, amit a szerző ír. Egyébként: zavarba ejtett, hogy Amby megváltoztatta a bejegyzés címét, de ezzel is igazolta azt, hogy nem munkál benne semmilyen előítélet (mint ahogy az írásból ki is derül). köszönöm.
Np, részemről megértettem a dolgot :) Mint egy másik postban írtam, tanulni járunk vissza a blogunkra, így amikor felfogtam a nézőpontot, akkor gondoltam a cím így is elég. Én köszi. :-)
Mindehhez tegyuk hozzà, hogy uszkve a 85%-uk a keregetoknek egy nemzetisegi csoportba tartoznak. Ugyertem, ciganyok (romak, es egyeb szinonimak), a sertegetes legkisebb szandeka nelkul… Jomegam eloiteletektol mentesnek tartom magam, igy nem szeretnek senkit sem megserteni.
Mindenesetre valoban bolcs dontes volt kivenni a cimbol a kilogo szot…
ize.. osszekevertem a szavakat. Azert ertettetek, ugyhiszem :)
jelentem, én értettem :)
A maradék meg Afrikai. Szines cérnadarabokat, öngyújtókat, könyveket, ilyesmiket aggatnak rád ahogy elmész mellettük, zsebedbe tömködik a cuccot, és utána megállitanak, hogy akkor most adj nekik valamennyi pénzt. Az egyik milánói kórház parkolója ahová sajnos hónapokig jártunk látogatóba minden áldott nap, tele van velük. Úgy, hogy legtöbbször elhajtottuk őket van 10-15 szines üvegelefántunk…
ja, úgy tartják szerencsét hoz… nem is tudom. Főként marokkóiak meg nigériaiak.
Budapesten, a Szechenyi furdo elott alldogalt egy oreg neni, tenyleg, mintha ha dednagyanyam lett volna. Latszott rajta, hogy lehet, nincs mit ennie. A parom rogton megsajnalta, adott neki egy ksi aprot, nem sokat, a nenike alig gyozte meghalalni, meg olaszul is megkoszonte. Utana en is visszamentem, hogy meg egy kicsit segitsunk rajta es utana nagyon jo erzes fogott el.
Azért itt Budapesten messze nem 85% az arány…Hanem alacsonyabb…NAgyon sok a hajléktalan kéregető..
igen, a sima kéregetők mellett én is találkoztam már ilyen képeslapot/valamit a kezedbe nyom és aztán pénzt akar érte dologgal.
Rossz/nem rossz szokásom, hogy az ilyen szórólap osztogatóktól elfogadom a lapot, aztán persze az első kukában landol, dehát, végülis ezért fizetik, hogy elosztogassa. namost egyszer belefutottam egy ilyenbe, hogy képeslapot lobogtatott, kikaptam a kezéből, és már robogtam volna is tova mikor gyorsan elkapott, de mikor mondta mivan, azzal a lendülettel visszanyomtam a kezébe és mentem tovább :)
mondjuk volt egy ellenpéldám is, nagymamám állt a Lidl előtt, azt hiszem épp nem volt szabad kocsi, várta, hogy valaki kijöjjön. Namost viseletre nem szokott túl top lenni, hihetetlenül ragaszkodik a dolgaihoz, sokszor olyanhoz is, amihez már nem kellene. Na, ahogy ott áll, hirtelen odafut hozzá egy fiatalasszony, a kezébe nyomott 200 forintot, majd visszafutott az autójukhoz :) mamám köpni nyelni nem tudott hirtelen, hogy mi van :)
Nekem az a bajom a kéregetőkkel, hogy túl sok van belőlük. És amilyen naiv vagyok a legtöbbjükről el is hiszem, hogy szegények meg bajban vannak. De ha mindegyiknék adnék, akkor elfogyna a fizetésem. Így aztán csak időnként diszkriminálok, és adok annak, aki valamiért más, mint a többiek.
Szokták mondani, hogy a munka büdös…
A kéregetők nagy része (még) életerős, csak hát ugye dolgozni kéne.
Én inkább régen adtam, ma már egyre kevesebbet. A kevés a pénz amit adtam történet már velem is megesett, a kajahozzávágóst mástól hallottam. A gyerekkel kéregetés undorító hatásvadász dolog. A gyerek meg közben jól megbetegszik az utcán…
Mindig a kisember van kipécézve, hogy adjon a kéregetőnek. Így van ez az adó 1%-okkal is. Ilyenkor év elején – ja meg karácsony előtt – baromira cimbik leszünk mindenkinek, egyébként tojnak a fejedre.
You created some very first rate factors there. I regarded on the internet for the difficulty and located many people will associate with together with your site. 238944
Hello to all I cannot comprehend the method to add your web site in my rss reader. Assist me, please 347664
Yet another thing I would like to state is that as opposed to trying to suit all your online degree lessons on days that you finish work (because most people are worn out when they come home), try to obtain most of your sessions on the weekends and only a few courses in weekdays, even if it means a little time off your saturdays. This is fantastic because on the saturdays and sundays, you will be much more rested in addition to concentrated with school work. Thx for the different suggestions I have realized from your website.
Thanks for your blog post. I would also like to say that your health insurance dealer also works best for the benefit of the coordinators of the group insurance policy. The health insurance broker is given a listing of benefits sought by somebody or a group coordinator. What a broker can is search for individuals as well as coordinators which usually best match those desires. Then he gifts his ideas and if the two of you agree, the actual broker formulates a binding agreement between the two parties.