Az olaszországi utazós listánkról Róma amolyan klasszikus – ugyan ki ne
szeretne ott tölteni egy kis időt – de számos múltbéli szépemlék is
vonz vissza.

Még 1990ben jártunk ott egyhónapos wartburgos, sátorozós cirkusz keretében Anyu, Apu, Hugica és jómadárságom. Talán egy hetet töltöttünk kempingben, küzdve az állandó hangyainvázióval (valami hangyapályára települtünk) és végiglátogatva minden létező turistahelyszínt. A hangyák imádtak minket, a beszerzett ZigZag fantázianevű hangyaholocaust por hatása alatt produktívabbak, agresszívabbak és kitartóbbak lettek, így hajnalig hallgattuk a gumimatracok alatt zajló rave partit és figyeltük a pilótakekszek vándorlását.

A múzeumbajárást már akkor sem bírtam, de mégis rengeteg emlékkel sikerült távozni Rómából – Apuék sokat nem vacakolnak, ha egyszer eljutottunk valahova, akkor ott nem volt megállás, míg fel nem göngyölítettük a teljes történelmi hátteret. Róma esetében ebben van kihívás, de mindezzel együtt is bejövős volt a gladiátoros-szenátoros-római fantázia, a város hangulata és karaktere.

A Colosseum – Vittorio Emanuel emlékmű – Forum Romanum – Spanyol lépcső klasszikusok mellett oda voltam a kazamatákért, a rengeteg szökőkútért és a hihetetlen mennyiségű robogóért. Apu ráadásul – aki szerintem összehozott millió kilométert hivatásos sofőrként, mindenféle szabálytalanság és büntetés nélkül és aki a kölcsönkapott Tatu (szürke Peugeot 306 kombi) autónkból két literrel alacsonyabb átlagfogyasztást hozott ki – a harmadik méregzsák olasz után "Ha Rómában, akkor mint …" felkiáltással áttért a közlekedési táblák és lámpák kreatív figyelembevételére, amiről Magyarországon csak többszöri felszólításra tudott lekattanni ("Tudjuk, hogy nem jött senki, dehát a piros lámpa…").

Teljesen nem ide tartozik, de tinifejjel az egyik legemlékezetesebb autós jelenetünk az volt, amikor valahol egy Porsche hosszasan döcögött mögöttünk, átérezve a kétütem kékes ködét és lelkesen integetve a két fura gyereknek a hátsó ülésen, két zárovonalas előzés közben dudált és visszaintegetett nekünk – majd Apu, alapos kérlelésre megfuttatta a Wartburgot és visszaelőzte a Porschét, hogy mi is integethessünk neki és dudáljunk.

Visszatérve az egyéb motivációkhoz, hozzá tartozik a történethez, hogy nekem nagyon tetszettek a Dan Brown könyvek, abból is leginkább az Angyalok és Démonok – ami Rómában játszódik. El is határoztuk Katival, hogy végigjárjuk a helyszíneket, amihez valamikor Katica kapott egy könyvet, ami az Angyalok és Démonok részleteiről szól. Az 50 oldalas pápaválasztásról szóló részt hamar ugrotta, így kiderült, hogy van benne rendes római helyszínleírás, a terv ezeknek a teljesítése. Így már egy kicsit izgalmasabb a turistáskodás ;-)

Róma, baby!