A Nemzetközi WC helyzet bejegyzésünk végtelen ihletet adott olvasóinknak, így a tIJ történetében először vendégíró művét publikáljuk. Olvassátok, kommentezzétek! :-)

"Pár hete kaptam ez a történetet nemzetünk ifjú színésznőjétől, Bartsch Katától (nevét a sztorihoz adja), aki mostanában próbál szerencsét Londonban… Hát a nyilvános wc-vel nem volt sok szerencséje…" – Zsu

"Elmesélem a nyilvános wc-s kalandomat, felejthetetlen.Jellemző,hogy velem történik meg. Irtózatosan kellett pisilnem, de annyira, hogy azt szavakkal nem lehet leíni, de valahogy így, hogy: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!

Két választásom volt, vagy eldobom az utcán – ami ugyan különösebb morális problémát nem jelentett volna, csak szoknyában, harisnyában voltam és nem akartam annyira nekivetkőzni, túl sok volt a csúnyaarcú férfielem a környéken – vagy a föld alól is kerítek egy nyilvános wct. És akkor egyszercsak előttem termett egy. Nem egy magyar nyilvános wct kell elképzelni nénivel, huszassal, meg átható ammóniaszaggal – ez olyan volt kb, mint egy űrkabin és egy fonttal működött – ami azért valljuk be, mindennek a teteje – 410 FTért pisil az ember, na mindegy. A lényeg, hogy bementem, pisiltem. Elöntött a boldogsáérzet, ami tartott is egészen addig, amíg rá nem ébredtem, hogy nem tudok kimenni. És ok, hogy szőke vagyok és néha félelmetesen ostoba, de rá kellett jönnöm, hogy ezt itt most nem én nem értem, nem is én rontottam el, hanem valami hiba van a rendszerben és én most ide be vagyok zárva. Erre az 1 nmes helyre. Hát nem volt egy felemelő érzés, na… Utólag nagyon büszke vagyok magamra, hogy nem kaptam se pánik – se hisztirohamot, megnyugodva konstatáltam, hogy van nálam ásványvíz, tehát szomjan nem halok és éhen sem veszek, mert van egy megkezdett flapjack – olyan, mint a Cerbona, csak zabpehelyből van és teljesen fűrészporízű – a táskámban. Tehát ha minden kötél szakad, itt alszom. Merthogy hiába dörömböltem, semmi nem történt, szerintem ezek hangszigeteltek, vagy nem tudom, a lényeg, hogy senki nem sietett a segítségemre:) Kb 5 perc múlva a villany is elment… Na,akkor már elég ideges voltam. Bevallom, rugdostam is és válogatott átkokat szórtam a wc tervező fejére… nagyon szar volt, reménytelennek látszott a kijutás. Még jó, hogy volt nálam telefon, három is, a magyarokat nem szoktam magamnál tartani, de akkor teljesen véletlenül a táskámban voltak, azokkal világítottam és felfedeztem a falon egy vészhelyzet számot… lehet még fokozni :) Az angol telefon nem talált térerőt az űrkabinban, a magyar lemerült és igen, igen, igen a másik magyar működött és 10perc múlva valaki fel is vette. Nagy nehezen elmagyaráztam, mi a helyzet – nyelviskolai anyaggá kéne tenni a beszorultamanyilvánoswcbeittésittkéremsegítsenek című tételt – a nő a vonal másik végén hangosan röhögött – én nem voltam olyan virágos jókedvemben – ami azért vicces, mert elvileg neki az ilyen eset mindennapos kell hogy legyen, de úgy látszik, ez tényleg csak velem tud megesni. Kb 20perc múlva jöttek és kiszabadítottak. Ennyi. Nincs tovább. Még 1 órát metróztam a kalandkám után, alig vártam, hogy hazaérjek. Nincs tanulság. De az biztos,hogy többet nem megyek nyilvános wcbe – azt mégse fogadhatom meg, hogy többet nem pisilek…"

B. Kata írása Zsu beküldésében. Köszönjük!