Nos, az úgy van, hogy mindig vágyodunk ide-oda, beleszeretünk helyekbe és azonnal utazni akarunk. Így aztán szokott listánk lenni, amúgy, fejben – mostantól azonban írásban is. Szépen leírom tehát az én saját kis listámat (Kittinek is van, így szok lenni belőle közös), nagyjából fontossági sorrendben, egyenként, lelkesedésemtől függően hetente, vagy… meglássuk.

Amszterdam

Amszterdam onnan kezdődik, hogy még gimiben voltunk iskolai csereprogramban, holland gyermetegekkel felváltva. Cserejános nálunk rácsodálkozott a kivénhedt kanapéra, beleszeretett Anyu melegszendvicsébe, de általában vhol a városban lógtunk. Aztán jött a mi kiutazásunk Groningen mellé Appingedamba, ahol egy élvezetes pár napot töltöttünk el, iskolaprogrammal (matekórán rácsodálkozva a 2 évvel korábban tanult másodfokú egyenlet megoldóképletére), csatornákon hajózással.

Aztán hazafelé menet betértünk Amszterdamba (persze a sofőr a német határról fordult vissza – mi többet tudtunk idegen nyelven, mint ő), hogy egy napot eltöltsünk hajókázással, városnéző sétával általános jókedvvel. Engem elbűvöltek a házak, a terek, a csatornarendszerek, a mindent körbefutó bicikliutak. Leginkább a felhúzható hidakat és a téglaházakat csodáltuk egészen addig, amíg angoltanárnőnk egy jólsikerült hídválasztással egyenesen a piroslámpás negyedbe nem vezetett minket, ahonnan nagy zavarában csak egy óra alatt tudott kijutni. Itt láttam először és utoljára kirakatban, bársonyszéken, tetőtöl-talpig fehér csipkébe öltözött … khm … szolgáltatásait áruló lányt.

Megvan már egy éve is, hogy kiderült, Kitti még nem volt Amszterdamban, így hamar felkerült a lista elejére a város meglátogatása. Ha már ott vagyunk, időtől és kedvtől függően meglátogatunk pár coffee shopot, Van Gogh múzeumot, tengerparti gátakat, téglaházakat, még több múzeumot, csatornákat, egy hajót, az új James Bond filmet és hihetetlen mázli esetén ezt Delft környékén. Addig pedig nézegetjük Mornix képeit Amszterdamról és álmodozunk.

Amszterdam, baby!