Tegnap volt a búcsúvacsija Ewa-nak, akit elküldtek melegebb éghajlatra pár hónapra, aztán utána meg hidegebbre még pár hónapra, aztán meg ki-tudja. A vacsi alatt tudtuk meg, hogy Partyamo Steve meg Rómába költözik. Aztán ott van Martin, aki már múltkor pedzegette, hogy hamarost visszatér Németországba. Tudom, ez várható volt, meg "the life goes on"… de azért mégiscsak összeszorul a szívem, hogy a kis gang-ünk szerteszéled a nagyvilágban. Velük olyan jó és vidám volt bármikor, bármit csinálni és bármiről beszélgetni. És nekem még nem volt elég.

Ráadásul tegnap óta a kis munkahelyi csapat sem egy csapat többé (hivatalosan), mivel a nagy multi üzleti célból úgy döntött, hogy jobb nekünk külön. Még itt vagyunk, együtt vagyunk, de mára kiderült, hogy már megvan az új, külön iroda helye. Még egy-két hónap és nem ugyanoda fogunk járni és nem ugyanannak a cégnek fogunk dolgozni. Sokáig tartott, míg teljesen el-, befogadtak; nem mondom, hogy könnyű volt velük az elején, de mostanra nagyon megkedveltem őket. Hiányozni fognak.

Kicsit sok volt ez erre a két napra, úgy érzem, mindenki, akit itt megkedveltem, attól elszakadok. Kezdhetek mindent előről. Hát ezért kicsit szomorkás a hangulatom máma…

Kicsit szomorkás a hangulatom máma
Kicsit belémszállt a boldogtalanság
Kicsit úgy érzem magam, mint a durcás kisgyerek
Kinek elvették a játékát

Kicsit szomorkás a hangulatom máma
Kicsit belémszállt a boldogtalanság
Kicsit megrázom magam, s ugye minden rendben van
Újra emelt fővel nézek
Rád!

(Csinibaba – Kicsit szomorkás a hangulatom)