The little differences (1-5)

"Tudom haver, vevő lennél rá. De tudod mi a legérdekesebb Európában Olaszországban?" – Mi? – "A kis különbségek. Szóval, ott is ugyanaz a szarság van mint itt, épp csak… csak egy kicsit másmilyen." – Például? (Ponyvaregény)

  1. A munkahelyi étkezőben felszolgálnak sört és a munkatársak isznak is pizza mellé
  2. A konnektorban három lyuk van nem kettő, majdnem mindenhez konverter kell
  3. Albérletben az a szokás, hogy az albérlő fizeti a lakás minden költségét, így ugrott már 250 eurónk rosszul záródó ajtó miatt (a rossz zárat és a kitört ablakot is mi fizettük)
  4. A caldo az nem hideg (cold), hanem meleg
  5. A latte az egy pohár tej, nem kávé (Velencében rendeltem egy nagy pohár meleg tejet (latte caldo)- Kati mentett meg :)

Folytatás minden csütörtökön, amíg bírjuk szusszal!

- Olasz dolgokból sosem elég? Csak ugorj át Facebookra, iratkozz fel az RSS feedre, vagy kövess minket twitteren! -

Még nincs megjegyzés a “The little differences (1-5)” bejegyzésre

  1. amelie szerint:

    Nos, igen. És az sem mindegy, hogy caffé macchiato-t, vagy caffelatte-t rendel az ember, mert ugyan mindkettőnek köze van a tejhez, de az előbbi egy csepp tejjel, az utóbbi meg jó sok tejjel készül!
    És ha a szomszéd azt mondja rád, hogy jó “autistának” tart, akkor nem arra érti, hogy kifejezetten szép példánya vagy az autizmusnak, mert a férjem élből megsértődött mikor a szomszéd megjegyezte neki, hogy szépen beparkolt arra a kis helyre és hozzátette, hogy nagyon jó autista!!! Persze, ő semmit sem értett az egészből, csak az autista szó ütötte meg a fülét. Mikor elmesélte, röhögőgörcsöt kaptam, mert ugyebár az “autista” szó náluk sofőrt is jelent! :-)
    Most elbúcsúzom, mert sajnálatos módon dolgoznom is kell/kéne! De így tovább, írjatok minél többet Olaszországról! Örülök, hogy rábukkantam a blogotokra! CIAO!

  2. amelie szerint:

    Ja, és még a szendvicsükre visszatérve….
    Lehet, hogy a kemény külsejű szendvics az csak veronai specialitás??? Nem tom, de tény és való, hogy a zsemlés kiszerelésűek baromira kemények, amire az olasz ismerősöm csak annyit mondott, hogy szeretik, ha jó ropogós. Nos, nem vitatkoztam vele, mert tényleg jól ropog, mikor beletörik a fogam! :-) De annyira nem ismerem a szendvics felhozatalt, mivel mi általában a szüleink szocreál utazási stílusát követtük, azaz mindig egy teli hűtőtáskával vágtunk neki az útnak, mert anyám mondása szerint a saját készítésű szendvicsek sosem okoznak meglepetést…..bár nekünk rendszerint okozott, főleg mikor hajnalban, félálomban dobtuk össze indulás előtt! :-)
    Na, tényleg megyek…..

  3. Amby szerint:

    Lehet hogy veronai… – tegnap este annyira nem volt kemény az Autogrillben (Bergamohóz közel), hogy szinte meg sem melegítették…

    Örülök, hogy tetszik a lista, jövő héten újabb 5 jön majd…

    A kávékról meg … akartunk már írni róla, de annyira hosszú témakör…. ;) Köszi az ötleteket!

  4. weeneedahero szerint:

    Az olasz sokféle kávéban az a jó,hogy míg itthon hosszasan kell magyaráznom, hogy sok-sok tejjel kérem a kevés kávét, odakint csak odanyögöm, hogy latte macchiato, és már kapom is, félreértés nélkül, és mindig finom.
    Hehe, a régi jó buszos kirándulások…sose felejtem el, amikor egy hétig kaptunk minivajat meg minilekvárt reggelire, pedig minden nap reménykedtünk, hogy hátha ma más lesz…de nem :) Az élelmesebbje persze előpakolta az otthonról hozott kolbászt, szalámit, és boldogan falatozott (az olaszok legnagyobb megrökönyödésére)

  5. amelie szerint:

    Amby, nincs mit, én köszönöm, hogy ilyenekről írtok! ;)

  6. Amby szerint:

    Igen, az elég érdekes, hogy otthon mindenhol más a melange, a macchiato és sok egyéb fajta. :)

  7. amelie szerint:

    Jaja, weenee! És a legjobb az, amikor az ember a tengerparton előszedi a kis elemózsiás motyóját…míg a németeknél főként sör lapul a hűtőtatyóban (szerintem bárkit kenterbe vernek 40 fokos hőségben, tűző napon ivásban), addig a magyaroknál mindig fellelhető 1-2 rántotthusi a hűtőládikóban! :-)

  8. weeneedahero szerint:

    És a régi szép idők, amikor a svédasztaltól mindenki fejenként 5db jól megpakolt tányérral távozott, majd suttyomban nagyüzemi szendvicsgyártásba fogott mert ugye hosszú a nap, megéhezik az ember…:D :D
    Amúgy az olaszoknál igazán jó kenyeret még nem ettem. Mert van mindenféle flancos formájú és ízű, de egy sem fogható a jó kis hazai házikenyérhez :)Emlékszem én is jól a szájpadlásfeltörő bodag zsömlére :)

  9. amelie szerint:

    Igen. A kenyér “hiánya” nekünk is mindig gondot okozott! Olyan igazán hazaihoz hasonló kenyeret Affiban találtunk a GrandAffi supermercato-ban (A Brennero-Modena autópályáról lehet megközelíteni, és a szupermarket az autópálya kijáratától nem messze található, ha esetleg vkit érdekel….)

  10. Zsu szerint:

    Làtom sokan k”uszk”odt”ok kenyèrproblèmàkkal ès bevallom,hogy èn sem szeretem azt a nagyon ropogòsat,ami gyakran àtmegy “szàjpadlàsfelsèrt”osbe”.A megoldàs a durumlisztb”ol(grano duro) kèsz”ult pane,panino.Nagyon finom,a szìne is szèp(sàrgàs) ès a hèja is ehet”o.

  11. Zsu szerint:

    Ja,ès a legt”obb szupermarketben kaphatò(GS,Standa).Egyèbkènt javaslom,hogy pròbàljatok ki t”obbfèle kenyeret,mert règiònkènt vàltozik a kìnàlat.Pl. Ròmàban imàdtam a rosetta-t,de itt èszakon nem j”on be.

  12. Amby szerint:

    Egyébként mi is Grano Duro-s toastkenyeret szoktunk venni, azt pirítgatjuk Hello Kittys kenyérpiritóban minden nap ;)

  13. Mira szerint:

    Hm. Az albérletes dolog szerződés kérdése. A bérlő csak az általa okozott, a lakás nem rendszeres használatából fakadó károkat köteles fizetni. Pl. nálunk tönkrement a bojler, a tulaj fizette a bojlert mi meg szolidaritásból a szerelést. Persze csak ha értelmes a tulaj akkor meg lehet vele tárgyalni.

  14. Katica szerint:

    Hát nálunk nem lehet, ugyanis a főbérlő valahol Nizza környékén éldegél a villájában (saját személyzettel), és azt se tudja kik vagyunk. Maximum az ingatlanközvetítővel lehet beszélni, de az meg csak azt hajtogatja, hogy Olaszországban minden karbantartással kapcsolatos költség az albérlőt terheli. Törvényileg.

  15. Zsuzsi szerint:

    Na igen, a kenyér…
    az egyetlen finomnak nevezhető kenyérféle, amit olaszban ettem, az az a zsömlekifliszerű valami, amit az éttermekben adtak (Velencében és Rómában is) persze még tapasztalni kell, de a helyi pékség drága, az amerikai tipusu piritóskenyér meg hosszútávon uncsi…
    nekem ami még fáj, hogy az itthonihoz hasonló tejfölt még nem láttam. vagy csak nem néztem eléggé? nektek mi a tapasztalatotok, van esély tejfölszerű dologra?

  16. Amby szerint:

    Zsuzsi, ha rákeresel a blogban a “tejföl” szóra, akkor találsz pár tippet, hogyan lehet vmi hasonlóhoz hozzájutni. :)


Most Te jössz

Copyright © 2012 the italian job, életöröm Olaszországban.