Szombaton előre megfontolt projekt keretében outletbe mentünk, nekem cipővásárra, főnökasszonynak meg munkába járós blúzokért. A fél éve nyűtt cipőm feladta, talpa elkezdett elválni (ettől úgy néz ki mint egy gyros-pita, de nem vártam meg míg csípős és hagyma nélkül minden megy bele), így bővítésre szorult a ruhatár. Kedvesem a lelkemre kötötte két hétel előtte, hogy csak és kizárólag munkába járós blúzokat… így lett belőle két csizma, egy pizsama, nadrág, blúz és még pár egyéb dolog. (Mission accomplished) Én sem fogtam vissza magam, merthogy Milánóban a stílusos olasz cipők 120 euró körül vidulnak, ami ugyan Pesten sem ismeretlen, de azért mégis … szóval így lett inkább 4 cipő egy árából.
Szokásunktól eltérően én most nem szerettem volna üveges tekintettel a többi férfiemberrel egy vonalban várni, ahogy asszonyka szárazra törli a családi kasszát, így Kitti nekem hordta a cipőket, majd én hordtam neki a csizmákat. Mindketten felpróbáltattunk pár "érdekes" darabot a másikkal, de végre ideggyengeség következtében nem dőltem ki fél óra után – egyéni csúcs, 3ó 15p morgásmentes vásárlás! :)

Íme a beszerzés első példánya: klasszikus olasz stílus, gyűrhető,
mászkálós cipő, igen alacsony szervízigénnyel, művileg koszos és koptatott,
betonszín, minimalista díszítéssel. Kifejezetten főnökasszonyi ajánlásra, városlakóknak.

Holnap ugyanitt, ugyanekkor, csak nektek: cowgirl csizma :)