És akkor az van, hogy Isten megteremté az blogot aperitivot és látá, hogy ez jó dolog. És a hetedik napon mindezt az embereknek ajándékozta és az emberek látták, hogy ez jó dolog. El is terjedt volna a földkerekségen, ha az emberek nem ittak volna annyit, nem ettek volna annyit és nem fáradtak volna bele az evésivásbeszélgetésbe, hogy kilenc óra után lett volna még erejük bárkinek elmesélni, hogy az aperitivo milyen jó dolog. Másnap persze felkeltek, de vagy rég feledésbe merült a tegnap este, vagy már csak aznap esti aperitivojukra tudtak gondolni, így e külön vallásos szertartás művelői nem terjesztettek semmilyen igét.

Mert hogy az történik, hogy eljön az este 7 óra és Milánó bárjai egyazon igyekezetükben előkapják a koktéllapokat, feltöltik a pultot roskadozásig finomságokkal, majd szélesegy mosollyal várják a munkából hazatérőket, az esti mulatságot kezdő embereket. A koktélt talán drágábban mérik (1-2 euróval), de nem számít, mert italrendeléshez korlátlan ételfogyasztás jár a tészták, sonkák, polipok, gombácskák, saláták, rucolák, paradicsomok, ananászok és mozzarellák, illetve egyéb állatfajták választékából. Az állóhely több mint az ülő, a vidám társalgók az utcára is kiszorulnak, kezükben tányér, másikban koktél, a harmadikkal meg vidáman gesztikulálnak. Katival mostanában hazafelé is betéregetünk a Cafe Ambrozysianoba (a legjobb aperitivos kaja a környéken, a legjobb szendvicsek napközben), mert ugyan a Skuisitoban olcsóbb és finomabb a koktél, meg gyakran van ülőhely is, az Ambrosiano színes forgatagát, dj-keverte zenéjét és tökéletes elhelyezkedését (pont útközben van és kinek van kedve átverekedni magát a vidám tömegen, amikor akár hagyhatnánk is hogy beszippantson) nehéz felülmúlni. Ígyhát hazafelé C.A., barátokkal találkozásra 1 órával később már Skuisito ;)