Paprikás krumpli olasz módra

Szombaton 11 órakor ébredek, épphogy elérem a reggelit a hotelben. Aztán nyakamba veszem a várost.  Gyönyörű szép meleg, napfényes idő van. Azért mázlim van.Épp a hotel utcájának végén van szombatonként piac. Eltöltök ott vagy másfél órát, mászkálok, nézelődök és költök 20 EUR-t két kendőre, két övre, parfümre meg piperecuccra. T-ék épp a plitvicei tavaknál vannak, de mivel szakad ott szakad az eső, nem mennek be. Így legalább nem sajnálom annyira, hogy nem tudtam én is evlük menni.

Átmegyek a Duomo-hoz, hogy ezúttal belülről is megnézzem. Lenyűgöző. A terasz meg egyszerűen fantasztikus! Elő a fényképezőgépet, itt érdemes képeket csinálni. Naná, hogy nem működik! Szitkozódom egy kicsit, majd rájövök, hogy az új telcsimen fényképező is van, úgyhogy azért a rend kedvéért csinálok azzal néhány shot-ot. Épp a San Ambroggionál járok, ami negyed annyira sem népszerű mint a Duomo, amikor hív Francesco, hogy vacsorázzak vele meg a haverjával. Átmetrózom Cernusco-ba. Persze nekem kell főznöm. Mivel éhes vagyok a legegyszerűbb magyar kaja mellett döntök. Paprikáskrumpli. Bevásárolunk a helyi Auchan-ban. TV paprikán, naprafrogó olajon és paprikás kolbászon kívül mindent sikerül beszerezni. Így aztán csinálok egy echte magyar paprikás krumplit olivaolajjal, TV paprika és Pirosarany nélkül, virslivel. (Azért őrölt paprikát mindenképpen hozni kell majd, mert ugyan lehet itt is kapni, de azért nem olyan szép piros, mint otthon.) Én is meglepődöm milyen jól sikerül. Az olaszok imádják. Az est poénja, amikor kiderül, hogy Francesco haverja, Davide unokatestvére Morenak, aki velem szemben ül az irodában! Kiderül, hogy Morena valaha táncolt és ő volt Davide első szerelme gyerekként. Hallgatunk egy kis Garbo-t is, aki Morena egyik kedvenc énekese és eddig soha életembne nem hallottam róla. Úgy tűnik eléggé szívükbe fogadnak, mert meginvitálnak engem, T-t és az összes éppen akkor itt tartózkodó barátunkat Francescohoz Halloween partyra. Mivel ezek a srácok igen járatosak a zenében, pontosan tudják, hogy mi a csendrendelet Olaszországban. A lényeg hogy nem lehet zajoskodni este 11 óra után és egyéltalán nem lehet élőben zenélni éjfél után (még pl. Rolling Stones koncerten sem!). Egyébként nekik is volt egy zenekaruk, ahol Frabcesco volt a szintetizátoros. A fene gondolta volna róla. Jól elbeszélgetjük az időt, úgyhogy megint jó későn érek haza. Jó ez az olasz élet :-)

A fenti említett Davide-vel egyébként azóta is rendszeresen összejövünk, hogy kipróbáljuk egymás főztjét, az egymás által ajánlgatott éttermeket, na és persze az egymás által ajánlgatott italokat is.

Ja, és nem is a pirospaprika az ami igazán hiányzik itt kint, hanem az Erős Pista, Édes Anna és aTejföl Teréz ;-))