Alaposan rákészültünk a hazalátogatásra, szigorú menetrend szerint már a 45. percben "perfect trip" hangulatban szerettük volna intézni dolgainkat. PP elhozott minket a reptérről, leszállított minket a Lurdy-házba, mi pedig két megrakott nachosszal beegyensúlyoztunk megtekinteni kedvenc Johnny Deppünket a Karib-tenger kalózai 2-ben. A film ott és úgy folytatódik ahol abbamaradt, a Jack Sparrow kavarja a dolgokat, ahogy kell, van benne sok menekülés, sok kis bukás, de leginkább nevetős, óriásgömbös menekülés, súlytalan szórakozás az egyébként sem túl értelmiségi lelkünk kenegetésére. A lezárás azonban minden korábbi kellemességet kétségbe von, így anélkül hogy ellőném a poént, legyen annyi elég, hogy azt a harmadik részt igen csak tervezik már…

(Na, persze az elkényeztett hazai mozilátogatóban felmerülhet, hogy mi a fenének zsúfoltuk bele 37 órás hazaruccanásunkba a filmet, hiszen Olaszországban is biztos játszák. Ami igaz is, de az olaszokat nem olyan fajtából faragták, akik képesek angolul végignézni egy filmet, neadjisten másfél órán keresztül olvasni a feliratozást. Itt kérem minden, ahogy mondom, minden filmet szinkronizálnak. Tavaszig még volt egy-két merész mozi Milánóban, amelyik bizonyos napokon hajlandó volt levetíteni egy-egy kifutóban levő filmet eredeti nyelven a kultúréhes külföldi bevándorlóknak, de nyárra azok is feladták. Így aztán az irodalmi olaszt egyelőre meg sem közelítő nyelvtudásunk meglehetősen korlátozza itt mozilátogatási szándékunkat. És ráadásul a szinkronizálás miatt a filmek mindig késnek pár hónapot az európai (és a magyarországi) bemutatókhoz képest, amit Johnny Deppünk esetén nem is akarunk kivárni. Bár mire itt megjelenik, lehet, hogy meg is tanulunk olaszul ;-) – Katica)