(…Continued)

Veronánál (ahol az A4-ről lehajtottunk) utolértük azt az autót, amit korábban a dugóban láttunk lerobbanva. Most is le volt robbanva, a srácok ismét vizet könyörögtek mindenkitől. A történet kissé deja vu, kissé Office Space, de mindenesetre a mai napig foglalkoztat. A két helyszín között volt vagy 20 km az autópályán. Amikor elhagytuk őket, álltak. A dugóban araszoltunk. Aztán olasz szokásoknak megfelelően a lehajtóhoz nem álltunk sorban, csak az utolsó pillanatban soroltunk ki. Aztán araszoltunk 1 sávban a lehajtón. Ötszáz méterrel később pedig ott volt az autó. A fekete, misztikus autó, ugyanazokkal a srácokkal, a füstölgő motorháztetővel, a szakállas-szemüvegessel, ahogy sorban kérdezgeti a kocsikat vízért.

"Nézd!"
"Ez ugyanaz?"
"Nem tudom, de ismerős"
"Ugyanaz a srác!!! Megint elforrt a hűtővizük!"
"De … hogyan? Le voltak … ott álltak … mi nem … sorba, hanem … de … HOGYAN?"

Pár aprócska tény:
- az autópályán nem volt lehajtó a két helyszín között, de ha lett is volna egy, akkor sem kerülhettek volna ugyanarra az irányra, mint ahol mi voltunk
- nem különösebben döcögtünk a nyílt szakaszon, MaxiTaxit bizony senki meg nem előzi ;)

Tehát, hogyan kerültek elénk a lerobbant autóval?
A. Ufók segítségével
B. Hiba volt a Mátrixban
C. Valójában nem vizet, hanem plutóniumot kunyeráltak az időutazó gépezetükhöz

Véleményeket kommentben várom szeretettel! :-)
(To be continued…)